A kihagyott ziccerek sorozata, amit mégis érdemes lehet a karácsonyi szünidőben megnézni

Szerző: Petróczi Rafael
2020.12.26. 08:08

Az HBO új sorozata, A légikísérő nem nagy dobás: az alaptörténet ugyan egy klasszikus, bonyolult bűnügyi történet képével kecsegtet, a sorozat azonban mégsem erre, hanem a végtelenül sztereotipikus szereplőkre koncentrál. Azonban ha a hibákat zárójelbe tesszük, egy könnyed, lazításra alkalmas alkotást láthatunk, aminek még üzente is van.

A kihagyott ziccerek sorozata, amit mégis érdemes lehet a karácsonyi szünidőben megnézni

Vannak sorozatok, amiknek az a lényege, hogy végigvezessen egy komplex történeten, fokozatosan nyissa fel előtted annak egyre mélyebb rétegeit, majd harsányan az arcodba vágja, hogy „háhá, erre ráfaragtál, barátocskám, egész végig játszadoztam veled, és valójában ez a sztori kulcsa”.

Az HBO agyonpromózott sorozata, A légikísérő nem ilyen – pont ezért az agyonpromózás.

Az alaptörténet sok jóval kecsegtet

Pedig adott lenne az alapanyag egy jó gondolkodós, bűnügyi sorozathoz: Cassandra Bowden légiutas-kísérőként dolgozik, és egy bangkoki járaton találkozik a titokzatos, sármos üzletemberrel, Alex Szokolovval. A landolás után Alex el is hívja randira Cassie-t, a temérdek alkohollal megtámogatott este szépen is alakul. 

A másnap azonban nem csupán a másnaposság miatt lesz megpróbáltatás Cassie-nek, hanem azért is, mert egyéjszakás kalandjának vérében ázva ébred:

Alex torkát valaki ugyanis az éjjel elvágta, így reggelre már mindössze egy kihűlt holttestet talál maga mellett a görbe estére csak homályosan emlékező stewardess.

Cassie bepánikol, egy csomó árulkodó nyomot maga mögött hagyva elmenekül a helyszínről, az Egyesült Államokba visszatérve azonban már az FBI várja kikérdezésre Alex Szokolov meggyilkolása ügyében.

A megtestesült sztereotípiáktól cringe-roham kerülgeti a nézőt

És innentől vehetné kezdetét egy klasszikus nyomozósdi, kiderítve, hogy ki és miért ölhette meg Alexet, azonban a sorozat ezt úgy teszi, hogy a néző nem igazán tud elveszni magában a bűntényben.

Ennek legfőbb oka a szinte már kínosan sematikus karakterekben keresendő.

Cassie például a légiutas-kísérőket övező sztereotípiák tökéletes megtestesítője: ő a folyton piáló, két repülés között bulizó stewardess, akinek csak elég alkoholt kell adni ahhoz, hogy széttárja a pasik előtt a lábát.

De ugyanilyen egybites karakter Cassie legjobb barátnője, Annie is, az életét az ügyvédi hivatásának szentelő karrierista, aki ugyanakkor komoly nehézségekkel küzd a magánéleti elköteleződés tekintetében. Vagy ott van Cassie munkatársa, Megan, a jelentéktelenségébe és a hétköznapiságába belesüppedő középkorú nő, aki kétségbeesetten próbálja felhívni magára a környezete figyelmét, hogy ne érezze magát annyira egyedül.

CASSIE LEGJOBB BARÁTNŐJÉT, ANNIET ZOSIA MAMET ALAKÍTJA.

És a sort még hosszan lehetne folytatni például a Cassie után nyomozó FBI-ügynökökkel, a Szokolov-család tagjaival, Annie számítógépzseni barátjával, vagy éppen Cassie homoszexuális testvérével.

A történetvezetés sem érdemel díjat

Az arcpirítóan sztereotipikus karakterek kiváltotta cringe-rohamokat ellensúlyozhatná a megfelelően izgalmas történetszövés, azonban a forgatókönyvírók nem bajlódtak azzal, hogy túlbonyolítsák a dolgot: egy mellékszereplő valódi kilétét leszámítva mindent látsz előre jönni.

Ami érdekesebb lehetett volna, az az Alex meggyilkolása mögött húzódó indíték, amire ugyan szép lassan fény derül, de annyira kaotikusan és rosszul kifejtve, hogy igazából a figyelmes nézőnek sem lehet egyszerű összerakni az események láncolatát. De ha valaki meg tudja mondani, hogy ki, kit és miért vágott át a palánkon, ami Sokolov halálához vezetett, az ne habozzon engem is felvilágosítani.

AZ ALEX SZOKOLOVOT ALAKÍTÓ MICHIEL HUISMANBEN SOKAN ISMERHETNEK RÁ A TRÓNOK HARCA DAARIO NAHARISÁRA.

Pedig a háttérben meghúzódó szövevényes szálakból sokkal izgalmasabb bűnügyi sorozatot is ki lehetett volna hozni, mint abból, hogy egy alkoholista légiutas-kísérő mennyire retteg attól, hogy valami titokzatos okból kifolyólag ő is hamarosan alulról szagolhatja az ibolyát.

Így tehát

A légikísérő a kihagyott ziccerek sorozatának értékelhető: az izgalmasnak ígérkező alapsztorit elrontották tucatkarakterekkel, és rájuk helyezik a hangsúlyt ahelyett, hogy izgalmas nyomozós történetet kanyarítottak volna belőle.

Viszont Kaley Cuoco bebizonyította, hogy tényleg színész

Ami miatt mégis érdemes egy esélyt adni A légikísérőnek, az az, hogy mindennek ellenére a sorozat – egy klasszikust idecitálva – nem jó, de nem is tragikus: a történet végül is a lényegét tekintve érthető és élvezetes, egyes karakterek pedig kifejezetten nagy jellemfejlődésen mennek keresztül. Nagyrészt ennek köszönhetően a sorozat üzeneteket megfogalmazó, drámai vonalvezetése – ahogy például az alkoholista Cassie vagy a magányos Megan szembesül a múltjával és a démonaival – le tudja kötni az embert.

Itt hadd említsem meg, hogy a Cassiet alakító

Kaley Cuoco A légikísérőben bizonyította be számomra, hogy nem kizárólag az Agymenők Penny-jeként tud ripacskodni, hanem ő bizony színész,

aki még egy olyan végtelenül sztereotipikus karakternek, mint Cassie is tud valamekkora mélységet adni.

AKI AZ AGYMENŐKBEN SZERETTE KALEY CUOCOT, A LÉGIKÍSÉRŐBEN MÉG INKÁBB FOGJA.

Így végsősoron, ha A légikísérő számos hibájától eltekint az ember, és mérsékelt elvárásokkal vág neki, egy kellemes, a gyomrunkat – gyilkosság ide vagy oda – nem megfekvő, akár az ünnepek alatti családi kikapcsolódásra is alkalmas sorozatot láthat.

A légikísérőt az HBO GO-n lehet nézni Magyarországon.

KÉPEK: HBO / Warner Media Group

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek