+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pál Benedek
2019. január 24. csütörtök, 06:55
A lengyel ellenzék körében is nagy kérdés az összefogás, csak Magyarországgal ellentétben ott nem önkormányzati, hanem parlamenti választások lesznek ősszel. Lehet, hogy az ellenzék átveszi a PiS-től a felsőházat? Vagy szétbomlasztja az ellenzéki egységet egy nyíltan meleg polgármester új mozgalma? Egyáltalán, milyen pártok vannak még Lengyelországban az illiberális PiS-en kívül? Elmagyarázzuk!

2019 Lengyelországban is fontos és érdekes választási év lesz: a következő másfél év során összesen három fontos választáson fognak szavazni a lengyelek. Az Azonnali az ezt elemző cikksorozata második részében az ellenzék helyzetét és kilátásait mutatja be.

 

Eldöntendő kérdések az ellenzéki oldalon

 

A lengyel ellenzéki médiában az őszi parlamenti választásokat – amelyeken a lengyel törvényhozás alsóházába, a Szejmbe és a felsőházába, a Szenátusba választanak majd képviselőket – csak úgy emlegetik, mint a legfontosabb választásokat 1989 óta. Idén lesz harminc éve, hogy 1989 júniusában az első demokratikus választásokon a Lengyel Egyesült Munkáspárt megsemmisítő vereséget szenvedett az ellenzékkel szemben. Igaz, az a szavazás a kerekasztal-tárgyalásokon kötött megállapodás szerint csak félig volt szabad, de utána a parlament megválasztotta a keleti blokk első nem-kommunista miniszterelnökét.

 

Pár napja az Azonnalin már taglaltuk, hogy a kormányzó nacionalista-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) az elmúlt négy évben a Fideszhez hasonlóan a maga képére próbálta szabni a lengyel alkotmányos berendezkedést: a pártban ugyanúgy nincs hiánya az illiberális, autoriter hajlamoknak. A PiS azonban a kétharmados többség hiányában nem tudta bebiztosítani pozícióját, a kormány sok elképzelését nem tudta teljesen végrehajtani. Az őszi parlamenti választásokon nagy a tét az ellenzéki pártok számára, egy esetleges kudarc esetén a PiS újabb négy évet kap, hogy hatalmát kiépítse. 

 

A májusi EP-választás ezért fontos erőpróba lesz. Amellett, hogy megmutatja majd, hogy helyes-e az ellenzék taktikája, egy jó eredmény önbizalmat és lendületet adhat az ellenzéki kampánynak.

 

2019-ben számos kérdés el fog dőlni az ellenzéki oldalon.

 

+ Sikerül-e létrehozni egy széles ellenzéki koalíciót a jobbközép-liberális Polgári Platform (PO) vezetésével, és ha igen, ez mennyire lesz vonzó alternatíva a választóknak?

 

Hogyan fog debütálni Robert Biedroń baloldali politikus új politikai mozgalma és ennek milyen hatásai lesznek az ellenzékre?

 

+ A rockzenész Paweł Kukiz populista-elitellenes pártja ugyanúgy fontos tényező. Itt a bizonytalanság az, hogy a párt mennyire fog kormányellenes irányba fordulni?

 

+ Érdekes kérdés az is, hogy a régi baloldal visszajut-e a parlamentbe?

 

+ Továbbá Donald Tusk mandátuma az Európai Tanács élén ősszel lejár. Újabb ciklusra már nem választható, a jobbközép politikusnak 2019-ben el kell döntenie, visszatér-e a lengyel politikába. Ha igen, akkor hogyan?

 

Hogyan áll az ellenzék?

 

A legújabb közvélemény-kutatás adatai alapján – amelyet január 16-án publikált a Gazeta Wyborcza című balliberális napilap – az ellenzék nem teljesen esélytelenül fut neki a 2019-es választási évnek. Ez a felmérés már együtt mérte a Polgári Platformot (PO) és a liberális Nowoczesnát (Modern), amelyek az őszi helyközi választásokon Polgári Koalíció (KO) néven már együtt indultak. Az eredmény szerint a KO 25 százalékon áll, és csak 5 százalékponttal van lemaradva a PiS mögött. Robert Biedroń baloldali politikus új pártja, amely februárban mutatja be programját, 8 százalékot kapna. A Lengyel Parasztpárt (PSL) és a Kukiz’15 populista-protestpárt 5-5 százalékon áll.

 

A baloldalon a szociáldemokrata, utódpárti SLD csak 3 százalékot, az újbalos Razem (Együtt) pedig csak 2 százalékot érne el. Ezek alapján az ellenzék együtt indulva akár le is győzheti a kormányt. Mint azonban korábban írtuk, a PiS eredményét ebben a felmérésben érdemes fenntartásokkal kezelni, de más közvélemény-kutatók méréseiben is komoly esélyekkel indul az ellenzék.

 

A tavaly őszi helyközi és regionális választások alapján már azért lehet jósolni 2019-re.

 

Ősszel az ellenzék szereplése viszonylag felemásra sikerült: azóta sincs egyetértés a lengyel médiában, hogy most akkor jól szerepelt-e az ellenzék, vagy nincs ok a bizakodásra.

 

Az igaz, hogy a közepes és a nagyvárosokban nagyon megverték a kormánypárt jelöltjeit. Volt, ahol annyira, hogy nem is volt szükség második fordulóra. Viszont ha megnézzük a nagyobb regionális közigazgatási egységeket, az ellenzéknek nincs oka az örömre. A Polgári Platform és a PSL is elvesztette a többségét egy-egy vajdasági parlamentben, ezeket pedig a PiS szerezte meg és a vajdaságok többségében, 9-ben tudott kormányt alakítani.

 

Ha pedig az országosan összesített szavazatokat nézzük, a kormánypárt 34,13 százalékához képest a Polgári Koalíció 26,97, a Parasztpárt pedig 12,07 százalékot kapott. A helyközi választásokon rendszeresen jól szereplő Parasztpárt 2002 óta a legrosszabb eredményét érte ezzel el. A szociáldemokrata, utódpárti SLD 6,62, a populista Kukiz’15 5,63, az újbalos Razem pedig 1,57 százalékot ért el. Az olló az ellenzéki KO és a kormányzó PiS között tovább nő, ha a kisebb közigazgatási egységeket nézzük, a járási és azalatti szinten a PiS-nek még nagyobb az előnye.

 

Ellenzéki összefogás, ahogy a lengyelek csinálják

 

Sokan számolnak azzal, hogy az őszi parlamenti választások után nem lesz meg a PiS kormányzáshoz szükséges többsége az alsóházi Szejmben. Erre azonban csak akkor van igazán esély a mandátumszámolási rendszer miatt, ha az ellenzék minél egységesebb blokkban indul. Ez pedig különösen igaz a szenátusi választásokra, ahol egyéni körzetek vannak.

 

Az a forgatókönyv, amelyben az ellenzék ugyan nem szerezne többséget a Szejmben, de a Szenátust megszerezhetné, csakis akkor lehetséges, ha az ellenzék az egyéni körzetekben együtt indít jelöltet.

 

Egy ellenzéki koalíció már tavaly óta körvonalazódik: ennek a kezdete volt a jobbközép PO és a liberális Nowoczesna közös indulása Polgári Koalíció néven a helyhatósági választásokon. Az pedig már szinte biztos: az EP-választásokon már egy szélesebb összefogásban indulnak együtt a pártok Európai Koalíció néven. Azonban elég sok itt a kérdőjel: azt ugyan már lehet tudni, hogy a koalíciónak a jobbközép PO, a liberális Nowoczesna és az Lengyel Parasztpárt lesznek a főszereplői, az viszont még nem biztos, hogy a régi baloldali SLD fog-e csatlakozni.

 

A kritikusok szerint viszont nem biztos, hogy a koalíció valódi politikai alternatívát jelentene a választók számára.

 

A leggyakoribb ellenérv, hogy az ellenzéki blokk túlságosan a PiS-re koncentrál és nem teremt új politikai minőséget. A magyar olvasóknak ismerős lehet,

 

hogy az ellenzéki megnyilvánulások nagyrésze megmarad azon a szinten, hogy a PiS-t le kell váltani. Csakhogy a PiS a gazdasági fejlődésnek köszönhetően hitelesen tud kampányolni az embereket jobban érintő hétköznapi kérdésekben, mint például a jóléti kiadások. A koalíció kisebb tagjai is óvatosak.

 

Legnagyobb félelmük, hogy a koalíció legerősebb tagja, a Polgári Platform egyszerűen felfalja a kisebb pártokat. Ez nem feltétlenül megalapozatlan. Az önkormányzati választásokon való együttműködést követően december elején a Nowoczesna alsóházi frakciójából hét képviselő átült a Polgári Platform csoportjába, és ezzel a liberálisok frakciója megszűnt.

 

Az összellenzéki koalíció sikere nagyban függ két kisebb ellenzéki párttól, amelyek biztos nem fognak a koalícióhoz csatlakozni. Az egyik Robert Biedroń pártja, a másik pedig a Kukiz’15. Az előbbi fontos szavazókat szedhet el a centrista-liberális koalíciótól, az utóbbi pedig megeshet, hogy koalícióra lép PiS-szel, ha annak nem lesz meg a kormányzáshoz szükséges többsége.

 

Kinek miért érné meg a koalíció?

 

Vegyük sorra az egyes pártokat!

 

+ Polgári Platform

 

 

A 2015-ig kormányzó jobbközép PO több ok miatt bukott meg. Egyfelől a lengyel gazdasági prosperitásból nem mindenki részesült azonos mértékben. Másfelől a 8 év alatt a Polgári Platform kifáradt, az emberek szemében egy elitista pártként jelent meg, amit a korrupciós ügyek csak súlyosbítottak. Azóta azonban stabilizálta pozícióját, a kormányellenes táborban kétségkívül megkerülhetetlen erő.

 

Az viszont mindenképpen probléma, hogy Grzegorz Schetyna pártelnök ugyan jó politikai szervező, de nem igazán karizmatikus politikus. Schetyna a népszerűségi felmérésekben rendszeresen a lista alján szerepel. A CBOS közvélemény-kutató decemberi felmérése szerint a PO elnökének 46 százalékos elutasítottsága a legrosszabb volt a mért politikusok közül.

 

+ Nowoczesna

 

 

A liberális Nowoczesnát Ryszard Petru közgazdász professzor alapította a 2015-ös választások előtt. Piacbarát, Európa-párti programjával sok szavazónak alternatívát jelentett az akkor meglehetősen fáradt PO-val szemben. 7,6 százalékkal simán bejutottak a parlamentbe. Azóta viszont a Nowoczesna szétesett, és általában bőven a parlamenti küszöb alatt mérik. Ennek okai, hogy

 

a párt nem igazán tudta magát megkülönböztetni a PO-tól,

 

de hozzájárultak a belső konfliktusok és Ryszard Petru botrányai is, ugyanúgy ahogy a pénzügyi gondok is.

 

Ryszard Petru azóta kivált a pártból és Teraz (Most) néven alapított pártot, amelyet 0 és 1 között mérnek a közvélemény-kutatásokban. A Nowoczesna jelenlegi elnöke, Katarzyna Lubnauer a decemberi frakciószakadást követően továbbra is támogatja a tárgyalásokat a PO-val, a hírek szerint azonban jóval óvatosabban és csakis a PSL bevonásával.

 

+ Lengyel Parasztpárt

 

 

A Lengyel Parasztpárt az előző választásokon éppen, hogy bejutott a parlamentbe, de az ellenzéki koalíciós tárgyalások során fontos szereplő lesz. A párt néhány vidéki régióban nagyon erős, és a PiS komoly riválisa, ám országos szinten már kevésbé jelentős. Ez jól látszik az önkormányzati és regionális választásokon elért 12 százalékos eredményből.

 

A PSL-t azonban nem igazán teszi vonzóvá, hogy a kétezres években szinte mindenkivel koalícióra lépett,

 

és ugyanúgy része volt az utódpárti SLD kormányának, mint a jobbközép PO-s kormányoknak.

 

A PSL fiatal elnöke, Władysław Kosiniak-Kamysz viszont meglepően népszerű a választók körében. A fiatal, orvos végzettségű konzervatív politikusnak minden esélye megvan arra, hogy az ellenzék közös miniszterelnök- vagy elnökjelöltje is legyen. Az IBRiS közvélemény-kutató januári felmérése szerint a megkérdezettek leginkább őt látnák szívesen az ellenzéki politikusok közül a miniszterelnöki székben. Kosiniak-Kamysz 26 százalékához képest a PO-elnök Schetyna csak 10 százalékot ért el. Egyes hírek szerint Schetyna inkább az elnökjelölti pozíciót szánja neki. Ennek legfőbb oka a Donald Tusk és Schetyna között feszülő ellentét.

 

Utóbbi nagyon nem akarja, hogy az amúgy PO-alapító Tusk az ellenzék közös elnökjelöltje legyen. A helyzet iróniája, hogy Donald Tusk is támogatja Kosiniak-Kamyszt, ő azonban az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjeként látná szívesen Schetyna helyett – minderről a Tygodnik Powszechny liberális katolikus hetilap írt előző számában.

 

+ SLD

 

 

Az még nem biztos, hogy a baloldali SLD része lesz-e a koalíciónak, de a pártot egyre többször említik ezzel kapcsolatban a lengyel médiában. Az egykor szebb napokat látott és a rendszerváltás óta többször is kormányzó utódpárt a 2005-ös összeomlása után 2015-ben a parlamentből is kiesett. Utóbbi oka az a szerencsétlen helyzet volt, hogy a párt ugyan átlépte a parlamenti küszöböt, de mivel több baloldali törpepárttal indult együtt koalícióban, rájuk a 8 százalékos küszöb vonatkozott, arról meg lecsúsztak fél százalékponttal.

 

A párt azóta sem lett komolyabb tényező a lengyel politikában, de ha csatlakoznak a koalícióhoz, az akár 5 százaléknyi szavazót is hozhat. Emellett az is megeshet, hogy az SLD megint egy baloldali koalícióhoz csatlakozik, amit ezúttal az újbalos Razem szervez. Mindenesetre a párt valószínűleg jobban járna, ha csatlakozik a PO vezette Európai Koalícióhoz.

 

+ Kukiz ’15

 

 

Ugyan senki sem tervezi Paweł Kukizt bevonni a koalícióba, de sok múlik majd a volt rocksztár pártján. Kukizék elmúlt négy évén nehéz eligazodni, ugyanis

 

a párt alapvetően egy populista-elitellenes programmal került a parlamentbe, ám a ciklus során inkább együttműködött a kormánnyal, mintsem igazi ellenzékként viselkedett volna.

 

Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy Kukiz listáján bejutott a Szejmbe a Ruch Narodowy (Nemzeti Mozgalom) szélsőjobbos párt is. Ám az ő képviselőik időközben kiváltak a frakcióból, köztük Adam Andruszkiewicz, az új digitalizációért felelős miniszterhelyettes.

 

Sajtóhírek szerint ezután elképzelhető, hogy Paweł Kukiz egy PiS-ellenes irányba fordul. Mindeközben azonban év végén maga a pártvezér beszélt arról egy rockmagazinnak, hogyha a következő választáson nem jutnak a kormányzás közelébe, visszavonul a politikától. Az mindenesetre biztos, hogy Paweł Kukiz és 5 százalék körüli pártja fontos tényező lehet, ha a PiS-nek nem lesz meg a kormányzáshoz szükséges többsége. Ehhez persze be kell jutniuk a parlamentbe.

 

Robert Biedroń: új politikai erő vagy csak kiváló marketing?

 

2019 egyik legnagyobb kérdése, hogy vajon önálló erővé válik-e Robert Biedroń pártja.

 

A lengyel politikában a politikust egyszerre emlegetik a lengyel Macronként és Janusz Palikot 2.0-ként. A Macron-párhuzamot olyan értelemben kell érteni, mint egy olyan politikus példáját, aki viszonylag a semmiből épített fel egy sikeres mozgalmat egy progresszív-liberális programmal, amely a bal-jobb törésvonalat próbálta meghaladni. Janusz Palikot pedig egy vodkagyárosból lett balliberális politikus, aki a 2011-es választások során a baloldal szupersztárja volt. Azóta Palikot otthagyta a politikát, mozgalma pedig valahol 1 százalék alatt színesíti a lengyel baloldali törpepártok táborát.

 

A baloldali és vállaltan homoszexuális Biedroń mindenesetre az egyik leglendületesebb politikai szereplő a mai lengyel politikában. Az elmúlt négy évben afféle politikai celebritás lett,

 

aki rendkívül jól használja a közösségi médiát és tudatosan építette politikai imázsát. A politikus ugyan régóta aktív a baloldalon, de országosan ismert a 92 ezer lakosú tengermelléki Słupsk polgármestereként lett. Biedroń 2014 óta vezette a várost, ezalatt progresszív reformok sorát vezette ott be. Tavaly nyáron jelentette be, hogy nem indul az őszi önkormányzati választásokon, és új politikai mozgalmat indít.

 

ROBERT BIEDROŃ, A LENGYEL BALOLDAL MEGMENTŐJE? FOTÓ: FB

 

A pártját már egy ideje stabilan 5-10 százalék között mérik a közvélemény-kutatók. Részletes programjuk még nincs, azt csak februárban fogják bemutatni. Sok részletét és Biedroń terveit viszont már lehet sejteni. A pártvezető pragmatikus politikusnak mutatja magát, aki az átlagemberek mindennapi problémáival akar foglalkozni, ebben erősen épít polgármesteri tapasztalataira. Emellett társadalmi kérdésekben baloldali-liberális elveket vall.

 

Biedroń-t a lengyel ellenzék „szimetrista” szárnyához sorolják, azok közé, akik mind a kormányzó PiS-t, mind a PO vezette ellenzéket elutasítják.

 

Szerinte amíg a PiS leépíti a jogállamot, addig a PO nem veszi figyelembe a lengyelek mindennapi problémáit.

 

A politikus azoknak akar alternatívát jelenteni, akik elutasítják a PiS-t, de az ellenzékre sem szívesen szavaznának. Rendszeresen kritizálja az ellenzék összefogási terveit, szerinte ugyanis ez elfedi azokat a patológiákat, amelyek a PiS kormányzásához vezettek.

 

A Kultura Liberalna véleményportálnak adott tavaly év végi interjúban beszélt arról, hogy a lengyel-lengyel háború nem a lengyel polgárok között zajlik, hanem két párt között, amelyek felgyújtották az országot és ráadásul még azt is szeretnék, hogy ehhez a lengyel polgárok szurkoljanak.

 

Robert Biedroń szerepvállalásával szemben az a legnagyobb kritika, hogy indulása megosztja az ellenzéket, ami csak a kormányt segíti.

 

Ugyanis az adatok szerint Biedroń támogatóinak nagyrésze a Polgári Platformtól jön, és csak elenyésző részét teszik ki azok, akik korábban nem szavaztak.

 

A párt az EP-választásokon debütál majd. Utána viszont lehetséges, hogy egy gyengébb szereplés esetén végül mégiscsak csatlakozik az ellenzéki koalícióhoz. A párt életképessége és az, hogy Biedroń valóban a lengyel baloldal megmentője és valós politikai alternatíva lesz, csak hosszú távon derül ki, írja Aleks Szczerbiak politológus blogposztjában. Szerinte ugyanis

 

a lengyel politikában teljesen megszokott, hogy egy erős személyiség köré szerveződő párt hirtelen 10 százalék körüli eredményt ér el.

 

Ezek azonban rendszerint nem tudnak tovább építkezni, és kikopnak a politikából egy ciklus után (lásd a vodkagyáros Palikot mozgalmát). Emellett Szczerbiak úgy látja, hogy komoly akadály Biedroń számára, hogy nehezen fogja megtalálni szavazóbázisát. Ugyanis akiket egy baloldali gazdasági-szociális programmal meg tudna szólítani, azok nagyrészt idősebbek és konzervatív elveik miatt inkább a gazdaságilag balos, de minden másban konzervatív PiS-re szavaznak. A nagyvárosi fiatalság pedig hiába vall társadalmi kérdésekben hasonlóan progresszív elveket, mint Biedroń, ők inkább gazdaságilag liberálisok.

 

Donald Tusk visszatér?

 

Donald Tusk hazatérése a lengyel politikába nem feltétlenül a legaktuálisabb kérdés, ugyanis a politikus mandátuma csak ősszel jár le az Európai Tanács élén.

 

Jelek azonban már vannak arra, hogy Tusk elindulna a 2020-as elnökválasztáson. A kérdés az, hogy hogyan.

 

A politikus esélyeit a Tygodnik Powszechny liberális-katolikus hetilap elemezte előző számában. Az mindenképpen biztos, hogy Donald Tusk továbbra is az egyik legnépszerűbb politikus. Az IBRiS novemberi felmérése szerint Tusk volt az egyetlen lengyel politikus, akiben többen bíztak mint nem, ezzel pedig Andrzej Duda lengyel elnököt is megelőzte.

 

A Tygodnik Powszechny elemzése szerint Tusk már 2018-at arra használta, hogy előkészítse visszatérését egy kormányellenes blokk élére, ezért egyre többször szólalt meg lengyel belpolitikai kérdésekben. Az Európai Tanács elnöke az első ciklusa során inkább pihentette magát a lengyel választók előtt.

 

A PiS-kormány azonban a Tusknak nem kis szívességet tett azzal, hogy folyton különböző vizsgálóbizottságok elé rángatta,

 

például meg kellett jelennie a szmolenszki katasztrófát vizsgáló testület előtt is. Ezzel a választók szemében Tusk a PiS-ellenes tábor egyik potenciális vezetője lett.

 

DONALD TUSK, A JOBBOLDAL MEGMENTŐJE? FOTÓ: FB

 

Visszatérése azonban sok tényezőtől függ. A hírek szerint Tusk inkább megvárja az őszi parlamenti választások eredményét, és csak azután hoz döntést. Ez elsősorban volt pártjának, a Polgári Platformnak jelenlegi vezetőjétől függ, ugyanis mint írtuk, Grzegorz Schetyna és Tusk között ellentét feszül. Előbbi nem szívesen látná a korábbi miniszterelnököt az ellenzék vezetőjeként. Emellett az is komoly probléma Tusk számára, hogy ő a jelenlegi elnökhöz,

 

Andrzej Dudához képest a politika egyik öregjének számít odahaza. Az elnökségre a 2015-ben a PiS által jelölt Duda a választók szemében sokkal inkább számít friss arcnak, mint Donald Tusk.

 

Továbbá Tusk nagy valószínűség szerint nem fog indulni az elnöki székért, ha az ellenzék elveszíti az őszi parlamenti választásokat. A rizikó túl nagy, a PiS a választási győzelemmel szerzett tőkéjét egyszerűen tudja majd hasznosítani az elnökválasztási kampányban. Arról nem is beszélve, hogy Donald Tusknak valószínűleg nem lesz kedve részt venni a vesztes választást követően az ellenzékben kitörő belharcokban, írja a Tygodnik Powszechny.

 

Folytatódik a polarizálódás vagy háromosztatú lesz a lengyel politika?

 

Mint az előző részben is írtuk, a számok szerint az ellenzéknek komoly esélye van arra, hogy megszorongassa a kormányzó PiS-t. Kérdéses azonban, hogy mennyire válik be az a terv, hogy egy széles ellenzéki blokk leváltsa a kormányt. Taktikailag mindenképpen több esélyük van együtt, de ehhez egy olyan üzenetre is szükség van, amellyel meg tudják győzni a választók többségét. Ebben pedig hátrányból indulnak a kormánypárttal szemben.

 

A PiS ugyanis a gazdasági, és a hétköznapi embereket jobban érintő kérdésekben hitelesebben tud fellépni, mivel az elmúlt négy évben tovább nőtt a gazdaság és nagyvonalú jóléti intézkedéseket tudtak bevezetni. Robert Biedroń erre próbál megoldást találni programjával. Az azonban kétséges, hogy a baloldali politikus megtalálja-e választói bázisát és valódi erővé válik. Biedroń indulása lehet, hogy végül csak az ellenzéket osztja meg.

 

Biztosat semmiképpen nem lehet mondani, az viszont mindenképpen látszik, hogy 2019-ben a lengyel ellenzék nem fog a bokszzsák szerepébe kényszerülni.

 

CÍMLAPFOTÓ: Polgári Platform / Flickr

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mit szól ahhoz, hogy nem lett Jobbik-elnök Jakab Péter? És miért szavazna a győriek helyében az ott elinduló budapesti vloggerre? Megkérdeztük.

Egy kiszivárgott dokumentum szerint a média rossz színben tünteti fel az orosz igazságügyi rendszert, ez ellen pedig sürgősen cselekedni kell.

Ha nemzeti ünnep lesz Trianon évfordulója Romániában, akkor nemcsak központilag, de szinte minden településen is meg kell ünnepelni azt. Ez provokáció, mondta az RMDSZ-szóvivő.

Hogy fogja vezetni a Liberálisokat, mit gondol pártja 2022-es esélyeiről, és miben mások ők, mint a DK vagy a Momentum? Bősz Anettel beszélgettünk!

Ezúttal egy újabb civil jelentkezett be.

A Handó Tündével korábban kifejezetten kritikus Országos Bírói Tanács szóvivője elmondta az Azonnalinak, miért támogatták a Handó utódjának jelölt Senyei György Barnát az Országos Bírósági Hivatal élére.

A szervezetek szerint a magyar kormány szisztematikusan építi le a sajtószabadságot és a hirdetési pénzek elosztásával tartja sakkban a független médiát. Kovács Zoltán Sorossal magyarázza a dolgot.

A hét kérdése

Miközben Matolcsy György, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum azon vitázik, jó vagy rossz lenne-e Magyarországnak az euró minél előbbi bevezetése, az Azonnali az olvasókhoz fordul: kell-e nektek magyar euró?

Azért ide elnéznénk

Nem is akárhol: a híres Pezsgőházban! December 7-én fél Közép-Európa ott lesz Baranya fővárosában!

Hogyan amerikanizálódtak a hazai ideológiai viták, a kampánytechnikák, a politikai intézményrendszer? Dec. 10.

Kifejezetten érdekesnek tűnő konferencia a budapesti Goethe Intézetben december 12-én.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás