A hétköznapi vámpírokról szóló What We Do in the Shadows című filmőll készült sorozat két poénra épül, de azok annyira erősek, hogy bőven el is viszik az eddig elkészült tíz részt.

A jó művészet nem az, amely kifüstöl abban, hogy gúnyolódik a Fidesz-hívőkön. Egy friss budapesti színházi előadás meg pont ezt csinálja. De ettől max balos nyavalygás lesz az egész.

A Mötley Crüe története annyira kemény, hogy bűn lett volna nem megfilmesíteni. Bár a végeredmény hullámzó, de így is üdítően őszintén mutatja be, hogy mekkora seggfejek is voltak ezek az általában vicces zenészek.

Leginkább nehezen, de Pass Andreának az Eltűnő ingerekben mégis összejött. Miért jó nekünk, ha azt nézzük, ahogyan egy színházi alkotó elmeséli, hogyan veszítette el tinédzserként az apját? Például azért, mert sokat megtanulunk az idő működéséről. Na és megtanulunk jobban gyászolni. Kritika.

Szász Attila történelmi filmjében olyan történt, ami Magyarországon csak ritkán: egyszerre van minden a helyén a történettől a színészeken át egészen az effektekig. A II. világháború utáni szétbombázott és kaotikus Budapest szinte megszólal, annyira szépen jelenik meg, miközben ennyi, kamera előtt természetesen mozgó magyar színészt még nem láttunk filmben.

A Budapesten is forgatott Lords of Chaost hosszú hánykolódás után mutatták be. A metálzene legbrutálisabb időszakáról szóló mozifilm önálló filmként megállja a helyét, de sokkal keményebb is lehetett volna, ha törődnek a valósággal.

Láttam egy közepesen érdekes fellépést és egy olyat is, amiből egy hangot sem tudtam már felfogni. Három órát késett az elmúlt évek legnagyobb celebritása, de Pozsonnyal ellentétben Budapesten legalább volt koncert.

Klasszikus filmélményből keveset ad a Brexit: The Uncivil War, viszont úgy mutatja be a hülyeségalapú politika győzelmét, hogy közben a szavazókat sem nézni idiótának.

Hoppá, erőlködés nélküli magyar film született egy teljesen átlagos magyar fiatalról! Szakítás, világnézeti válság, elbukott tervek kerültek Reisz Gábor második mozifilmjébe, a Rossz versekbe.

2018-ban ritkán van értelme cikket írni mozgóképről, de néha vannak kivételek: a Fülledt utcák ugyanis nem csak sorozat, hanem fejtágítás is. Még feminista szemszögből is bárki sarokba térdepeltetése nélkül be tudja mutatni, hogyan futott be az utcáról indult New York-i pornóipar.