Még a géppuska hangja is rendben van – kritika az Apró mesékről

Szerző: Fekő Ádám
2019.03.09. 17:10

Szász Attila történelmi filmjében olyan történt, ami Magyarországon csak ritkán: egyszerre van minden a helyén a történettől a színészeken át egészen az effektekig. A II. világháború utáni szétbombázott és kaotikus Budapest szinte megszólal, annyira szépen jelenik meg, miközben ennyi, kamera előtt természetesen mozgó magyar színészt még nem láttunk filmben.

Még a géppuska hangja is rendben van – kritika az Apró mesékről

Régen olyan könnyű volt magyar filmekről kritikát írni:

beült a néző, végigvette, hogy pontosan mi az a hat-hét indok, ami miatt maximum a betépett barátainak hajlandó ajánlani a filmet a Barátok közt-maraton után, aztán mindenki mehetett a dolgára.

De ezek az idők elmúltak: a Pappa Pia-szintű tragédiák már inkább kiugró esetek, mint az átlag magyar mocsár, miközben ugyebár van egy Oscar-nyertes mozifilmünk, egy Oscar-jelölt mozifilmünk, de még a kifejezetten magyar közönségre szabott darabokért is feltétlenül lehet rajongani.

Egyedül a legklasszikusabb közönségfilmekkel állunk hadilábon: A Viszkis minden jó előjel ellenére sem kötött le akciófilmként, a Kincsemnél már eleve zavaró, hogy tulajdonképpen egy lóról szól, a Martfűi rém pedig egyszerűen nem tudta megteremteni azt a hangulatot, amit az ország történetének egyik legbrutálisabb sorozatgyilkosa megkívánna. 

SZABÓ KIMMEL TAMÁS ÉS EGYED ATTILA

Szerencsére Szász Attila már a Kovács Patrícia és Kulka János főszereplésével készült Félvilággal is bizonyította, hogy még kevés pénzből is képes olyan atmoszférát teremteni, amitől a néző elhiszi, hogy az évtizedekkel előtti Magyarországot látja, de az Apró mesékkel az is kiderült, hogy a megnövekedett büdzsét sem a büfé javítására szórta el: az egy dolog, hogy a film első öt percében tanítanivalóan helyezi képbe a nézőt a történet alapjaival, de a II. világháború utáni szétbombázott és kaotikus Budapest is szinte megszólal, annyira szépen jelenik meg. Romos épületek, rohamos infláció, utcán kiabáló emberek:

nagyjából ez lenne az alapelvárás akkor, ha valaki történelmi filmet szán a mozikba az olyan apróságokkal együtt, mint az orosz géppuska hangja.

A thriller/dráma stílusban mozgó film alapötlete minimalista, de ennél nem is kell több: a háborúban eltűnt emberek rokonainak jóhiszeműségéből élő kisstílű bűnöző, Hankó ugyanazzal a történettel csal ki ajándékokat és pénzt minden családnál, de egy rosszul elsült projekt után menekülnie kell kicsit, így találkozik az erdei házban lakó vadászfeleséggel, Judittal. A nő bizalmába férkőzve szinte idilli lesz az életük, mikor megérkezik Judit gyerekének apja a háborúból, és kezdődik a találgatós rész: ki mit fog csinálni, ki milyen ember valójában, és ki kit akar megölni?

MOLNÁR LEVENTE

Az ilyen típusú filmek akkor működnek, ha bár lassúak és kevés szereplővel dolgoznak, a kevés szereplő jelleme van annyira érdekes, hogy lekösse a nézőt. És még ez a bravúr is összejött az Apró meséknek: Szabó Kimmel Tamás Hankója úgy tud szimpatikussá válni, hogy közben egy percig sem felejtjük el, hogy egy gerinctelen csalóról van szó, Kerekes Vica Juditja minden elesettsége ellenére is magában hordozza a bosszúra éhes, számító nő figuráját is, a férjet alakító Bérces pedig egy rövid ideig még maga mellé is tudja állítani az addig végig ellene szurkoló nézőt, hogy aztán minden vártnál keményebb dolgokat tegyen. 

A jó jellemábrázoláshoz nyilván jó színészek is kellenek, és itt el is indul a mindent leigázó rajongás: ennyi, kamera előtt természetesen mozgó magyar színészt szerintem nem is láttam még egy filmben.

Az Apró mesék ráadásul minden elemében tudatosan építkezik: még a főcím és a stáblista is idézi az 1940-es évek végének hangulatát, ahogy a kortárs dalok is a helyükön vannak. Ebből alakul ki egy olyan moziélmény, ami még minden filmrajongó kedvenc programjának is alapot adhat: lehet vitázni a végén. Azon, hogy túl egyszerű-e, vagy igazából az a csavar, hogy a néző valami bonyolultabb sztorira számított, melyik szereplőnek van a legkevesebb jellemhibája, a legvégén pedig fel lehet tenni az Apró mesék talán legmesszebbre vezető kérdését: egy rossz ember örökké az marad-e, vagy néha már a környezete nem engedi meggyógyulni?

Úgyhogy mindenki fáradjon el szépen a moziba, mert most tényleg itt egy olyan thriller, ami nem csak ahhoz képest jó, hogy magyar. 

Az Apró meséket március 14-től játsszák a magyar mozik.

Fekő Ádám
Fekő Ádám az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek