Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy Budapest közlekedése fejlesztésre, felújításra, sok szempontból újragondolásra szorul. Budapesten a legmodernebb megoldások mellett rég elavult, több évtizede is korosnak számító építmények, járművek is vannak, ami egyébként a közlekedés forrásigényessége miatt világjelenség, csak szerencsésebb helyeken a fenntartás minőségibb és a felújítás gyakoribb. Valószínűleg eddig tartott azon dolgok sora, amiben többé-kevésbé általános az egyetértés.

A dugó konstans. Nem mindegy azonban, hogy a város közterületeinek mekkora részét használjuk fel ennek az egyensúlyban lévő dugórendszernek a tárolására, hiszen feleakkora területen a lég- és zajszennyezés is feleakkora lesz, nem is beszélve a felesleges, egyéb városi funkciókat kiszorító helyfoglalásról. Nem igazak tehát azok a félelmek, amelyek a rakpart gyalogosok számára történő megnyitásával párhuzamosan elviselhetetlen állapotokat vizionálnak más, párhuzamos útvonalakon.

Javaslom mindenki töltsön 15 másodpercet azzal, hogy a) ha híve a rakpart átalakításának, akkor elképzel egy autóst, aki ma itt próbál átevickélni a városon és tényleg minden más útvonal is hasonlóan reménytelen b) ha ellenzi ezt a változást, akkor képzelje el, hogy lesétál a Dunához egy évben kétszer ugyanitt. Milyen érzés volt?

Az autós forgalom korlátozása a budapesti rakparton nem hadüzenet, Budapest közlekedésének fejlesztése pedig nem osztályharc, hanem szakmai kérdés.

Haszna nincs, csak dugókat és plusz szmogot fog okozni a teljes belvárosban, ez már most borítékolható. Az autósok elleni osztályharcot a budapestiek fogják megszívni, a szó szoros értelmében.

Kevés a parkolóhely – hozzunk be jó sok autót!

Ne menjen az agyunkra a rettegés, de ne is legyintsünk, hogy túl kis halak vagyunk. Inkább mérjük fel, hogyan tudjuk értelmes kompromisszumokkal fenntarthatóbbá tenni az életünk, amelyek tudnak segíteni – ha máson nem, a közvetlen környezetünkön.