+++ MIBEN FEJLŐDJÜNK, MIRŐL ÍRJUNK? MONDD EL A VÉLEMÉNYEDET AZ AZONNALIRÓL! +++
Szoboszlay György Csaba
2019. június 3. hétfő, 17:14
Az ellenzéknek – főleg a nemzeti összetartozás napja előtt – azzal kéne foglalkoznia, hogy a cigányság leszakadásának okát, az ország egzisztenciális és értékrendbeli töredezettségét és a fenntarthatatlan társadalmi, gazdasági szisztémákat tudatosítsa. Ehelyett a rasszista felvonulásokon pörögnek, amelyek azonban csak tünetei a problémáknak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Törökszentmiklós tanulságai” címmel jelent meg egy héttel ezelőtt a HVG online változatában Horváth Aladártól egy írás, amelyben többek között az új „öntudatos roma fiatalság” színre léptét, a „náci” provokátorokkal szembeni erőteljes erkölcsi kiállását üdvözölte a szerző. Az alábbiakban nem a Horváth Aladár megállapításaival való vita szándékával, de azokhoz kapcsolódva szeretnék röviden szót ejteni saját benyomásaimról és mindenekelőtt hiányérzetemről.

 

Ahogy a Fidesszel kapcsolatban jogosan szokták megfogalmazni azt a kritikát, hogy „helyesen érzékeli a határokon átívelő migráció jelentette problémát, de rossz megoldásokat kínál rá”, úgy általában a balliberális címkével ellátott ellenzékről is elmondható, hogy nem képes megfelelő válaszokkal szolgálni a hazai cigányságot sújtó kihívásokra. Rossz irányból közelít hozzájuk, ezért rosszul is ragadja meg azokat. Jól példázza ezt a Mi Hazánk törökszentmiklósi demonstrációjára adott reakciója.

 

Május 21-én a balliberális ellenzéknek a Sermer Ádámtól Kunhalmi Ágnesen, Korózs Lajoson át a Momentum vezérkaráig és az újabban szintén lilába öltözött Szél Bernadettig ívelő teljes spektruma megjelent Törökszentmiklóson, azért, hogy a főút túloldalán, a Kossuth téren gyülekező „Hazánk-fiai” és a közvélemény számára egyértelmű üzenetet küldjenek: a magyarországi romák nyomorúságának első számú okát a rendszerváltás óta ciklikusan erőre kapó, valóban tolerálhatatlan rasszista uszításokban, a kirekesztésükre, vagy éppen megsemmisítésükre irányuló nyílt törekvésekben látják.

 

Erre lehet legalábbis abból következtetni, hogy ugyanezen politikusok, a „demokratikus jogállam hívei” nem túl sűrűn szoktak felbukkanni (még kampányfinisben sem, nemhogy a dolgos hétköznapokon) mondjuk Tiszavasvári cigánytelepein, vagy Szabolcs, Borsod, Nógrád nagy számban romák lakta falvainak reményvesztett utcáin szélcsendes időkben: vagyis akkor, amikor a radikális szélsőjobb éppen nem akciózik ugyanezeken a helyeken.

 

Ha a „nácik” nem vonulnak, nem vonulnak ők sem. (Pedig lenne hova és miért.)

 

És megszólalásaikban nem igazán szokták felidézni a hazai cigányság számottevő részének évszázados integrálatlanságát: azt, hogy a mindenkori magyar állam általában még kísérletet sem tett több százezer honfitársunknak a nemzet testébe való beillesztéséért, s amikor igen, akkor hatalmi szóval, egyoldalú, ezért óhatatlanul relatív eredményekre vezető módon került rá sor.

 

Hallgatnak arról, hogy a roma lakosság problémáit a rendszerváltást követően színre lépett politikai elit következetesen csak tologatta maga előtt, alibimegoldásokkal operált, egymásra mutogatott, lehetővé téve mindenkori radikálisaink számára, hogy ezeket a problémákat „cigánykérdés” fantázianév alatt tálalják fel fogyasztásra a társadalom számára – mint tudjuk, nem teljesen sikertelenül. Vagy arról, hogy a cigányok a mindenféle választások üveggyöngyökért megvehető „rejtett erőforrásaiként” szolgálják (ki) rendre a fejük fölött egyébként átnéző hatalom érdekeit.

 

Mindezekről egy szó nem hangzott el a kamerák előtt május 21-én Törökszentmiklóson az ellentüntetők szájából.

 

S, bár a helyi roma közösség kétségtelenül nagyra értékelte az ellenzéki politikusok náluk tett látogatását, jómagam erősen földre szegezett tekintettel és kérdőjelek sokaságával hagytam el a várost aznap este.

 

A Fideszre való utalással kezdtem gondolatmenetemet, zárásképp is hozzá kanyarodom vissza. A kormánypárt nemzetpolitikai kommunikációjának meghatározó részét képezi az oszthatatlan magyar nemzetre való hivatkozás, a határokon átnyúló magyarság horizontális egyesítésére irányuló törekvés hangsúlyozása. Ezen a kommunikációs terepen a Fidesz akadálytalan pályán mozoghat, ellenzéki versenytársaktól nem zavartatva.

 

Eközben a (nevezzük így) vertikális, vagyis a határokon belüli, erősen szegmentált magyar társadalom valamennyi rétegét átfogó nemzetegyesítésre nem hogy semmilyen kísérletet nem tett eddig a kormánypárt, de újabb és újabb törésvonalakat generált a nemzettesten belül. A végzetesen leszakadt, árokpartra lökött (mert tudjuk, az út mellett nem hagynak senkit) milliós tömegnek pedig meghatározó részét képezi a cigányság. Az ország egzisztenciális, kulturális, értékrendbeli töredezettsége közös problémánkat jelenti, amely hamarosan mindannyiunk fejére fog rászakadni, ha nem leszünk képesek a megoldás irányába lépni.

 

Ennek tudatosítása az ellenzék dolga, mert a kormánypárt nem fogja ezt a munkát elvégezni helyette.

 

Ehhez viszont az kell, hogy a közvélemény figyelmét a megfelelő irányba fókuszálja: az egyre kevésbé fenntarthatónak bizonyuló társadalmi-gazdasági szisztémára, nem pedig a rendszer válságának egyik tünetét jelentő rasszistákra. 

 

Június 4-re, a Nemzeti Összetartozás Napjára készülünk. Emlékeztessen ez a nap mindnyájunkat, hogy van feladata és felelőssége a „demokratikus jogállam híveinek”. Fel kell ismernünk, hogy a magyar nemzet nemcsak határokon, de társadalmi rétegeken átnyúlóan is egyesítésre vár, ha meg akarjuk nyerni a huszonegyedik századot az eltékozolt huszadik után.

 

Hogy ezt ne feledjük,

 

gyakrabban kellene felkeresnünk Törökszentmiklóst: nemcsak választások előtt, hanem azokon a bizonyos „szélcsendes” hétköznapokon is.

 

A szerző történész, az LMP nyíregyházi politikusa. Azért az Azonnali közli a választ, nem pedig a HVG, mert a szerző szerint ott nem reagáltak a válaszcikkére.

 

NYITÓKÉP: Farkas Eszter

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

2020-tól kezdve három éven át segítenék Marokkót, Etiópiát és Malit, hogy helyi fejlesztésekkel előzzék meg a migrációt.

Csomagolásmentes sarok, kevesebb műanyagszemét, több friss termék, szép célok, de vajon megvalósíthatóak?

Az FPÖ kutyás szelfik helyett Strache régi riválisáról szóló posztokkal árasztja el a bukott pártelnök rajongói oldalát.

A jövőben a felhasználók beállíthatják, hogy ha a weboldalakon böngésznek, az onnan származó adatokat ne lehessen összekötni a
Facebook-profiljukkal.

Depresszió, bipoláris zavar és skizoférnia: ezek a betegségek is gyakoribbak voltak ott, ahol rosszabb a levegő minősége – állítja egy új tanulmány.

A hét kérdése

Egy 34 millió forintos adakozás még bőven nem elég, de nekünk van pár ötletünk arra, hogy mivel lágyíthatná meg Tiborcz szeretett nemzetünk szívét!

Azért ide elnéznénk

Figyelemfelhívó bringatúra Budapestről Szentendrére augusztus 24-én délelőtt.

Beszéddel is készül. Augusztus 24-én, a pesti Jelen bisztróban.

Dumbledore wouldn't let this happen. Augusztus 31-én délután, Budapesten.

Gellért Ádám ad elő a Clio Intézet estjén szeptember 4-én.

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Ezt is szerettétek

Mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

A Coca-Cola ugyanolyan politikai termék, mint a Fidesz. Kár, hogy az előbbinek a magyar ellenzék is bedőlt, írja Techet Péter.

A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Az Azonnali birtokába kerültek a 2018-as szerződéseik: volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel. Hogy mi?! Tényfeltárás!

Twitter megosztás Google+ megosztás