+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Fekő Ádám
2019. január 9. szerda, 19:03
Klasszikus filmélményből keveset ad a Brexit: The Uncivil War, viszont úgy mutatja be a hülyeségalapú politika győzelmét, hogy közben a szavazókat sem nézni idiótának.

Még a rettentően felgyorsult 2010-es években is meglepő gyorsasággal készült el a Brexit: The Uncivil War, ami címének megfelelően az Egyesült Királyság EU-ból való kilépéséről szól. Mivel a népszavazás csak 2016-ban zajlott, az elvileg idénre tervezett kilépésről pedig azt sem lehet eldönteni, egyáltalán megtörténik-e, még egy dokumentumfilm is meglepő lett volna a történetről, nem hogy egy olyan tévéfilm, aminek Benedict Cumberbatch a főszereplője. 

 

Az HBO saját gyártású produkciója nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy valós szereplőkkel és nagyrészt

 

tényleg megtörtént helyzetekkel és létező emberekkel próbálja végre kontextusba helyezni az egész lavinát elindító népszavazást, rajta keresztül pedig azt az új típusú politizálást, ami jól láthatóan egyre nagyobb teret kap. 

 

A történet adott, bár Magyarországon kevesebben ismerik a főszereplőt: a Cumberbatch által megformált Dominic Cummingst megbízzák a kilépéspárti kampány megszervezésével, az öntörvényű zseni pedig szakítva az eddig bevált módszerekkel ráveszi az ország arra fogékony részét, hogy a szakítást válassza az Unióval. Bár leginkább karikatúraszerűen megjelennek olyan figurák, mint Boris Johnson vagy a bevándorlózással a piszkos munkát megkapó Nigel Farage, Toby Haynes filmje az egész kilépést Cummings zsenijének tulajdonítja. 

 

A Brexit: The Uncivil Wart két szemmel lehet nézni, az ítélet pedig ettől függően eltérő: ha filmként nézzük, akkor Cumberbatch zsenijén kívül egy közepes minőségű politikai drámát látunk még a kis költségvetéshez képest is unalmas képekkel, ráadásul teljesen lineáris történettel. Van egy nagyon okos guru, aki már az elején tudja, hogy megnyer egy népszavazást, és ezt meg is nyeri.

 

Aki tehát valami feszültséget keres vagy nagyon izgalmas karaktereket, az jegelje a filmet.

 

Viszont aki kicsit jobban átlátná a brexit, rajta keresztül pedig az évtized második felének hátterét, annak érdemes rászánni erre másfél órát. Bár Magyarországról ez nem volt annyira feltűnő, de elsőre ez az egész népszavazósdi leginkább gazdasági kérdésekről szólt volna, a kilépéspártiaknak viszont sikerült átterelni a témát arra, megmaradt-e a brit büszkeség, irányíthatják-e ők a saját életüket, és hasonló lózungok.

 

 

Cummings programjával az újkori politikai kommunikáció két alapköve látható: a közösségi média precíz használata, illetve olyan hülyeségek hangoztatása, amikkel az ellenséget állandó védekezésre kényszerítik.

 

A tények nem véletlenül nem kaptak helyet ebben a programban, hiszen azok se a szavazókat, se a kampányolókat nem érdeklik valójában.

 

A közösségi média szerepét egy választási kampányban már mi is jól ismerjük, de a kilépéspártiak először alkalmaztak egy később a Cambridge Analyticához is köthető céget, akiknek csak és kizárólag az volt a feladata, hogy olyan emberekre célozzanak a sokszor focis nyereményjátéknak álcázott játékaikkal Facebookon, akiket a klasszikus kampányok gyakorlatilag egyáltalán nem érnek el.

 

Ebben a vonalban benne volt a gőgös nagyvárosi értelmiségi attitűd lehetősége, de ügyesen kimozogtak előle a filmkészítők: a kilépéssel leginkább megcélzott, évtizedek óta teljesen az út szélén hagyott potenciális szavazókat

 

sikerült bármifajta lenézés nélkül bemutatni: egyszerű emberként, akikről egyszerűen elfeledkezett az ország vezetése.

 

Ezért pedig nagyon dühösek voltak, ezt a dühöt pedig nagyon jól meg lehetett lovagolni azzal a ígérettel, hogy most visszavehetik az irányítást az életük felett. 

 

A szintén új elemként behozott hülyeséglavinát még ennél is jobban látjuk itthon: a film szerint Cummings legnagyobb dobása a beáralmó törökökkel való riogatás volt, hiszen ha Törökország belép az EU-ba, akkor majd ők árasztják el Londont.

 

Innentől már magyarázhatta az ellenoldal, hogy amúgy Törökország csatlakozásáról épp szó sincs, a vége mégis az lett, hogy kénytelenek voltak a törökökről beszélni.

 

Talán nem kell magyaráznom, mennyire jól ráilleszthető ez a történet arra a magyar közbeszédre, amiben lassan az ellenzéki képviselők kutyáját is meg kell tanítani elugatni, hogy nem akarnak kerítést bontani és betelepíteni százmilliárd migránst. 

 

 

Amit szinte egyáltalán nem sikerült érzékeltetni, az a tények helyett hangerőn alapuló kampányolás legnegatívabb hatása: ahogy azt láthatjuk a populista politika térnyerésével, a kampányok mindenhol szinte háborús helyzetbe torkollnak. A briteknél ez addig fajult, hogy a népszavazás előtt nem sokkal brutálisan meggyilkolta egy kilépéspárti merénylő a munkáspárti képviselő Jo Coxot, de még ez az eset sem tudott csorbítani a Leave.EU üzenetén. 

 

Ismeretterjesztésre ettől a hiánytól eltekintve is nagyszerű a film, aminek még azt is sikerült elkerülnie, hogy túl egyértelmű véleményt formáljon a brexitről.

 

Nem mutatja egyik oldalt sem igazabbnak a másiknál, csupán azt ismeri el szárazon, hogy a kilépéspártiaknál dolgozott egy a többieknél sokkal okosabb ember. 

 

Azt nem tudhatjuk, hogy tényleg Dominic Cummingsnak köszönheti-e a világ azt a hülyeségalapú politikát, amivel nem sokkal a brexit után Donald Trump is a semmiből tudott hozni egy választást, vagy sok ember közös műve az ésszerűség teljes kiiktatása, de ez az eredmény szempontjából mindegy is épp úgy, mint ahogy a brexit végeredménye szempontjából mindegy, mennyire volt szabálytalan a 2016-os kampány.

 

Ha valaki csak tételesen akarja látni, miben különbözik  a modern politika az 1990-es évektől, akkor üljön le, és nézze meg az egyelőre csak az HBO Go oldalán látható filmet.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Quim Torra nagyot meccsezett a hatóságokkal, de akár a hivatalába is kerülhet.

Alexis Cíprasz szerint katasztrófa lenne, ha az „ultajobbos” Manfred Weber lenne az EB új elnöke

Aki meg kommunista jelképeket használ, az maximum 3 évet kapna. De lenne kibúvó is: csak fel kell dobni a többi komcsit, s te megúszod.

Az Erdélyi Magyar Néppártot a Fidesz hozta létre, csak aztán bukott a projekt. Most meg lett egy elnökük, akinek legnagyobb politikai teljesítménye, hogy le akarta köpni Demszkyt.

Talán kevesen tudják itthon, de Lengyelország a fantasztikus irodalom terén is legalábbis középhatalom. Mit olvassunk a lengyel sci-fi és fantasy világából? Segítünk.

A hét kérdése

A miniszterelnök beígérte a térség újjászületését, de mi elképzelni sem tudjuk, mire gondolhatott. Szerintetek?

Azért ide elnéznénk

Az interaktív kiállítás Da Vinci halálának 500. évfordulóján érkezik, március 16-tól látogatható az Élményüzemben.

Előadás a szovjetek innovatív megoldásairól Budapesten március 22-én.

Na jó, ennél valamivel fancy-bb névvel fut a kolozsvári, március 29-31. közötti kóstoló.

Művészeti est március 30-án több, mint százötven slammer, költő és zenész társaságában. Helyszín: Négyszoba Galéria.

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

A volt bécsi nagykövet, Szalay-Bobrovniczky Vince az Azonnalira kommentelt!

A termékenységi ráta növelése, a bevándorlás megállítása és Európa felébresztése: nem csak a magyar kormány programját jellemzik ezek a szlogenek.

A strasbourgi Európai Parlament képviselői bárjában értük el Alessandra Mussolinit, aki Berlusconi Forza Italiája színeiben ül az EP-ben.

Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Twitter megosztás Google+ megosztás