Nem jövő áprilisban, hanem e héten dől el Magyarország következő négy éve. A valódi változáshoz azonban nem elég a NER leváltása: szabadságpárti jelölt és mozgalom nélkül az ellenzék is így marad. Kár lenne.
A Márki-Zay Péterrel kapcsolatos teóriák, amelyekkel az elmúlt két hétben találkoztam, nem is elsősorban a politikusról, hanem úgy általában véve az előítélekről és a projekciókról szólnak. A fura bennük az, hogy épp onnan jönnek, ahol egyébként a legnagyobb nyitottságot remélné az ember…
Gyurcsányék láthatóan nem szövetségesként tekintenek a többi ellenzéki pártra, hanem bedarálandó ellenfélként, és ezt az előválasztás során kíméletlenül meg is tették. Nincs már Momentum, nincs Jobbik, nincs LMP, csak a Gyurcsány által vezetett tömb maradt.
Egy elhibázott tanterven rendszerint már csak az oktató személye segíthet, a magyartanárok elé azonban már-már leküzdhetetlen akadályokat gördít a rendszer.
A kormányváltás érdekében a baloldali ellenzék szembeköpi a saját ígéreteit, morálját, megszegi a közösen elfogadott ellenzéki együttműködési dokumentumot, és nagy ívben tesz a rasszizmus áldozataira.