+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szoboszlay György Csaba
2019. június 3. hétfő, 17:14
Az ellenzéknek – főleg a nemzeti összetartozás napja előtt – azzal kéne foglalkoznia, hogy a cigányság leszakadásának okát, az ország egzisztenciális és értékrendbeli töredezettségét és a fenntarthatatlan társadalmi, gazdasági szisztémákat tudatosítsa. Ehelyett a rasszista felvonulásokon pörögnek, amelyek azonban csak tünetei a problémáknak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Törökszentmiklós tanulságai” címmel jelent meg egy héttel ezelőtt a HVG online változatában Horváth Aladártól egy írás, amelyben többek között az új „öntudatos roma fiatalság” színre léptét, a „náci” provokátorokkal szembeni erőteljes erkölcsi kiállását üdvözölte a szerző. Az alábbiakban nem a Horváth Aladár megállapításaival való vita szándékával, de azokhoz kapcsolódva szeretnék röviden szót ejteni saját benyomásaimról és mindenekelőtt hiányérzetemről.

 

Ahogy a Fidesszel kapcsolatban jogosan szokták megfogalmazni azt a kritikát, hogy „helyesen érzékeli a határokon átívelő migráció jelentette problémát, de rossz megoldásokat kínál rá”, úgy általában a balliberális címkével ellátott ellenzékről is elmondható, hogy nem képes megfelelő válaszokkal szolgálni a hazai cigányságot sújtó kihívásokra. Rossz irányból közelít hozzájuk, ezért rosszul is ragadja meg azokat. Jól példázza ezt a Mi Hazánk törökszentmiklósi demonstrációjára adott reakciója.

 

Május 21-én a balliberális ellenzéknek a Sermer Ádámtól Kunhalmi Ágnesen, Korózs Lajoson át a Momentum vezérkaráig és az újabban szintén lilába öltözött Szél Bernadettig ívelő teljes spektruma megjelent Törökszentmiklóson, azért, hogy a főút túloldalán, a Kossuth téren gyülekező „Hazánk-fiai” és a közvélemény számára egyértelmű üzenetet küldjenek: a magyarországi romák nyomorúságának első számú okát a rendszerváltás óta ciklikusan erőre kapó, valóban tolerálhatatlan rasszista uszításokban, a kirekesztésükre, vagy éppen megsemmisítésükre irányuló nyílt törekvésekben látják.

 

Erre lehet legalábbis abból következtetni, hogy ugyanezen politikusok, a „demokratikus jogállam hívei” nem túl sűrűn szoktak felbukkanni (még kampányfinisben sem, nemhogy a dolgos hétköznapokon) mondjuk Tiszavasvári cigánytelepein, vagy Szabolcs, Borsod, Nógrád nagy számban romák lakta falvainak reményvesztett utcáin szélcsendes időkben: vagyis akkor, amikor a radikális szélsőjobb éppen nem akciózik ugyanezeken a helyeken.

 

Ha a „nácik” nem vonulnak, nem vonulnak ők sem. (Pedig lenne hova és miért.)

 

És megszólalásaikban nem igazán szokták felidézni a hazai cigányság számottevő részének évszázados integrálatlanságát: azt, hogy a mindenkori magyar állam általában még kísérletet sem tett több százezer honfitársunknak a nemzet testébe való beillesztéséért, s amikor igen, akkor hatalmi szóval, egyoldalú, ezért óhatatlanul relatív eredményekre vezető módon került rá sor.

 

Hallgatnak arról, hogy a roma lakosság problémáit a rendszerváltást követően színre lépett politikai elit következetesen csak tologatta maga előtt, alibimegoldásokkal operált, egymásra mutogatott, lehetővé téve mindenkori radikálisaink számára, hogy ezeket a problémákat „cigánykérdés” fantázianév alatt tálalják fel fogyasztásra a társadalom számára – mint tudjuk, nem teljesen sikertelenül. Vagy arról, hogy a cigányok a mindenféle választások üveggyöngyökért megvehető „rejtett erőforrásaiként” szolgálják (ki) rendre a fejük fölött egyébként átnéző hatalom érdekeit.

 

Mindezekről egy szó nem hangzott el a kamerák előtt május 21-én Törökszentmiklóson az ellentüntetők szájából.

 

S, bár a helyi roma közösség kétségtelenül nagyra értékelte az ellenzéki politikusok náluk tett látogatását, jómagam erősen földre szegezett tekintettel és kérdőjelek sokaságával hagytam el a várost aznap este.

 

A Fideszre való utalással kezdtem gondolatmenetemet, zárásképp is hozzá kanyarodom vissza. A kormánypárt nemzetpolitikai kommunikációjának meghatározó részét képezi az oszthatatlan magyar nemzetre való hivatkozás, a határokon átnyúló magyarság horizontális egyesítésére irányuló törekvés hangsúlyozása. Ezen a kommunikációs terepen a Fidesz akadálytalan pályán mozoghat, ellenzéki versenytársaktól nem zavartatva.

 

Eközben a (nevezzük így) vertikális, vagyis a határokon belüli, erősen szegmentált magyar társadalom valamennyi rétegét átfogó nemzetegyesítésre nem hogy semmilyen kísérletet nem tett eddig a kormánypárt, de újabb és újabb törésvonalakat generált a nemzettesten belül. A végzetesen leszakadt, árokpartra lökött (mert tudjuk, az út mellett nem hagynak senkit) milliós tömegnek pedig meghatározó részét képezi a cigányság. Az ország egzisztenciális, kulturális, értékrendbeli töredezettsége közös problémánkat jelenti, amely hamarosan mindannyiunk fejére fog rászakadni, ha nem leszünk képesek a megoldás irányába lépni.

 

Ennek tudatosítása az ellenzék dolga, mert a kormánypárt nem fogja ezt a munkát elvégezni helyette.

 

Ehhez viszont az kell, hogy a közvélemény figyelmét a megfelelő irányba fókuszálja: az egyre kevésbé fenntarthatónak bizonyuló társadalmi-gazdasági szisztémára, nem pedig a rendszer válságának egyik tünetét jelentő rasszistákra. 

 

Június 4-re, a Nemzeti Összetartozás Napjára készülünk. Emlékeztessen ez a nap mindnyájunkat, hogy van feladata és felelőssége a „demokratikus jogállam híveinek”. Fel kell ismernünk, hogy a magyar nemzet nemcsak határokon, de társadalmi rétegeken átnyúlóan is egyesítésre vár, ha meg akarjuk nyerni a huszonegyedik századot az eltékozolt huszadik után.

 

Hogy ezt ne feledjük,

 

gyakrabban kellene felkeresnünk Törökszentmiklóst: nemcsak választások előtt, hanem azokon a bizonyos „szélcsendes” hétköznapokon is.

 

A szerző történész, az LMP nyíregyházi politikusa. Azért az Azonnali közli a választ, nem pedig a HVG, mert a szerző szerint ott nem reagáltak a válaszcikkére.

 

NYITÓKÉP: Farkas Eszter

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A cseh kommunistáknak 1989 óta először van tényleges beleszólásuk az ország dolgaiba, ki is használják rendesen.

Döntöttek a brit konzervatív parlamenti képviselők, Boris Johnson és Jeremy Hunt között dől el a harc a Konzervatív Párt és a kormány vezetéséért.

A lakásokban szerintük első sorban lakni kell, nem nyaralni.

Nélkülük pedig a bajor néppárti Spitzenkandidatnak biztosan nem lesz többsége. Felpörgött az európai uniós politika!

Évek óta először indulhattak egyenlő esélyekkel a nők a japán orvosi egyetemek felvételijén, túl is teljesítették a férfiakat.

A hét kérdése

Kálmán Olga? Karácsony Gergely? Kerpel-Fronius Gábor? Ez a hét kérdése, szavazz!

Azért ide elnéznénk

Buda mellett, és még mindig van rá jegy! Június 19-22.

A borzalmas név ellenére is érdemes újragondolni mindazt, amit erről az unalmasnak tűnő fajtáról tudni vélünk. Június 22.

A Piacok Napján az Erzsébet tér egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án.

JazzTM, július 5-7. között Európa 2021-es kulturális fővárosában. Elég erős lineuppal, a közelben!

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogy történt a rendszerváltás? Mit kell tudni a prágai gólemről? Milyen bosszúra készül az Álmok Fejedelme? Könyves Kálmán!

Valerij Pekar szerint az egész nyelvtörvényügy csak egy háborús ország átmeneti problémája. Interjú.

Amikor mi olyan speciálisnak érezzük magunkat, nem árt elmenni egy magát ugyanúgy meg- és feltalálni igyekvő másik volt szocialista fővárosba.

Ellenőriztük, mennyire vannak képben az emberek azzal, hogy kikre is lehet szavazni. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás