+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. március 2. szombat, 14:26
A Budapesten is forgatott Lords of Chaost hosszú hánykolódás után mutatták be. A metálzene legbrutálisabb időszakáról szóló mozifilm önálló filmként megállja a helyét, de sokkal keményebb is lehetett volna, ha törődnek a valósággal.

Bár a 2010-es évek egyértelműen az életrajzi vagy legalábbis igaz történet alapján készülő filmekről szóltak a képregényfilmek mellett, elég vékony jég belevágni ilyenbe. A valóság ugyanis még a legizgalmasabb esetekben sem annyira mozis, hogy felvegye a versenyt mondjuk Forrest Gump életével, viszont

 

a dramatizálásnál vigyázni kell arra is, hogy ne térjen el felháborítóan az eredeti történettől, hiszen annak is utána tud nézni bárki percek alatt.

 

Tovább rontja a lehetőségeket, ha a mozira vitt szereplők még mindig élnek, és valamilyen módon helyre akarják tenni a történetet a maguk részéről. Ha semmi nem stimmel, akkor olyan tragédiák születnek, mint a Bohém rapszódia, ami elvileg Freddie Mercury életéről szólt, gyakorlatilag egy Queen PR-film lett. De jó ellenpéldája a Johnny Cash életéről szóló A nyughatatlan, ahol sikerült minden igényt kielégítően filmre vinni egy legendás történetet a popzene aranykorából. 

 

Templomgyújtogatás, gyilkosság

 

Az internet csodájának köszönhetően már Magyarországon is elérhető a Lords of Chaos, ami a popzene történetének talán legvéresebb részét meséli el: akit hosszabban érdekel a templomgyújtogatással, öngyilkossággal és gyilkossággal tarkított norvég sztori, az ide kattintva elolvashatja az Azonnalin is. 

 

Röviden összefoglalva az 1980-as évek végén és 1990-es évek elején megjelent norvég black metál színtérről van szó, konkrétan a négy legsúlyosabb esetre kihegyezve: Per „Dead” Ohlin énekes öngyilkosságára; több norvég templom felgyújtására; Bård Guldvik „Faust” brutális gyilkosságára; illetve Varg Vikernes és Øystein „Euronymus” Aarseth gyilkossággal végződő barátságára. A négy történetet az köti össze, hogy mindannyian az akkor még szinte teljesen ismeretlen norvég black metál mozgalom fontos alakjai voltak, akik tetteikkel nem csak magukat, de a műfajt is világhírűvé tették. 

 

JACK KILMER DEAD SZEREPÉBEN

 

A történet minden egyes eleme mozifilmért kiált: vannak benne a húszas évek elején járó unatkozó fiatalok, több sorfordító pillanat, a misztikus és állandóan sötét Norvégia, és persze a tudat, hogy ezek a világtól elrugaszkodott őrültségek tényleg megtörténtek. Még az is jó előjel lehet, hogy az eddig főleg klipekben utazó Jonas Åkerlund rendezte a filmet, hiszen mégis csak ő stílus egyik legkorábbi legendájának számító Bathory zenekar alapítótagja. Ezen túl viszont minden előjel rossz volt: a Lords of Chaos alapját ugyanis nem az érintettek elmondása képezte, hanem az ugyanilyen című könyv Michael Moynihantól és Didrik Søderlindtől.

 

Az 1998-ban megjelent történettől azóta sem győz elhatárolódni minden érintett, szerintük egyszerűen hazugságokkal tömik az emberek fejét még akkor is, ha bevallottan vannak a regénynek fikciós részei.

 

Szóval ebből a körülbalhézott könyvből készült film úgy, hogy eredetileg egyetlen szereplő zenekar sem adta hozzá a zenéjét sem (végül a legfontosabbnak mondható Mayhemet meggyőzték valahogy), ráadásul az első bemutató után egy éven keresztül hánykolódott kiadásra várva, és most is csak a streamingszolgáltatóknak köszönhetően nézhető meg február óta. 

 

Ilyen, ha valaki homlokon lövi magát shotgunnal

 

A hosszúra nyúlt felvezetés igazából nem az én szófosásom hibája, hanem a Lords of Chaosé is: egyszerűen nem lehet róla magyarázkodás nélkül beszélni, és ebben rettentően hasonlít a Bohém rapszódiához (még az ismertség is stimmel, hiszen a Mayhem és társai pont annyival érdekeltek kevesebb embert, mint a Queen, mint amennyivel a róluk szóló film is kevesebb embert érdekel).

 

Itt is az van, hogy a nézőt lenyűgözhetik bizonyos részek, és önálló filmként nézve tök oké a dolog: szépek a képek, Rory Culkin (igen, Reszkessetekbetörők Kevin öccse) tökéletes párástekintetű manipulátor lett, Jack Kilmer (igen, Val Kilmer fia) még nála is jobb szuicid énekes, de még Emory Cohen is kellemesen hozza a saját hülyeségeibe egyre jobban beleőrülő frusztrált nácit, szóval Skye Ferreira a történet szempontjából teljesen felesleges nőalakján kívül végülis minden a helyén van. 

 

RORY CULKIN EURONYMUSKÉNT

 

A már címében is kiemelve „igazságon és hazugságon alapuló” Lords of Chaos teljesen rendben van akkor is, ha a „dolgok eldurvulásának” megörökítéseként tekintünk rá, hiszen nagyon hatásosan mutatja be, ahogy az elején egyszerű lázadozó metálosnak tűnő fiatalok egyszer csak rendőrségi ügyek közepén találják magukat, miközben olyan dolgokért járnak egymás között tiszteletpontok, mint egy meleg férfi meggyilkolása.

 

Åkerlund ráadásul a vérrel sem spórolt, és amikor kellett, akkor ijesztően pontosan mutatta be, hogy néz ki az, ha valaki homlokon lövi magát egy shotgunnal.

 

Ezzel nem is lenne baj, ha nem lennének ismertek az eredeti történések is, amik viszont zavaróan sekélyessé teszik a filmet, és nem csak azért, mert gyorsan kiderül, hogy Skye Ferreira Ann-Marit nevű karaktere nem létezett a valóságban. Vikernes szerint egyikünkek sem volt nője, de a másik beszámolók szerint egy Ilsa nevű nőről mintázták, akiről viszont nem nagyon tudni semmit, mint ahogy arra a találgatásra sem fog már soha fény derülni, hogy Aarseth meleg volt-e.

 

 

Főleg az zavaró, hogy ha kicsit is próbálnak a valósághoz közelíteni, sokkal jobb lett volna a végeredmény. Nem is a történeti hűséget hiányolom, azt ugyanis nehéz is lenne kikockázni úgy, hogy az azt ismerők nagyrésze gyaníthatóan össze-vissza hazudik róla, a karakterek viszont félrementek: azt még úgy-ahogy sikerül érzékeltetni, hogy Øystein Aarseth igazából úgy akart egy mozgalom vezére lenni, hogy rátelepedett mások ötleteire, eladva azokat a saját útmutatásainak, és az imidzsépítési mániája is kellő figyelmet kap, de a másik főszereplő, Varg Vikernes figuráját sikerült tökéletesen félreérteni.

 

Persze úgy sem rossz a történet, hogy Vikernes egy frusztrált kövér náci volt, de az eredeti figura egyszerűen jobb és érdekesebb.

 

Vikernes ugyanis nem véletlenül lett Norvégiában a Nagybetűs Gonosz, akikkel gyerekeket lehet ijesztgetni. Egy csillogó tekintetű, néha kifejezetten sármos figuráról van szó, akinek megvan az a Hannibal Lecter-i bája is, hogy bár egy elmebeteg, mostanra pedig már magának is ellent szokott mondani, zavaróan intelligensnek tűnik elsőre. Elég csak megnézni pár vele készült interjút, vagy akár elszórakozni a vlogján ennek megértéséhez: simán képes a legbicskanyitogatóbb faszságokat is olyan kellemes stílusban tálalni, hogy az embernek sokszor vigyáznia kell rá, nehogy elkezdjen vele szimpatizálni.

 

Mert azt ugyebár nem szabad, hiszen egy magát skandináv ősi katyvasszal leöntött náciról van szó, a szó legnácibb értelmében, aki számára bevallottan a legsúlyosabb sértés volt, hogy egy kövér zsidó alakítja őt a Lords of Chaosban.

 

EMORY COHEN VARG VIKERNESKÉNT

 

Miközben viszont gyűlöljük, kicsit azért menőnek is tartjuk, hogy még akkor is belemosolyog a kamerába a tárgyalóteremben ülve, amikor épp pár másodperce tudja meg, hogy huszonegy év börtönt kapott. Ebből a glamourból nem maradt meg semmi a filmben, márpedig pont ez a glamour teszi az egész black metál színteret olyan különlegessé, a zenei stílust pedig a gonoszság tökéletes hanggá alakításává.

 

Ehhez képest a Lords of Chaosban Vikernes attól lesz gonosz, hogy vegetariánus, mint Hitler, illetve Aarseth megölése közben készít magának egy pohár kakaót.

 

Ettől függetlenül érdemes megnézni (május 9-től a magyar mozikban is meg lehet) a Lords of Chaost, és nem csak azért, mert több jelenetben is felismerhető benne Budapest. Inkább azért, mert minimális ismeretet adhat a rockzene legszélsőségesebb formájáról, a témát ismerőknek pedig azért, hogy kicsit beszélgethessenek utána róla.

 

Ráadásul nagyon szépek a képek is, de azért aki tényleg bele akar mélyedni ebbe a történetbe, az inkább a letaglózóan zseniális 2008-as Until the Light Takes Us dokumentumfilmet nézze meg, abban tulajdonképpen minden fontosabb érintett megszólal, kicsit kontextusba helyezve Norvégia legfontosabb zenei örökségének kevésbé bulváros részeit is.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A francia politikában és gazdaságban gyakorlatilag nem lehetett karriert csinálni a párizsi Nemzeti Közigazgatási Főiskolán, a legendás ENA-n szerzett diploma nélkül. Macron ennek akar véget vetni, noha maga is az ENA-ról került ki.

A moldovai Alkotmánybíróság két éven át tartó politikai válság végére tett pontot. Az elnök nyugatbarát pártja vezet, akár egyedül is kormányozhat.

Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár azt is elmondta, hogy miért döntöttek úgy, hogy az óvodákat és az általános iskolák alsó tagozatait még áprilisban kinyitják.

Cak az oltás első dózisát kapta meg. A kormány időközben ígéretet tett a rendszer pontosítására.

Ismert emberek fognak oltásra buzdítani minket, a cél nyolcmillió magyar beoltása, Gulyás szerint a Szputnyik a nyugati vakcináknál is jobb. Ez történt a kormányinfón!

Kolozsváron nemcsak a lakhatás, a kultúra is többe kerül, mint máshol. A Székelyföldön minden olcsóbb, Kézdivásárhely a legolcsóbb, magyar lakossággal is rendelkező város.

A heti Tsúfos Tükör megmutatja, miért örülhetünk a fővárosban épülő kínai egyetemnek.

A hét kérdése

Annyi érv és ellenérv merült fel a nyitás kapcsán, hogy mi nem tudunk dönteni, mondjátok el ti, mit gondoltok helyesnek!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás