Hét bizarr érv Márki-Zay Péter ellen, ami minden keresztény, konzervatív nagycsaládos számára sértő

A Márki-Zay Péterrel kapcsolatos teóriák, amelyekkel az elmúlt két hétben találkoztam, nem is elsősorban a politikusról, hanem úgy általában véve az előítélekről és a projekciókról szólnak. A fura bennük az, hogy épp onnan jönnek, ahol egyébként a legnagyobb nyitottságot remélné az ember…

Emlékszem, még a Szájer-botrány kirobbanásakor egy kommentben megjegyeztem: ha a Fidesz-alapító politikus nyíltan vállalhatta és megélhette volna homoszexualitását 20 évesen, jó eséllyel nem kellett volna az ereszen át, kábítószerrel a hátizsákjában menekülnie egy drogos meleg-orgiáról 60 évesen. Több támadást is kaptam akkor reakcióként: miből gondolom, hogy a swinger életstílus nem legitim, és csak elfojtás eredménye lehet? Hiszen a promiszkuitásnak ez a formája is teljesen rendben van, amennyiben nagykorú emberek konszenzuson alapuló, biztonságos együttlétéről van szó.

Rendben van, fogadjuk ezt el, bólintottam. Most azonban Márki-Zay Péter jelöltsége kapcsán azt látom, hogy épp ez a közeg a legkevésbé elfogadó a többségihez képest alternatív életvezetés egyéb formái iránt – dacára annak, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelölt többször hangsúlyozta, hogy nem kívánja saját hitrendszerét alaptörvénybe foglalni soha.

1. Botrány, hogy egy hívő keresztény pár az egyházi esküvőig nem élt szexuális életet

A hódmezővásárhelyi politikus ezt a Juhász Péternek adott interjújában említette meg, az ezzel kapcsolatos bulvárhírt pedig a budapesti értelmiségi baloldal egyes képviselői azzal a kommentárral osztották meg, hogy „jó tudni, milyen szektás őrület van a jelölt fejében”. Nos, sokan vannak, akik megőrzik szüzességüket majdani házastársuknak, ez is egy alternatíva, amiről két felnőtt ember maga dönt, még ha sokak számára ez abszurd is.

Ahogy a promiszkuitás lehet valid életmódbeli döntés, úgy az önmegtartóztatás és az extrém monogámia is lehet az.

Akárhogy is, jelen helyzetben annyi tartozik ebből ránk, hogy Márki-Zay Péter hangsúlyozta: az egyházak a maguk hatáskörében döntsenek csak a házasságkötésről (jelenleg ugye nem csak a melegeket, az elváltakat is diszkriminálják), a polgári esküvő azonban legyen minden állampolgár alapjoga. Az életmódbeli preferenciák mindaddig rendben vannak, amíg a törvény mindenki számára lehetőséget ad a sajátja gyakorlására.

2. Ahol sok a gyerek, ott nagy az ökolábnyom, és ez nem fenntartható

Bár állatira nagy divat – és rohadtul mérgező trend a közbeszédben – a gyerekvállalás kérdéséből közügyet csinálni, én még soha az életben nem találkoztam senkivel sem a normális, átlagemberek körében (tehát néhány marginális, fanatikus idiótát leszámítva), aki azért nem vállalt (még egy) gyereket, mert a környezetét féltette, és a családja ökolábnyomát akarta ezzel csökkenteni.Ugyanígy a szélsőséges budaházystákon kívül nincs ember a földön, aki azért szülne, nemzene, hogy még egy magyarral több legyen a muszlim, arab, cigány stb. tengerrel szemben.

Vannak, akik utólag persze megideologizálják a családi állapotukat a céljaik érdekében, de az igazság az, hogy a népesség 99,99 százalékának annyi gyereke van, amennyit óhajtott,

vagy épp (alacsonyabb tudatossági szinten) engedett jönni. Egyszerűen azért, mert az intelligensebbje ennél autonómabb okokból szül vagy nem szül, a hátrányos helyzetű és/vagy kevésbé tudatos nő meg nincs abban a pozícióban, hogy ilyesfajta magasztos eszmék mentén döntsön. Egyébként is, mi a túl sok? Egy oké, kettő még csak-csak, három belefér, a négy bűn? Vagy hogy van ez kicentizve, tessék mondani?

3. A konzervatív családokban a férfi az úr, a nő legfeljebb szolgálóleány, akit kizsákmányolnak

Szembejött a falamon olyan thread is, ahol arról ment a vita, hogy lehet-e a nő döntése is a konzervatív családmodellben a gyerekvállalás. Merthogy biztosan a férfi egója dönt, a nő meg viseli a terheket egyedül – kizárt, hogy közös döntés legyen.

A valóságban elmondható, hogy mindenhol vannak bántalmazó kapcsolatok, de normál esetben a konzervatív pároknak is közös döntése a gyerekvállalás.

Érdekesség, hogy a még a legszigorúbb keresztény, zsidó és muszlim közösségekben is engedélyezett a fogamzásgátlás valamilyen módja, amivel a nő a testi-lelki állapotától és céljaitól függően, a család anyagi helyzetének tükrében szabadon rendelkezhet. Anélkül, hogy bárki hálószobájának a mélyére merülnénk, egy nyugati szocializációjú, klasszikus konzervatív-liberális demokrata családban, amilyen Márki-Zayéké is, nyilván eléggé szuverén döntés ez a kérdés is.

4. Nagy család mellett a nőnek nincs karrierje, a férje oldalán kiszolgáltatottá válik

Az biztos, hogy a pályamenetet meghatározza annak családbarátsága, és vannak nagyobb szünetek is. Sok hívő család egyébként a 20-as évei elején, még iskola mellett vállal gyerekeket, így még a 30-as éveik közepén, tehát tevékeny korban járnak, amikor a gyerekeik már vagy kirepültek, vagy nagykamaszok, többé-kevésbé önállóak.

Ismerek több olyan nőt is, aki három, négy, öt vagy ennél is több gyerek mellett is aktívan dolgozott,

persze nyilván nem napi 8-12 órát egy irodában, hanem általában rugalmasabb formában, kevesebb munkaórában, önállóan és otthonról. Márki-Zayéknál a fizikus végzettségű feleség, Vincze Felícia a kisebb gyerekek mellett lakberendezőként tevékenykedett, majd a nagyobbak mellett bábaként indított vállalkozást. Ez utóbbi az apa segítsége nélkül nem megy, mert a szülések nem igazodnak a családi élet ritmusához. ha menni kell, menni kell éjszaka is. Ilyenkor a gyerekek ellátását és logisztikáját Márki-Zay átvette, és felesége ma is tudna a hivatásában dolgozni, ha a kormánypárt nem gerébágnesíti politikai okokból. Mindenesetre mára a legkisebb gyerek is kiskamasz már, hamarosan apai segítség nélkül is újraindulhatna a praxis.

5. Sok gyereket lehetetlen tisztességesen felnevelni. Anyagilag és morálisan is

Ebben megint csak van egy nagy adag projekció van: nagyon sokan megelégszenek a szerényebb körülményekkel is, megint máshol felsővezetői (hétjegyű) szülői fizetéssel kell számolni. Azt feltételezni, hogy akinek háromnál több gyereke van, az lop, csal, hazudik, teljesen szalonképtelen. A másik ilyen elmélet, ami szembejött, az az, hogy ahol sok a gyerek, sok a pofon is, vagyis konzervatív nagycsaládos körökben dívik a gyermekbántalmazás. Nos, amit Márki-Zay Péter vitatható módon helyesnek tart, az a kicsi gyerek fegyelmezése olyan fenékreütéssel, ami nem okoz fájdalmat vagy sérülést, hanem jelzésértékű, véleménye szerint nyomatékot ad.

Értem, hogy ez vitatható álláspont, tőlünk nyugatabbra is élénk eszmecsere tárgya, viszont ettől még nem azonos a gyerekbántalmazással, ami indulatból, elhanyagolásból, feszültséglevezetésből történik,

és okoz vagy okozhat fájdalmat és sérülést. Azt, amikor valaki elveszíti a fejét, és megüti a gyereket, MZP is elítéli. Inkább beszélhetünk egy ódivatú, tekintélyelvű fegyelmezési módszerről, mint bántalmazásról, ha már pontosak akarunk lenni. Nem baj, hogy ennek helyességéről élénk vita zajlik, de azért ne mossuk már ezt össze az abúzussal.

6. Ahol sok a gyerek, ott a nagytestvérek nevelik fel a kicsiket

Logikus, hogy egy gyerekre kevesebb szülői figyelem jut, amit a testvérek figyelme pótol, de mindenképpen helyettesít.

A parentifikáció létező probléma,

magam is ismerek érintetteket. Az egyikük a 40. születésnapjáig tudatos gyermektelen volt, már rájött arra, hogy azért nem akart eddig gyereket, mert az öccse felnevelése annyira kimerítette őt. A másik barátomnak három gyereke is lett, de sokáig járt terápiára, hogy a húgával való anya-lánya kapcsolatot mindketten helyes mederbe tudják terelni. Érdekesség azonban, hogy mindkét eset kétgyerekes család története, vagyis nem kellett öt, hat, hét vagy annál is több gyerek ahhoz, hogy ez megtörténjen. Sőt, gyanítom, az igazán nagy családoknál az anya többet van otthon, a több testvér között a felelősség jobban eloszlik, és így a parentifikációnak kisebb is az esélye.

7. A nők ügyeire egy férfi nem tud adekvátan reagálni, női képviselők kellenek

Kell több nő a politikába és a felsővezetésbe, ez kétségtelen, de közben az is abszurd, amikor az a fő érv az ellenzéki előválasztáson Dobrev Klára mellett, hogy végre egy nő (pesze bizonyos mértékig érthető érv, mert a DK igazi szabadpiac-párti neoliberális csoportosulás, e téren nem sokban különbözik a klasszikus jobbos gazdaságpolitikától az, amit Dobrev képvisel).

Én nem gondolom, hogy nőket érintő jellegzetes problémákra kizárólag nő lehet érzékeny,

sőt: minden decens politikustól, ha férfi, ha nő, elvárható egy bizonyos alap, amelynek része pl. az isztambuli egyezmény ratifikálása is, ami egyébként a versenyben maradt jelöltek számára nem kérdés.

+++

Bár az előválasztás természeténél fogva nem tud miniszterelnök-választás lenni (azt mindig a legnagyobb frakcióval rendelkező pártok jelölhetik csak ki a tényleges választások után), azért mindenképpen elgondolkodtató, milyen érvek merülnek fel egy-egy jelölt mellett vagy ellen balliberális berkekben. Mert az nem csak Márki-Zay Péterről szól, hanem a körúton belül ragadt értelmiség szűklátókörűségéről is, amit csak részben írhatunk a keresztény-konzervatív értékeket hipokrita módon eltorzító és kiárusító Fidesz számlájára.