A Clark valós történetre épülő hazudozás hat részben, amin röhögés közben is együtt érezhetünk egy emberrel, akinek esélye sem volt normális felnőtté válni.
A Drót készítői visszatértek Baltimore-ba, hogy szokásukhoz híven újra az aljáról tetejéig elmagyarázzák a nézőnek, mik az ország bajainak gyökerei.
A dologhoz lehet, hogy annak is köze volt, hogy hamarosan választások lesznek az országban, márpedig egy híres emberrel haverkodni sosem rossz.
A Planet Express legénysége legalább egy évad és húsz epizód erejéig ismét összeáll. A kultikus animációs sorozat első részét még 1999-ben mutatták be.
Ha őszinték akarunk lenni, amennyire fantasztikus és kiváló, elképesztően nagy potenciállal bíró ötlet a Star Wars-univerzum, néhány kivételtől eltekintve pontosan akkora elánnal sikerült elbaszni és kiaknázatlanul hagyni az egészet. Enyhén szpoileres kritika a legújabb Csillagok háborúja spin-off évad feléről.
A háromrészes Time úgy beszél a börtönről, ahogy csak kevesen tudnak: felesleges nagyzolás és kalandozás nélkül kerülünk az elképzelhető legnyomasztóbb helyzetbe, miközben kérdéseket tehetünk fel az élet dolgairól is.
A Mise éjfélkor egy banális horror-alapötletre épülő kivételes drámasorozat a bűntudatról és egy csomó súlyos kérdésről. Csak a horrorszál lenne kicsit elegánsabb! Kritika.
A Squid Game bár nagyon ügyesen, illatosan és esztétikusan van tálalva, de igazából egy mindvégig kiszámítható közhelyparádé.
Nincs mese: az utóbbi idők egyik legjobb amerikai kultúrakritikáját végül nem a New Yorker magazin rakta le elénk, hanem a Survivor valóságshow törzsszereplője és a Dawson és a haverok alkotója. Az HBO Fehér Lótusza nem más, mint pénz, hatalom, Theodor Adorno és Milos Forman találkozása a koktélbárnál, Hawaiin.
A cseresznye vadiúj ízének sztorija kiábrándító, de a hangulat és a remek karakterek megmentik a Netflix bizarr sorozatát.