Pride Pécsen: elképzelni sem tudom, hogy ez kit provokálhat

Vági Márton

Szerző:
Vági Márton

2021.09.19. 16:29

Mérhetetlenül büszke vagyok a városomra, hogy itt rendezték az első ilyen jellegű eseményt.

Életemben először jártam Pride-on, és lokálpatrióta pécsiként rögtön az elején szeretném leszögezni: mérhetetlenül büszke vagyok a városomra, hogy itt rendezték az első ilyen jellegű vidéki eseményt. Pécs tanúbizonyságot tett arról, hogy egy nyitott és elfogadó város. Sokat elmond a napról, hogy a Fidesz által délelőttre szervezett kvázi ellenesemény érdektelenségbe fulladt, míg a délutáni felvonuláson elképesztő tömeg volt. A következő sorokban megpróbálom elmondani, hogy heteroszexuális férfiként miért éreztem fontosnak elmenni rá, és arra is igyekszem megfejtést találni, hogy egy ilyen rendezvény kit provokálhat.

Heteróként mondhatnám, hogy ez nem az én ügyem.

Egyetlen családtagom, barátom de még csak haverom sincs, aki az LMBTQ+ közösséghez tartozna, van persze néhány meleg, leszbikus, biszexuális ismerősöm, de egyikükkel sem vagyok közeli viszonyban, így mondhatnám, hogy ez nem az én ügyem. És az igazság az, hogy ha a kormány nem tolná egyre nyíltabban a homofóbiát, ha nem uszítana a szexuális kisebbségek ellen, akkor lehet, hogy ma délután maximum újságíróként (az egyik baranyai lap főszerkesztője vagyok) vettem volna részt az eseményen, nem kvázi civilként. Azonban a kormány gyűlöletkeltő propagandája egy dolgot ért el:

a hozzám hasonló emberek is egyre nagyobb számban állnak ki az LMBTQ+ közösség mellett.

A tömegben sétálva nehéz volt megszámolni, hogy mennyien vettek részt az eseményen, azonban ha azt mondom, hogy több ezer fő, akkor biztosan nem tévedek. És amennyire én figyeltem, egyértelműen a heteroszexuálisok voltak többségben, olyanok akik úgy gondolják, hogy igenis fontos kiállni egy kisebbség védelmében, pláne ha a kormány aljas, uszító hadjáratot indított ellenük. Úgy, hogy egyébként ennek a pártnak az alapítója egy bizonyos Szájer József.

A Pride-ellenes hangok rendszeresen megemlítik, hogy ez a rendezvény provokatív, ők jellemzően úgy kezdik a mondataikat, hogy „nem vagyok homofób, de…” (és a mondat végére kiderül, hogy homofóbok), a de mögött pedig ott szokott lenni, hogy minek kell ezzel a felvonulással provokálni. Direkt figyeltem ma az embereket, és őszintén szólva elképzelni sem tudom, hogy a jelenlevők között ki és mi lehetett provokatív. Elmondom mit láttam!

  • Egy csomó boldog, elfogadó és nyitott embert
  • Párokat, akik fogták egymás kezét, igen meleg párokat is, bár zömében azért inkább heterokat
  • Volt két vagy három kékhajú Egy átlagos punk koncerten is találhatunk kékhajú embereket, a békemeneten meg lilafejű néniket kell néznünk. Engem egyik sem provokál.
  • Csókolózó lányokat. Abban az országban, ahol a leszbikus a legnépszerűbb pornó kategória, ez aligha tekinthető provokációnak.

Nem tudom elképzelni, hogy mennyire kell megkeseredettnek, beszűkült gondolkodásúnak, és edukálatlannak lenni ahhoz, hogy bárkit is zavarjon egy ilyen tényleg vidám felvonulás, ami sokkal inkább egy utcabál.

Találkozzunk 2022-ben is!

Vági Márton
Vági Márton vendégszerző

PhD-hallgató.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek