Egyik részről élő példa, hivatkozási alap, hogy a befogadás politikája működik, az út helyes, a polgármester már-már szent ember. A másik oldalon egy szimpla csalót, köztörvényes bűnözőt festenek le, aki csak pénzlenyúlásra, saját gazdagodása érdekében használta fel a menedékkérőket kéretlenül rászabadítva őket Olaszországra. Bemutatjuk a kalábriai Riacét!

Miközben nálunk Pécsen és Budán teljesen beépítették az egykori szőlőket, a Balatonon pedig most zajlik ez a folyamat, Olaszország rájött: a kőteraszokkal elválasztott ültetvények óriási értéket képeznek, és támogatni kezdték a helyreállításukat. Mutatjuk, miről van szó!

Az egyház is szemet hunyt felette, miután többnyire felsültek a papi ördögűzéssel, ebből lett aztán a tarantella, aminek Dél-Olaszországban rengeteg, de tényleg rengeteg változata létezik.

Temperamentumos Jézus, húsvéti extázis, a járókelőket zaklató vörös ördögök. Az életigenlő déli kultúra a keresztény ünnepeket is máshogy értelmezi. De hogyan kerülenek zsidó maskarák egy húsvéti ünnepségre?

Veszek a hentesnél kolbászt vagy szalonnát, és rögtön teleportálom magam egy békebeli magyar paraszti kultúrába, ahol a minőséget nem szorította ki a kapzsi számítás és az általános igénytelenség. Magyarra fordítva: pont úgy készül, mint nálunk, csak szinte mindenhol kifogástalan kivitelben.

Aligha lehet véletlen, hogy a genitália szóban megtaláljuk Olaszország nevét is.

Míg idehaza megszűnt vagy skanzenbe lett zárva a népi és paraszti kultúra, Olaszországban menő vidéken élni. Ráadásul évente egyszer úgy érezheti a helybéli lakos, hogy a kitűzött napon minden róla szól.

Szabó Zoltán hosszúhetényi borász mostantól egy-egy hétvégén rendszeresen elmagyarázza Olaszországot az Azonnali olvasóinak.