Merkel már decemberben megbukhat?

Decemberben tartja pártkongresszusát a Németországot kormányzó Kereszténydemokrata Unió. Többek között pártelnököt választanak. A bajor választások tovább karcolták Merkel tekintélyét, és ha két hét múlva Hessenben elveszti a CDU a kormányfői posztot, elindulhat Merkellel szemben a lázadás. Ennek első lépése lehetne, ha nem választanák meg újra pártelnöknek. Három ellenjelöltje már most van.

Wolfgang Schäuble, a német Bundestag CDU-s elnöke még a bajor választások előtt kijelentette: a CDU-ban jelentős változások jöhetnek. Noha 2000-ben éppen őt zavarta el Merkel a CDU pártelnöki székéből – Schäuble ugyanis fedezte a Helmut Kohl által fenntartott illegális pártszámlákat –, Schäuble végül nagyon megbízható és szoros szövetségesévé vált Merkelnek. Sváb szigora az euróválság idején jött jól, elkötelezett európaisága pedig a menekültválságban mutatkozott meg.

Fogy Merkel körül a bizalom

Az, hogy Schäuble, akitől nagyon távol áll a politikai pletykázás, tőle szokatlanul egyértelműen és élesen fogalmaz, azt mutatja: a tagság – főleg annak konzervatív része – nagyon elégedetlen. A CDU/CSU pártszövetség népszerűsége folyamatosan zuhan, stabilan harminc százalék alá mérik már csak őket. A CDU a CSU nélkül már csak pár százalékkal előzi a bevándorlásellenes AfD-t (sőt, keleten az AfD már lehagyta a CDU-t).

Közben pedig a német szocdemek teljes mélyrepülése miatt a nagykoalíció – amelynek neve is inkább már csak gúny, mint tényleírás – a CDU/CSU egésze számára inkább nyűg.

A CDU/CSU frakciója nemrég leváltotta Merkel egyik legszorosabb szövetségesét, Volker Kaudert, aki tizenhárom éve vezette a két párt közös parlamenti frakcióját. Merkel is „vereségről” beszélt: a frakció sem áll már egy emberként mögötte.

Korán örül a CDU a CSU bukásának?

A bajor válaszás eredménye valamivel jobb lett, mint amitől sokan féltek: a CSU tíz százalékot zuhant, de alapvetően – amint az Azonnali is elemezte a helyzetet – még mindig egy hatalmas néppárt, amely gond nélkül fog tudni egy másik jobboldali párttal koalíciót alkotni Münchenben. A Merkelhez közel álló liberálisabb CDU-s körök persze kicsit kárörvendtek is azon, hogy Merkel belső ellenzéke, a Horst Seehofer és Markus Söder meghatározta CSU leszerepelt.

ugyanannyi, mint amennyi meg az AfD-hez vándorolt.

Mindazonáltal Merkel tudja: a CSU nélkül a CDU semmit se ér: hiába feszült a viszony, egymásra szorulnak, sőt, a CDU talán jobban igényli a CSU-t, mint fordítva.

Másrészről a merkelista CDU-sok nem örülhetnek magukban hosszú ideig a CSU esésén, ugyanis két hét múlva, Hessen tartományban – amit ma egy CDU-Zöldek koalíció irányít – maguk is zuhanhatnak.

A jelenlegi felmérések szerint a Merkelhez közelálló hesseni miniszterelnök Volker Bouffier pártja sokat fog veszíteni: messze a harminc százalék alatt lesz, azaz a CSU-t inkább irigyelnie kéne, nem kikacagnia. Jelenleg úgy néz ki, Bouffiernek nem lesz meg a többsége a CDU-val és a Zöldekkel. Lehetséges, hogy vagy be kell vennie a polgári-liberális Szabad Demokratákat (FDP) – azaz egy Jamaika-koalíció alakulhatna Wiesbadenben –, vagy jöhet egy balos kormány az SPD, a Zöldek és a kommunista Die Linke részvételével.

Hessenben várhatóan az AfD is jobban fog szerepelni, mint a sokszor nacionalistának tartott bajoroknál: a pártot 13-15 százalékra mérik, mindazonáltal a Zöldek 17-18 százalékkal azért biztosan még előttük vannak. (A hesseni választásokon, hasonlóan a bajorhoz, a Zöldek szintén nagyon előre fognak törni – a második helyre azonban itt még esélyesek a Hessenben most ellenzéki szocdemek is.)

Meg is tervezheti a lelépést, például decemberben átadja valakinek a pártelnökséget, és közben ő kancellárként a kancellári utódot is kiválaszthatja jövőre. De valahogy a politikában ritkák az ilyen szép és olajozott hatalomváltások: lehet, hogy Merkelnek is akkor kell már mennie, amikor nem ura a helyzetnek.

Kik lehetnek a Merkel-utódok hosszútávon?

Egyelőre nincs még Merkelnek esélyes kihívója se a pártelnöki, se a kancellári székben. Akiknek esélyük lenne, még kivárnának, de nézzük, kik jöhetnének szóba a kancellári székben.

A merkelista szárnyból esélyes utódok között emlegetik sokan Armin Laschetet, a legnépesebb tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália kereszténydemokrata (a párt balközép szárnyához sorolt) miniszterelnökét. Mellette szól, hogy tavaly sikeresen hódította el a tizenhatmilliós tartományt a baloldaltól, de közben a merkeli vonalat vinné tovább. Menekültkérdésben Merkelnél is liberálisabb.

Szintén esélyes lehet Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU főtitkára. Ő egész stílusában, megjelenésében (sajnos öltözködésében is) olyan, mint Merkel: pragmatikus, az esztétikára és pompára keveset ad, és eleve kerüli a nagy szavakat. A Saar-vidék egykori miniszterelnökeként bizonyított már többször is, valamint közismerten mélyen katolikus vallású, ami jó pont a konzervatívok felé. Kérdéses persze, hogy a CDU akarna-e egy Merkel-klónt.

Még merkelistább jelölt lenne Ursula von der Leyen védelmi miniszter. Az arisztokrata származású, hétgyerekes orvosnő, aki a CDU legliberálisabb szélén van, azonban nem rendelkezik komoly bázissal a párton belül, ő egyfajta outsider maradt mindig is. (A politikus közismerten Orbán-ellenes, a hétgyerekes anyával szemben azonban nehéz lenne a magyar kormánypropagandának fogást találnia.)

Az ő programja egészen egyértelmű: „A közép a CDU-tól jobbra van.“ Azaz jobbra tolná a pártot.

A menekültellenes, vagy épp a berlini hipsztereket arisztokratikus elitizmussal vádoló beszólásairól ismert politikus ugyan a sajtó kedvenc anti-Merkelje, de a túl sok és túl korai reflektorfény elhasználhatja őt. Merkel eleve azért tette meg egészségügyi miniszterré, hogy talán esetleg ott felörlődik. A Merkel-ellenes táborból más komoly jelentkező viszont egyelőre nincs – és talán éppen ez hosszabbíthatja meg Merkel ciklusát.

Ki válthatja decemberben Merkelt a CDU élén?

Mindazonáltal a decemberi pártkongresszuson már most bizonyosra vehető, hogy Merkel nem egyedül indul a pártelnöki posztért. Már három ellenjelöltje is akad.

A legismertebb köztük Matthias Herdegen, a bonni egyetem EU- és nemzetközijog-professzora, aki egyértelműen a párt konzervatív oldalán áll: közismert arról, hogy kritizálja az európai bíráskodás elsőbbségét a német jog felett, és ellenzi az abortusz jogi megengedhetőségét.

Herdegen a bonni General-Anzeiger napilapnak azzal indokolta indulását, hogy a CDU a néppárti jellegét csak egy „átfogó tartalmi és programbeli megújulással“ őrizheti meg. A jogászprofessszor szerint ebbe beletartozik, hogy „ez csak pártelnökcserével valósulhat meg, ez a nézet nagyon elterjedt a CDU-ban, még ha csak lassan is fogalmazódik meg”.

Példaként említette a görög adósságválságot és Macron EU-terveit. A közismerten frankofil Herdegen, aki anyanyelvi szinten tud franciául, politikusként és jogászként éles ellenfele a francia elnök föderációs terveinek.

Herdegen szerint a menekültkérdés „már a határokon” megrengette a német állam tekintélyét: ezt szerezné vissza egy új CDU-politikával. A professzornak világos menekültjogi programja van: teljesen vissza kell térni a dublini rendszerhez – amivel Németország amúgy ügyesen a földközi-tengeri és kelet-európai országokra lőcsölte az egész menekültkérdést –, és Németországba a kanadai modell szerint kéne csak engedni a bevándorlást.

Ez persze csak egy nagyon dogmatikus neoliberális (azaz szélsőjobboldali) álláspontból látszik így. A merkeli tizenhárom évnyi kancellári időszak fő hibája ugyanis éppen az, hogy nem korrigálta balról az egykori (paradox módon szocdem-zöld) Schröder-kormány brutális és értelmetlen megszorító csomagját, a Hartz IV reformokat és az Agenda 2010-et.

és még inkább az utca szélén hagyná a társadalom alsóbb rétegeit.

Herdegen professzor nézetei gyakorlatilag megegyeznek az AfD-éivel, ezért is meglepő, amikor a bonni napilapnak nyilatkozva kategorikusan kizárja az együttműködést velük. Igaz, nem a párt bevándorlás- vagy szegényellenességével, hanem csupán emlékezetpolitikájával van gondja.

A professzor vélhetően arra utalt, hogy az AfD több politikusa is relativizálni próbálta a hitleri időszakot: a párt türingia elnöke, Björn Höcke eleve eleutasítja a berlini holokausztemlékművet; a párt társelnöke, Alexander Gauland pedig „madárpiszoknak” nevezte a náci korszak jelentőségét a német történelmen belül.

Még két jelölt is van a posztra: a huszonhat éves berlini joghallgató, Jan-Philipp Knoop, illetve a hatvanegy éves hesseni kisvállalkozó, Andreas Ritzenhoff.

De van-e esélyük győzni?

A jelenlegi három ellenjelöltnek egyelőre meg kell még szereznie valamelyik CDU-alapszervezet támogatását. Vagy pedig abban bízhatnak, hogy a kongresszuson egy küldött bedobja a nevüket: ekkor szintén fel kell venni a jelöltet a szavazólapra.

Herdegen professzor, aki ugyan 1985 óta CDU-tag, de nem kongresszusi küldött, ez utóbbiban bízik: azt állította a Die Welt napilapnak, hogy egyeztetett már indulásának biztosításáról. De a jogtudós is komoly esély helyett inkább csak arról beszél: „jelet szeretne hagyni”, azért indul. Szerinte a legnagyobb gond, hogy Merkel, akit emberként Herdegen nagyon tisztel, nem világos értékrend szerint kormányoz, hanem ad hoc döntésekkel.

A másik két ellenjelölttel szemben Herdegen professzor legalább ismert: jogász körökben eleve nagy tekintélynek örvend, de politikailag is sokszor megnyilvánult már, például az európai jog elsőbbsége vagy az abortusz legalizálása ellen. A másik két jelölt ezzel szemben teljességgel ismeretlen.

Herdegen professzorként pár kritikus CDU-s értelmiséget megszólíthat, de többre nem lesz képes. Viszont körbe tudja nyilatkozni a sajtót, és ezzel párton belüli vitát tud generálni.

Mi lesz decemberben?

Merkel akkor bukna decemberben, ha addig akadna egy komoly kihívója, akár Merkel akaratából is, ha a kancellár belátja: meg kell kezdenie az elegáns visszavonulást.

Ma az látszik a legesélyesebb forgatókönyvnek, hogy Merkel vagy tudatosan nem indul már el újra a pártelnökségért, és megnevezi decemberig az utódját (bár erre már kevés az ideje), vagy elindul, és a párton belüli esélyes ellenlábasai majd csak 2019-ben próbálják meg letaszítani. Túlságosan nyílt Merkel-ellenességgel ma még csak bukni tudna az, aki esetleg már tényleg készül átvenni (Merkel akaratából vagy éppen azzal szemben) a CDU vezetését és a 2021-es kancellárjelöltséget.

FOTÓ: Bakó Bea / Azonnali