Csak balról nem lehet a Fideszt leváltani

Seres László

Szerző:
Seres László

2021.10.15. 07:53

Nem jövő áprilisban, hanem e héten dől el Magyarország következő négy éve. A valódi változáshoz azonban nem elég a NER leváltása: szabadságpárti jelölt és mozgalom nélkül az ellenzék is így marad. Kár lenne.

Hazaárulózó, lejárató és gyűlöletkampányt folytató, trumpista - a megbékélést és az ellenzék összefogását hirdető DK számára jelenleg így néz ki miniszterelnök-jelöltjük egyetlen talpon maradt kihívója. Nyilván nem véletlenül, a pártnak most minden baloldali szavazatra szüksége van legalább szombatig, ezeket pedig egy jól sikerült, kézben tartott, hazug kultúrharc szállíthatja számukra. Csak azt nem gondolták át, mi lesz vasárnap után.

Márki-Zay Péternek természetesen számos meredek és félrement nyilatkozata volt az elmúlt napokban, ezekért azonban rendre bocsánatot kért. Szöges ellentétben azokkal a független értelmiségiekkel és pártközeli trollokkal, akik habozás nélkül kiforgatták és hazug kontextusokba helyezték szavait (lásd pl. TGM: Márki-Zay „homofób, antifeminista, cigányellenes”). Sokan nyilván úgy érezték, ehhez valamiféle érdekük fűződik, vasárnaptól azonban, ha esetleg legnagyobb sajnálatukra Márki-Zay nyerne, el kell dönteniük, beleállnak-e a küzdelembe, vagy berendezkednek további négy év NER-re.

A szerda esti tévévita is azt tükrözte, hogy nagy a feszültség (Dobrev: „nem tartalak téged alkalmasnak a miniszterelnöki pozícióra”), sok a kölcsönös sérelem, jelentős kihívásnak tűnik a két jelölt jövőbeni együttműködése. Sokan Márki-Zaynál csak a kommunikációjára figyelnek, pedig speciális helyzete az érdekes: a messziről jött ember egyáltalán nem mondhat majd azt, amit akar, két párttal is kell majd egyezkednie. Dobrev Klára szerint riválisa decemberig sem képes egyben tartani az ellenzéket, ezt az egyben tartást azonban ő is garantálhatná, pláne hogy hivatalosan még a Jobbik sem támogatja. És a cél ugye nem december, hanem április.

Kötelező disclaimer: nem, nincs Gyurcsány-fóbiám, az őszödi beszédet is érteni véltem, Dobrev Klárát intelligens, kompetens politikusnőnek tartom. Csak éppen túszhelyzetben van, akaratlanul is férje múltjának a foglya, a 2006-os rendőri erőszak emlékének a foglya, kizárt, hogy győzni lehessen vele. Nem véletlen, hogy nagyon aggódik érte a lakájmédia.

A tét azonban nem csupán a jövő évi kormányváltás. A jelenlegi ellenzék egy része is morális kihívásokkal küzd, politikailag pedig leginkább antikapitalista válaszokat kínál. Itt is szükség lenne már pluralizmusra.

A jelölt, aki ott sem volt

Az előválasztás első fordulója óta eltelt időszak több alapvető félreértés jegyében telt: még a DK néhány prominense is komolyan azt hitte például, hogy a demokráciára mért csapás, ha a második és harmadik helyre befutó jelölt egyezkedni kezd egymással. Amikor aztán kiderült, hogy nem az általuk legyőzhetőnek vélt Karácsony Gergely lesz Dobrev kihívója, a hangnem is fenyegetőbbé vált.

Kiderült, hogy sem némely jelölt, sem némely választó nem értette az első kör funkcióját. Teljes katyvaszként, egyszerre jelent meg előttük a majdani miniszterelnök személye, annak esetleges kormányzati programja, miniszterei, helyettesei stb. azzal, ami itt a valódi cél volt, hogy most előbb a győzelemre legesélyesebb jelölt választódjon ki a kétlépcsős folyamatban.

Márki-Zay berobbanása előbb a harmadik, majd az egyik esélyes helyére Karácsonyék kampányát éppúgy meglepte, mint a mögé felsorakozott közéleti szereplőket, a bővített kiadású Bitó-szalont, akik nem szeretik, ha brancson kívülről érkezik bárki dolgokat megmondani.

A megszokottól eltérő nyelvezetű és világlátású, anti-establishment politikus úgy lett hirtelen potenciális befutó, hogy nem vett részt a hatpárti egyeztetési folyamatban, se pártja nincs, se frakciója nem lesz, legitimációját egy kis szabadpiac-párti civil szervezet adja.

Napokig tartotta magát Karácsony „közös nevező” mítosza, hogy aztán észrevegyék, akár győzhet is valaki olyan szlogennel, amit mintha a NASA-tól kölcsönzött volna: „nem jobbra, nem balra, csak fölfele!” Aztán jött a Závecz és a Medián a számokkal. Karácsony október 3-án még közölte, „én tudom leváltani Orbán Viktort. Ezért nem visszalépek, hanem előre", ezt naponta elmondta, majd 8-án visszalépett.

Itt már nem volt szó riválisa civilségéről, ami a kormányváltás állítólagos akadálya lenne: „könnyű döntésről” beszélt, mivel Márki-Zay „Hódmezővásárhelyen már győzött a Fidesz ellen, és azt is tudja, hogyan kell szolgálni, hogyan kell olyan politikát folytatni, ami lehetővé teszi, hogy újraegyesítse az országot.”

És jött a megvilágosodás is: csak balról nem lehet leváltani a Fideszt. Jó reggelt.

Program? Milyen program?

Kevés idegesítőbb jelszava volt a Karácsony-kampánynak, mint az, hogy fentről „újraegyesítenének" engem más polgártársakkal, akik másképp látják a világot. „Magyarország újraegyesítésének programjához, a szociális és zöld fordulathoz hívok szövetségeseket” – jelentette ki nemegyszer a jelölt, aki visszalépése után Márki-Zayra hárította ezt a feladatot, mondván, ő tudja, „hogyan kell olyan politikát folytatni, ami lehetővé teszi, hogy újraegyesítse az országot. (...) Ehhez először újra kell egyesíteni a változást akaró embereket”.

Ha valamit nem szeretnék, akkor az, hogy valaki nekiálljon bármi ilyesminek. Sem szocialista-zöld, sem jobboldali, sem liberális alapon nem létezhet ilyen. Logikus feladat az eltérő prioritású, világnézetű ellenzéki szavazókat egy táborba terelni, de ez egy konkrét, adott célnak, a győzelemnek szól. A Fidesznek hála egy a tábort kell játszani most ezen a térfélen is, amíg nem módosítják végre a választási törvényt, ezen túlmenően azonban szeretnék kimaradni minden felülről létrehozott halmazból.

Valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül, de annyit kérnék csak minden kormánytól, hogy hagyjon engem is meg a piacgazdaságot is békén,

ne akadályozza a munkámat, ne adóztasson agyon, fogadja el, hogy az én pénzem nálam van a legjobb helyen, tegye lehetővé a privát nyugdíjat, stadionok helyett segítse a legszegényebbeket, garantálja a joguralmat és a békét, ne törleszkedjen Moszkvához és Pekinghez, a kétséges alkotmány helyett pedig ne egy újabb kollektivista alaptörvényt gyártson le.

Nem azért mennék szavazni jövőre, hogy a nemzeti illiberális demokráciát egy baloldali illiberális demokráciára cseréljem.

Az ilyen embereknek (nevezzük őket az egyszerűség kedvéért konzervatív-liberálisoknak) még 2021-ben sincs komolyan vehető pártjuk Magyarországon, van viszont egy miniszterelnök-jelölt, akinek a világnézete nyomokban ilyeneket is tartalmaz. Ez egyelőre azt jelenti, hogy szombatig van kire szavazni. Hogy ez esélyt jelent-e egy későbbi politikai zászlóbontásra, azt majd az idő megmutatja, most ezt jó ideig nem fogjuk látni, mert ha győz is, legfeljebb hangsúlyokat tud tenni, valójában a DK és a Jobbik szabja meg a mozgásterét (mint a szerda esti vitában be is vallotta, „szó sincs arról, hogy konzervatív kormány alakulna"). Ráadásul, növelve a konfúziót, a legbalosabb Párbeszéd-frakciót boldogítaná jelenlétével.

(Némiképp off: egyáltalán, milyen program készül pontosan, tudja valaki? Van egyrészt egy Közös alap néven futó projekt, ami tele van ökobaloldali ígéretekkel, akkor van Karácsonyék 99 Mozgalmának külön ökobaloldali programja, és persze vannak még a pártok külön programjai. Szabadelvű gondolat elvétve bukkan fel bennük.)

Ezért aztán igencsak tudom értékelni Márki-Zay azon üzeneteit, amelyeket hol az MMM enyhén hevenyészett programjából („Kiszámítható gazdasági környezetet, valódi piacgazdaságot, szabad versenyt!”) kell összegereblyézni, hol a nyilatkozataiból: nem akar adóemelést, pár évig még meghagyná az egykulcsos szja-t a családi kedvezményekkel (de nincs baja a kétkulcsossal sem);

és ami fontos, nem akar ígérgetni.

Számos gesztust tesz a baloldali pártoknak, de nem is tehet másképp. Környezetbarát kormányt akar, de jó példa a különállására Paks 2: az oroszokkal kötött korrupt szerződést újratárgyaltatná vagy fel is mondaná, viszont szerencsére nem atomellenes („az atomerőművek klímasemlegesek”). Hívő katolikusként természetesen elveti, de nem tiltaná az abortuszt, támogatja a melegházasságot.

Ő az egyetlen jelölt, akinek nem félnék az alaptörvényétől, hiszen egyetlen lényegretörő mondatban képes volt megfogalmazni annak lényegét: „az alkotmánynak ugyanis az a feladata, hogy az embereket védje a hatalom önkényétől”. Pontosan.

És remélhetőleg felessel mindent felülíró alkotmányos puccsot sem akar, amióta Karácsonnyal megállapodtak egy alkotmányjogászi testület létrehozásában, amely majd megmondja, meddig tart a Gironde, és hol kezdődik a jakobinizmus.

Elvek és hasznosság

Véletlenül se sikkadjon itt el két olyan kérdés, amelyre az ellene folyó kampány fókuszál. Először is nem sejtetjük nagy nyilvánosság előtt senkiről, így a miniszterelnök fiáról sem, hogy meleg lenne. Ilyen akkor sincs, ha ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz álszentségét célozza vele. Nem, mások outolása (pláne ha nem igaz) egy ember méltóságának, magánélethez való jogának megsértése: mindenki maga dönti el, mit tár magáról a nyilvánosság elé.

A másik: Márki-Zay nevelésről vallott elvei akkor is elfogadhatatlannak és embertelennek hangzanak, ha tisztázta, hogy ő nem a gyerekbántalmazás híve.

Felelős közéleti emberként nemhogy hirdetni, érzékeltetni sem szabad, hogy a gyerek fenyítése akár kicsit is megengedhető volna. Nem az.

A túl megengedő szülőkről vallott nézeteit osztom amúgy, de itt sem a fenyítés a válasz. Nagyon remélem, hogy ezekből nem lehet következtetéseket levonni a személyiségére nézve.

Az ellenzéken belüli törésvonal egészen szombatig a hasznosság kérdése: kivel lehet jövőre nyerni, ki az alkalmasabb jelölt a baloldal egészének, plusz olyan hárommillió közép- és szélsőjobbos, liberális, konzervatív, zöld, népnemzeti embernek a megszólítására? Utána áprilisig ki kell tartania az egyes pártok együttműködésének, amit meg kell próbálniuk minél kevesebb járulékos kárral megúszni.

A magyar szabadelvűeknek ezután jöhet majd egy második, értékelvűbb feladat: akár a mostani miniszterelnök-jelölttel, akár nélküle, egyszer meg kell teremteni a Fidesz konzlib váltópártját.

Tekintettel arra, amit már most sem lehet eléggé hangsúlyozni: balról is nehéz a Fideszt leváltani (abban ő a jobb, ld. nyugdíjprémium, adóvisszatérítés, béremelés, családkedvezmények), de kizárólag balról lehetetlen.

Seres László
Seres László vendégszerző
Újságíró, az egyéni jogok, a szabad piac és a limitált kormányzat híve. Blogja Az individualista.
olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek