A józan ész szabályai tiltanák Putyinnak a moldovai terjeszkedést, de ez eddig sem volt probléma

Szerző: Fekő Ádám
2022.04.27. 18:50

Egyelőre Moldova és Oroszország is titokzatosan másik erőről beszél, akinek érdekében állhat a harminc éve megoldatlan transznyisztriai konfliktus eszkalálása, de vannak jelek rá, hogy továbbterjedhet az ukrajnai háború.

A józan ész szabályai tiltanák Putyinnak a moldovai terjeszkedést, de ez eddig sem volt probléma

Moldova már az ukrajnai háború kezdetekor bajba került: Európa második legszegényebb országaként (az első természetesen Ukrajna) kellett megbirkóznia a szomszédos Ukrajnából érkező menekültáradattal, a 2021-ben hatalmas többséggel kormányra került nyugatbarát kormány pedig nagyon egyértelműen ki is jelentette, hogy finoman szólva sem osztják az orosz álláspontot Ukrajna lerohanásában.

Egy talán-nemzet szakadár állama

A Románia és Ukrajna közé ékelődött ország már a háború előtt is küzdött a szovjet nosztalgiával: sokatmondó adat, hogy a Szovjetunió szétesése után 11 évvel teljesen tiszta választáson tudott nyerni 2001-ben a Moldovai Kommunista Párt, és bár fokozatosan ők is kezdtek lejönni az oroszfüggőségről (Moldova egyetlen igazán komoly gazdasági partnere Oroszország volt), az alapvető céloknak még ezzel is megfeleltek:

a kommunisták tovább vitték a még a szovjetek által építgetett moldován nemzettudat és saját nyelv gondolatát annak ellenére, hogy erre még az érintettek jelentős része is kreálmányként tekint, amit egyszerűen azért hoztak létre, hogy Moldova ne kötődjön túlzottan Romániához.

2013 óta viszont már román az ország államnyelve, a romántól megkülönböztetés egyik eszközének számított cirill betűknek is búcsút intettek a román nyelvű szövegeknél. A közeledés újra felvetette a régi gondolatot, ami szerint Moldovának egyesülnie kéne Romániával. Bár egy 2020-as felmérés szerint az ország csupán 37 százaléka vetné el az önálló moldáv állam gondolatát, Maia Sandu miniszterelnök például az Azonnalinak adott interjújában is elég egyértelműen fogalmazott elképzelésével kapcsolatban, hozzátéve, hogy természetesen a társadalom többségének is kell ezt támogatnia.

Maia Sandu bejelenti, hivatalosan is kérvényezték Moldova felvételét az Európai Unióba.

Maia Sandu bejelenti, hivatalosan is kérvényezték Moldova felvételét az Európai Unióba.

Fotó: Maia Sandu / Facebook

A végcél mindenképp az Európai Unió: ha egyesülnek Romániával, akkor automatikusan megvan, de Sandu nemrég jelentette be ünnepélyesen, hogy kitöltötték a csatlakozási ívet, tehát tulajdonképpen hivatalosan is kérvényezték a felvételüket.

Az oroszok számára egyfajta biztosíték a nemzetközi jog szerint Moldovához tartozó, de Moldovától teljesen függetlenül saját pénznemmel, parlamenttel, hadsereggel és közigazgatással rendelkező Transznyisztria helyzete: a szakadár köztársaság már több, mint 30 éve kiáltotta ki függetlenségét, létrehozva Moldova és Ukrajna között valamiféle szovjet skanzent.

Itt még a zászlón is van sarló-kalapács, vadonatúj Lenin-szobrot emeltek a főváros, Tiraszpol főterére, a folyamatosan csökkenő 350 ezres lakosság pedig szinte teljesen orosz, vagy legalább is oroszul beszél.

A világ egyetlen országa által sem elismert köztársaság helyzete ukrajnai háború nélkül is problémás: egyrészt azért, mert függetlensége csak és kizárólag az orosz hadsereg segítségnek és az országban tartott  húszezer tonnányi hadianyag-készletnek köszönhető, másrészt azért, mert a területen lakók nagyrésze tényleg nem akar Moldova, pláne nem Románia része lenni, és legszívesebben Oroszországhoz csatlakoznának. Velük viszont nincs közös határuk ugyebár, az oroszoknak pedig nem érdekük egy újabb kalinyingrádi exklávé létrehozása.

Bizonyos erők

Transznyisztriában ráadásul 1500 orosz katona is állomásozik békefenntartóként (a saját 7500 fős hadsereg mellett), ami miatt már a háború elején felmerült a kérdés, hogy őket mikor vonják be például az Odessza elleni offenzívába. Ez végül is nem történt meg, viszont az oroszajkú kisebbség ügye itt is jó okot szolgáltat: az ortodox húsvét alatt valaki gránátvetővel lőtte az üres állambiztonsági minisztérium épületét, illetve felrobbantottak két orosz rádióadást sugárzó antennát is.

A támadásokat senki nem vállalta magára, de Andrej Rudenko orosz külügyminiszter-helyettes kedden kijelentette, Moszkvát aggodalommal tölti el a robbantássorozat, de „Oroszország el akarja kerülni azt a forgatókönyvet, ami a Dnyeszteren túli területet is bevonná a konfliktusba”.

A titokzatos robbanások azután történtek, hogy április 22-én pénteken az orosz Rusztam Minnekajev vezérőrnagy, a központi katonai körzet megbízott parancsnoka kijelentette, Oroszország ellenőrzést alá vonja Dél-Ukrajna területét, ez pedig hozzáférést biztosít számukra Transznyisztriához, ott ugyanis szerinte elnyomják az oroszajkú kisebbséget.

Utcakép Tiraszpolból: állami plakát, mögötte a 2000-es évek közepén felállított Lenin-szobor.

Utcakép Tiraszpolból: állami plakát, mögötte a 2000-es évek közepén felállított Lenin-szobor.

Fotó: Raymond Zoller / Wikimedia Commons

A támadások után megszólalt Vlagyimir Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov is: ő is aggodalmát fejezte ki a dnyeszteren túli hírekkel kapcsolatban, a szintén szakadár és oroszbarát Donyecki Népköztársaság vezetője, Denisz Puszilin a RIA Novoszty állami hírügynökségnek pedig azt fejtegette, Moszkvának „figyelembe kell vennie a Dnyeszteren túli eseményeket katonai stragtégiájának következő szakaszának megtervezésekor.”

Mindeközben a moldáv és az orosz fél is nagyjából ugyanazt állítja, csak persze más előjellel:

Rudenko kijelentette, hogy a támadások mögött álló „bizonyos erők” abban érdekeltek, hogy „egy másik feszültségnek ágyazzanak meg Európában” a moldovai kormány kommentárja szerint pedig robbantás célja a háborúval fenyegető feszült helyzet megteremtése volt. 

Ránézésre amúgy valóban lehetetlen megmondani, hogy orosz fedőakció, vagy valódi oroszellenes csapatok állnak-e az akció mögött, látszólag ugyanis Transznyisztria kormánya is mindent megtesz az eszkaláció elkerüléséért: a városok felé vezető utakon katonai ellenőrzőpontokat állítottak fel, de a május 9-re szervezett hagyományos győzelemnapi felvonulást is elhalasztották, ilyen eddig csak 2020-ban történt a covid miatt.

A feszült helyzetnek tulajdonképpen most is csak az orosz hadsereg ereje, illetve a józan ész szabhat határt: az előbbi már most is bebizonyította, hogy képtelen olyan átfogó támadás megindítására, aminek eredményeképp reális lenne Odessza és környéke behúzása, márpedig ha szárazföldi kapcsolatot akarnak Transznyisztriával/Moldovával, akkor ez elengedhetetlen feltétel.

2014-ben a Donyeckhez és Luhanszkhoz hasonlóan egyébként kikiáltották szakadárok az Odesszai Népköztársaságot is, de ezt olyan gyorsan elengedték, hogy tulajdonképpen fel sem kellett oszlatniuk magukat.

A józan ész rész már érdekesebb: már Ukrajna lerohanása sem tűnt különösebben józan döntésnek, és most sem magyarázható meg a Novorosszija projekten kívül semmmivel: az Orosz Birodalom történelmi régiójának legnagyobb része Ukrajnához tartozott, nem véletlenül vette fel a két szakadár állam is a Novorosszija nevet. Ennek a történelmi területnek Besszarábia is része, ahogy a Szovjetuniónak is része volt, most viszont az Ukrajnához hasonlóan a hosszas vívódás után épp egyértelműen orosz érdekszférából kikerülni készülő Moldova fekszik ott nagyrészt.

KIEMELT KÉP: Tiraszpol főterének látványossága, egy moldáviai határ felé néző tank (Stefan Wisselink / Wikimedia Commons)

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek