Az orosz-ukrán háború és az instabilitás szörnye

Dicsérendő a kormány által állandóan hangoztatott békevágy, de nem megkerülhető a „Milyen béke?” kérdése. Magyarország egy stabil békében, ergó stabil Ukrajnában érdekelt. Mennyire lesz stabil egy szétbombázott, csőd szélén álló, három oldalról ellenséges hatalmak által körülvett, a tengertől elzárt, bármikor újra megtámadható Ukrajna, ha orosz nyerési pozícióból kötnének békét a felek? Mi akadályozná meg Putyint, hogy fél vagy egy év múlva megint támadjon?

Ritkán mondtak olyan hízelgő dolgot magyar diplomatának, mint Wolfgang Schäuble. a kereszténydemokrata CDU párt frakcióvezetője, későbbi német pénzügyminiszter, aki 1993 elején úgy nyilatkozott Erdődy Gábor bonni magyar nagykövetnek, hogy

„Magyarország olyan kulcsszerepet tölt be a régióban, mint Németország Európában.”

Mit értett ez alatt Schäuble, akit sokan már az akkori kancellár, Helmut Kohl utódjának tartottak? Azt, hogy egy politikailag, gazdaságilag rendkívül instabil régióban (gondoljunk csak Csehszlovákia és a Szovjetunió széthullására vagy a délszláv háborúra), Magyarország a stabilitás szigete. Az Antall-kormány volt az egyedüli (!) rendszerváltó kormány Kelet-Közép-Európában, amely kitöltötte a négyéves ciklusát.

Minél távolabb vagyunk a hatalomtól, annál kevésbé érzékeljük, hogy a stabilitásnak milyen nagy értéke van a nemzetközi kapcsolatokban. Azt gondolom, hogy a 2010 utáni

Orbán-kormányok egyik nagy komparatív előnye például Németország és a német befektetők szemében éppen az, hogy megbízható:

amit mondanak, az úgy is lesz, mert adott a kétharmaddal járó megbízhatóság.

Nem véletlen, hogy ennek a stabilitásnak a hangoztatására mekkora hangsúlyt fektet a kormány: 103 Orbán- Szijjártó- és Martonyi-beszéd elemzése során arra jutottam, hogy az összes magyar külpolitikai szerep közül a ’stabil, megbízható partner’ az, amit a leggyakrabban, a beszédek 40 százalékban hangoztatnak a magyar külpolitikai döntéshozók.

„Úgyhogy a kétharmad, a magyarországi kétharmados választási eredmény kicsit furcsa kezelése, értetlen fogadtatása után nyugodtan fölkészülhetünk arra, és ezt bátran vállalhatjuk is, hogy Európa politikailag legstabilabb vezetése működik Magyarországon, és ez óriási előnnyel jár mind a diplomáciában, mind pedig a gazdaságpolitikában a következő néhány évben”

– mondta Orbán már 2011 augusztusában.

Romániának 2010 óta kilenc miniszterelnöke volt, Szlovéniának öt. Annak az oka, hogy a magyar kormányt nem éri több nemzetközi kritika, ebben is keresendő.

A jelenlegi orosz-ukrán háború kapcsán is érdemes tehát a stabilitás szempontját elővenni, különösen azoknak, akik elutasítják a moralizáló megközelítéseket. Márpedig a helyzet az, hogy Oroszország háborúja hatalmas és nehezen kezelhető instabilitást hozott a régiónkba.

Putyin Oroszországát úgy is leírhatjuk, mint egy két lábon járó, instabilitást generáló szörnyeteget, amelyik a pusztításon és megszálláson kívül nem képes semmit sem kínálni se megszállt területeken élőknek, sem a szomszédos országoknak, így Magyarországnak sem. Csak kiszámíthatatlanság, káosz és szenvedés jár a szörny nyomában – no meg sok-sok fejtörés.

Hazánkat sokrétű negatív hatások érik, amelyeknek sem a lehetséges mértékét, sem időbeli végét egyelőre nem látni.

Itt van mindjárt a menekültek kérdése. De feltehető az a kérdés is, hogy meddig kerüli el Kárpátalját a háború? Mennyi menthető meg az ukrán-magyar kereskedelemből (aminek volumene 2020-ban elérte a 3,7 milliárd dollárt)? Mi lesz a 866 magyarországi illetőségű tulajdonossal vagy részvényessel rendelkező ukrajnai vállalkozással?

De az is kérdés, hogy mi marad a magyar-orosz kereskedelemmel (volumene 4,1 milliárd dollár volt 2020-ban)? Mi lesz a paksi beruházással? Mi lesz, ha Transznyisztriára is tovább terjesztik a konfliktust az oroszok?

Sajnos úgy tűnik, hogy az ehhez hasonló stratégiai megfontolások mintha kivesztek volna a magyar közbeszédből.

Dicsérendő a kormány által állandóan hangoztatott békevágy, de nem megkerülhető a „Milyen béke?” kérdése. Magyarország egy stabil békében, ergó stabil Ukrajnában érdekelt. Mennyire lesz stabil egy szétbombázott, csőd szélén álló, három oldalról ellenséges hatalmak által körülvett, a tengertől elzárt, bármikor újra megtámadható Ukrajna, ha orosz nyerési pozícióból kötnének békét a felek? Mi akadályozná meg Putyint, hogy fél vagy egy év múlva megint támadjon?

Sokkal elszigeteltebb már nem lehet Oroszország. Éppen ezért egy stabil béke elérése érdekében, magyar érdekből is, szükséges az erő felmutatása ukrán és nyugati részről.

A Fidesz külpolitikusa, Németh Zsolt így fogalmazta ezt meg 2015-ben: ha nincs egy „folyamatos katonai fenyegetettsége Oroszországnak”, az orosz-ukrán konfliktus nem fog nyugvópontra jutni, „mert az oroszok is már csak olyanok, hogy az erőből értenek.”

Két eset lehetséges: vagy Moszkva javult meg, vagy Némethnek még mindig igaza van. És végül feltehető a nagy kérdés: mely politikai rendszerek a stabilak, tehát felelnek meg Magyarország stratégiai érdekeinek? Van az az iskola, amely autoriter államoktól sem vitatja el, hogy stabilak tudnak maradni – gondoljunk Kínára.

A probléma sajnos az, hogy általában csak ideig-óráig, és ha egyszer széthullanak, hatalmas robajjal zuhannak össze. Gondoljunk az arab diktátorokra, akik 30-40 évig tartották magukat az emberi jogok megsértése árán, aztán összeroskadásuk olyan problémacsomagot zúdított 2010 után térségükre és Európára – gondoljunk a menekült- és migránshullámokra – amely semmissé tette az addigi stabilitást.

Tartósan stabilak reprezentatív, inkluzív rendszerek tudnak lenni, ahol vannak fékek és ellensúlyok. Egyetértve Feledy Botonddal: az egykor teljes mértékben elfogadott, de az utóbbi időben a Fidesz által is megkérdőjelezett „fékek és ellensúlyok” rendszere nem liberális puhányok ideológiai nünükéje, hanem elemi létkérdés.

„Arról szól, hogy az életünket befolyásoló döntésekben illetékes politikusokat intézmények és más politikusok képesek-e ellenőrizni - és ha kell, visszarántani”

– írja Feledy.

Ha Oroszországban lett volna szabad sajtó, erős középosztály, alternatív pártok vagy sokszínűbb döntéshozói hangok, nem kellene most a farkával megállás nélkül csapkodó Godzillával viaskodnunk.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!