Nehéz megbocsátani magunknak, ha közben mellettünk cukrot égetnek valaki bőrére

Szerző: Fekő Ádám
2021.12.12. 08:10

A háromrészes Time úgy beszél a börtönről, ahogy csak kevesen tudnak: felesleges nagyzolás és kalandozás nélkül kerülünk az elképzelhető legnyomasztóbb helyzetbe, miközben kérdéseket tehetünk fel az élet dolgairól is.

Nehéz megbocsátani magunknak, ha közben mellettünk cukrot égetnek valaki bőrére

Ha az HBO GO-ra kikerül egy BBC által készített sorozat, amiben ráadásul ott van a többek közt a This is England egytől egyig tökéletes részeiből ismert Stephen Graham arca is, akkor annak bizony súlya van.

Ezúttal sincs ez másképp: a Time (Letöltendő idő) háromrészes minisorozat csupa olyan dologról, amiről így és ebben a formában valószínűleg csak az angolok és persze Európa tudhat giccsek, felesleges csavarok és minden sallang nélkül mesélni.

Igen, az angol börtönök hétköznapjai az egyik, azokról persze tényleg csak az angolok tudnak mesélni, de van itt más is.

Pénz, drogok, fegyverek

Az alaptörténet annyi, hogy hősünk, a Sean Bean által alakított Mark Cobden évekre börtönbe kerül, az ő felügyelőtisztje bent Eric McNally (ő Stephen Graham). Mark amolyan tankönyvi értelemben vett szar ember: a családja nem különösebben érdekelte, masszívan ivott, emiatt pedagógus szakmáját is unottan végezte. Nem kiemelkedően szar ember persze, csak az a fajta, aki saját tehetetlenségével mások életét is megkeresíti.

Szóval ő egy napon pár ital után elüt hazafelé egy férfit, aki ott helyben bele is hal a sérüléseibe, és bár Mark még aznap este feladta magát, a büntetését értelemszerűen le kell töltenie.

Az ötvenes éveiben járó férfival csak a szülei állnak szóba, a felesége csak annyi időre látogatja meg, hogy elmondja neki, válni akar, miközben bent az angol börtönök izgalmaival kell szembenéznie: kilátástalan sorsú fiatalok, változatos drogcsempészet, indokolatlan agresszió.

Fotó: BBC / HBO GO

A történet másik szála emellett Eric McNally, aki klasszikus rendes börtönőr: nem spanol túl sokat a rabokkal, de nem is bántja őket unalmában. Viszont az gyorsan kiderül, hogy a fia is börtönbe jutott, és ezt megtudják a saját munkahelyének rabjai is, értelemszerűen meg is zsarolják a fia testi épségével.

Ebből az alapfelállásból lehetne valami őrülten izgalmas thriller is, de a Time nem erről szól, hanem olyan magasztos dolgokról, mint a megbocsátás, ragaszkodás, útkeresés, és persze a társadalom perifériájára szorultak küzdelme a kilátástalansággal.

Bemutatnak egy világot, ahova válogatás nélkül öntenek be kisiklott életű fiatalt, brutális bűnözőt és pszichiátriai esetet is, és ebből a közegből indulva kéne valamiféle bűnbánatot gyakorolni, és jobb emberként távozni. Úgy nehéz megbocsátani magunknak, hogy mellettünk épp cukrot égetnek valakinek a bőrére.

A sorozat ezeket a dilemmákat mutatja be olyan mélabús körítésben, hogy az embernek azonnal kedve lenne elmenni sétálni valami ködös brit kikötővárosba.

Főleg Mark lelkiismeretfurdalásának alakulását mutatják be egyre jobban ebben az összesen nagyjából három órában, aminek a börtön nem kiváltója, hanem épp ez a megnehezítője: a leginkább üldögélni szerető férfi mindennapjait ugyanis gyorsan elkezdik megnyomorítani a már életvitelszerűen a börtönben élő rabtársai.

A főhős vonala egészen messzire vezet: nemcsak egy már a középkorúság vége felé járó embert látunk, akinek most rossz, hanem könnyen beleláthatjuk a teljesen lényegtelen dolgokkal és középszerűséggel eltöltött életet is, aminek feleslegességére épp a börtönben kezd ráébredni valaki.

Ilyenkor már érkeznek a szokásos nézői dilemmák: késő azt mondani ilyenkor, hogy mostantól jobb emberek leszünk?

Egyáltalán mi az a pont, amikor már ki lehet jelenteni, hogy semmi reményünk nem maradt?

A Time persze lehetne unalmas is, de ilyen színészek mellett lehetetlen: tulajdonképpen minden felbukkanó figurának elhisszük, hogy egy angol börtön lakója. Sean Bean rettentő szomorú tekintetében pedig tényleg benne van a világ összes kínja.

Azt hiszem, ezt a műfajt hívják tiszta drámának: nincs egyértelmű feloldozás, csak sok-sok érthetően feltett kérdés akár arról, meddig kell vezekelnie valakinek egy gyilkosságért, hol kezdődik a megbocsátás, ilyesmi.

Ahogy közeledik a az évvége, és egyre nehezebben veszi rá magát az ember, hogy akár a közeli boltba kimenjen, pontosan ezek a sorozatok teszik teljessé az évvégét:

a Time-ot több szempontból is élmény nézni arra gondolva, milyen jó nekünk, hogy otthon lehetünk a fűtött szobában.

KIEMELT KÉP: BBC / HBO Go

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek