Annyira elvagyunk a saját kis magyar világunkban, és annyira lefoglal a saját kis túlélési harcunk, hogy az kérdésként sem szokott felmerülni, hogy mit jelent nagyon jó román állampolgárnak lenni, és hogy Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél.

Ausztrián kívül az összes szomszédos ország focijába öntöttünk állami pénzt. A legnagyobb projektek meglepően sikeresek is eddig, de a magyarországi sport egyelőre semmit nem profitált ebből.

Ha valaki azt mondja, hogy a magyar egészségügy jelenlegi állapotával semmi gond nincs, az vagy magánkórházba jár, vagy makkegészséges, vagy nagyon el van varázsolva. Szakemberhiány van, a meglévő állomány fáradt, túlterhelt, a bérek színvonalon aluliak, olykor nincs szappan, gyógyszer vagy éppen vér, hosszú órákat kell várakozni, és hálapénzezünk a rendes ellátásért. Kárpátaljáról viszont mentőt fizetnek a magyarok a határig, hogy eljussanak ebbe a magyar egészségügybe. Mutatjuk, miért.

Dunaszerdahely jelenleg a magyar futball egyetlen igazán sikeres vállalkozása, hiszen ott már rájöttek: ha a foci nem éri el a legjobbak szintjét, legalább a közösségi élmény legyen felejthetetlen.

Még akár a Hídból és az MKP-ból kiugró politikusokat is várják, csak legyen összefogás 2020-ra.

Kelemen Hunor ismét elindul az elnökségért, és a saját nevéből meg a tiszteletből csinál szlogent.

Mégsem köt választási koalíciót a Híd és az MKP, legalábbis a Híd erről döntött. Így a közös 7 százalék helyett külön-külön kell 5-5 százalékot megugraniuk februárban.

Mit akar az 1998-as választáson már elkergetett Vladimir Mečiar újra a szlovák politikában? Mi várható a jövő februári parlamenti választáson? Érdemes-e együttműködnie a felvidéki magyar pártoknak, a Hídnak és az MKP-nak, vagy kétszer nulla úgyis nulla? Miért szerették annyira Bugár Bélát sokáig a szlovákok? És mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

Évi több, mint egymilliárd forintból gazdálkodik a Nemzetstratégiai Kutatóintézet: ebből futná saját kutatókra is, azonban a Szász Jenő-féle NSKI százmilliókat költ különböző kutatások kiszervezésére, amint az az intézet 2018-as szerződéseinek az Azonnali birtokába került teljes listájából látszik. Volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel, csináltak negyvenmillióért alig használható adatbázist, és felbukkan Kósa Lajos feleségének barátnője is.

Van-e hasonlóság az LMBTQ-közösség és a felvidéki magyarok helyzete között Szlovákiában? Ezt akartuk megtudni a pozsonyi Pride résztvevőitől, köztük felvidéki magyaroktól és a pozsonyi polgármestertől. Egészen váratlan dolgok is kiderültek, például a párhuzam kisebbségi lét és a műpéniszviselés között. Videó.