Lakossági David Lynch öncélú gusztustalanságokkal és tömör me too-val

Szerző: Renczes Ágoston
2021.09.11. 07:53

A cseresznye vadiúj ízének sztorija kiábrándító, de a hangulat és a remek karakterek megmentik a Netflix bizarr sorozatát.

Lakossági David Lynch öncélú gusztustalanságokkal és tömör me too-val

Lisa Nova, egy fiatal rendezőnő épp csak megérkezett Hollywoodba, máris rámosolyogni látszik a szerencse: a rövidfilmjét látta egy befolyásos producer, Lou Burke, aki egész estés filmet készítene belőle, és még a rendezést is a lányra bízná. Az ígéretesen induló szakmai kapcsolatot azonban a producer – ahogy az a producereknél előfordul – intim síkra terelné, és amikor a lány visszautasítja a közeledését, a Burke egyszerűen kitúrja őt a saját forgatókönyve alapján készülő produkcióból.

Lisa bosszút esküszik, aminek kivitelezésben egy karizmatikus, hippiszerű asszony, Boro ajánlkozik.

A lány elfogadja az ajánlatot, a bosszút bizarr szeánszokkal készítik elő, amiktől először inkább csak Lisa szenved,

aztán amikor Burke-ot is elkezdik utolérni a csapások, gyorsan rájon, hogy azok mögött Lisa állhat.

Miközben pedig Burke ellentámadásba lendül, Lisa számára egyre gyanúsabbá válik, hogy Boro nem csupán a Lisa testéből kikényszerített fizetségért segít neki bosszút állni. Mindezt bonyolítja, hogy Lisa filmjének elkészítése alatt is történt valami szörnyűség.

Brutálisan jó karakterek

A Brand New Cherry Flavor – amit valamiért A cseresznye vadiúj ízének fordítottak a Vadiúj cseresznyeíz helyett, mondjuk az előbbi tényleg jobban hangzik – erőssége a hangulat, és még inkább a remek karaktereket remekül alakító színészek. Rosa Salazar elképesztően jól hozza Lisa szuggesztív művészlányát, akinek a visszautasítását nem bírja elviselni a befolyásos producer és akibe belehabarodik az aktuális hollywoodi szépfiú.

Eric Lang is remekel a még mindig befolyásos, de évek óta sikertelen producer szerepében, aki hozzá van szokva, hogy mindent megkap, amit akar, de a felszín alatt mégis törékeny és esendő.

Kettejük karakterfejlődése is figyelemre méltó:

Lisa elszántan veti bele magát a szeánszok rossz tripjébe, közben egyre inkább kibontakozik a vad, bosszúálló énje; a mindenkin keresztülgázoló Burke pedig esendő és végül sajnálatra méltó figurává szelídül.

A Borót alakító Catherine Keener mágikus boszorkánya pedig babonázó; szép példája a kényelmetlenül szimpatikus antihősnek, akinek egy idő után alig várjuk a bukását, de valahol mégis szurkolunk neki.

A sorozat többi karaktere is emlékezetes a Lisáért rajongó és neki mindenben segítő önpusztító fiatal sztártól kezdve Lisa ázsiai származású drogdíler-zenész expasiján, az ő platinaszőke ingatlanügynök barátnőjén, a plasztikai műtéten átesett, az utolsó részig befáslizott arcú cicababán, Lou Burke művészi ambíciókat dédelgető fián, Lisa filmjének súlyos traumán átesett, bosszúszomjas főszereplőjén át a bűnözőpárosig, akik mintha a Coen-fivérek egyik filmjéből csöppentek volna a sorozatba.

A Brand New Cherry Flavor egyik humorforrása, ahogy az egyes karakterek a bizarr furcsaságokra és a megmagyarázhatatlan jelenségekre is csak egy kicsit csodálkoznak rá, de aztán minden további nélkül elfogadják őket.

Az ezekkel bőségesen megtűzdelt történet azonban nem ér fel a karakterek nagyszerűségéig.

Izgalmas, de végül kiábrándító sztori katarzis nélkül

A sorozat a kilencvenes évek elején játszódik, de erre a digitális eszközök hiányán kívül semmi nem utal hangsúlyosan, a képi világa pedig David Lynch műveit idézi. Kezdetben az a fajta iszony is jelen van benne, ami Lynch meg- és felfoghatatlan történeteit – például a szintén Hollywoodban játszódó Mulholland Drive-ot vagy természetesen a Twin Peaks-t – jellemzi, azonban idővel kiderül, hogy ez esetben inkább mágikus realizmusról van szó, és

a megválaszolhatatlanság iszonya helyett a történet fő elemeit tekintve kapunk válaszokat,

még ha bizonyos részletek – mint Lisa fizetsége, a csapóajtó megjelenése a hálószobájában, a lakását benövő burjánzó növényzet, vagy maga a sorozat (illetve az alapjául szolgáló regény) címe – magyarázat nélkül maradnak is, és emiatt egy részük – főleg a Liza testén végbemenő változás – öncélú gusztustalanságnak tűnik.

A mágikus realizmus egyébként Lisa dél-amerikai származása miatt még indokolt is lenne, de ahhoz nem elég karakteres, hogy betöltse a képi világ által ígért Lynch-féle torokszorító iszony hiánya miatt űrt. Végső soron azonban talán nem is ez okozza a hiányérzetet, hanem az, hogy miután kaptunk valamiféle választ Lisa és Boro kilétére,

a történet a lezárásában egyszerre fordít hátat mindennek, ami miatt addig érdemes volt nézni:

a Lynch-féle képi világnak, az öncélúan bizarr, de a többségében a maguk módján valahogy mégis a helyükön való gusztustalanságoknak, hogy átnyargaljon egy B-horroros csúcspontba, és egyúttal az addig határozott irányba tartó cselekményt is indokolatlanul kisiklassa.

Mindezen hibák ellenére, köszönhetően a kiváló karakterekenek és az őket életre keltő színészek alakításának, érdemes megnézni a Cseresznye vadiúj ízét,. Még ha több választ is kapunk, mint egy Lynch-filmben vagy -sorozatban,

így is marad egy jó adag kellemesen kenyelmetlen WTF-érzés.

Bár a történet konfliktusforrása egy me too-sztori, a sorozat alapvetően egy mágikus bosszútörténet, anélkül, hogy az alkotók kibontanák a me too-szálat, mégis kapunk sokmindenért kárpótoló tömör jellemzést a hatalmi pozícióból elkövetett zaklatás végtelenül szánalmas természetéről.

NYITÓKÉP: Netflix Media Center

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek