Sikerült-e megszabadítani Moldovát a „bábmester” befolyásától? A nemrég megbuktatott moldovai miniszterelnök az Azonnalinak

A moldovai EU-párti erők vezetője, Maia Sandu idén öt hónapon át vezette az oroszpártiakkal koalícióban Moldovát, mindezt csak azért, hogy sikerüljön megtisztítani az államigazgatást az államot fogva tartó oligarcha, Vlad Plahotniuc befolyásától. De sikerrel járt-e Sandu? Mihez kezd most, miután a szocialisták megbuktatták a kormányát? Oroszország, vagy az EU felé indul tovább Moldova? És miért nem csatlakozott még Romániához az ország? Erről is beszélgettünk Maia Sanduval.

Maia Sandu moldovai EU-párti politikus, korábbi miniszterelnök és oktatási miniszter, jelenleg pedig parlamenti képviselő. 1972-ben született Moldovában, a Harvardon diplomázott, 2010 és 2012 között dolgozott a Világbanknak, innen ment vissza hazájába az oktatási tárcát vezetni. A 2019-es választási kampányban az EU-párti erők egyik vezetője volt, idén júniusban nevezték ki miniszterelnökké. Sandu öt hónapig kormányzott együtt az oroszbarát moldovai szocialista párttal (PSRM). EU-pártiként kénytelen volt összeállni az oroszpártiakkal annak érdekében, hogy eltávolítsa a hatalomból az országot gazdaságilag és politikailag is teljes kontroll alatt tartó oligarchát, a „bábmesternek” is nevezett Vlad Plahotniucot.

Ugyanakkor Sandu a PSRM-mel kötött koalíciója pár hete szétesett, a szocialisták nem kívántak tovább együttműködni az EU-pártiakkal az igazságügyi reform kérdésében. Plahotniuc korábbi pártjának háttértámogatásával „szakértői kormány” alakult: a kormány bár papíron pártfüggetlen, a legtöbb minisztere Igor Dodon oroszpárti szocialista elnök személyes tanácsadói közül kerül ki. Maia Sanduval a moldovai belpolitika helyzetéről az Európai Néppárt zágrábi kongresszusán beszélgettünk

+++

Két hete esett szét Moldovában a kormánykoalíció önök, valamint a szocialisták között, ezzel összesen öt hónapig tartott a közös kormányzás. Ez több volt, vagy kevesebb, mint amire számítottak?

A koalíció létrehozásakor egyértelmű volt, hogy nagyok a különbségek a két koalíciós párt között, lévén, hogy az egyikük EU-párti, a másik pedig oroszbarát. Mégis szükség volt a koalícióra,

Tudtuk, hogy ez egy olyan lépés, amelyet meg kellett tennünk, hogy felszabadítsuk az országot, még ha ez a renoménkat is sodorta veszélybe. Persze nehéz megmondani, hogy tarthatott-e volna tovább a koalíció, mindenesetre Moldova elnöke, a szocialisták informális vezetője mostanra döntött úgy, hogy szétrobbantja a kormányt.

Miért döntött így Igor Dodon?

Két okból fordult a koalíció ellen: egyrészt azért, mert mi keményen dolgoztunk a teljes igazságügyi rendszert átalakító reformon, amelytől megijedtek mindazok, akiknek integritásával problémák álltak fönn. Másrészt, Dodon látta, hogy az általunk megörökölt bonyolult helyzet ellenére eredményeket tudtunk felmutatni. Ott van például a jövő évi költségvetés tervezete, amelyben növekedtek volna a fizetések, a szociális kiadások, valamint az infrastrukturális fejlesztésekre rendelkezésre álló összeg is. Szóval Dodon joggal gondolhatta, hogy mindez erősíti majd mind az EU-párti erők, mind az én reputációmat a jövő évi elnökválasztás előtt, ezért fúrták meg a kormányt.

És mindezek ellenére az Európa-párti erők eddigi bástyájának számító fővárost épp pár hete veszítette el az EU-párti koalíció az oroszpárti szocialistákkal szemben, miközben Chișinăut alig-alig vezették az oroszpártiak a rendszerváltás óta. Minek tudható be ez a vereség?

Először is szeretném kiemelni, hogy meglehetősen jó eredményeket értünk el az önkormányzati választásokon országosan. Persze, kicsit kevésbé jókat, mint a szocialisták, de nagyon kicsi volt a különbség. Chișinăuban már nem voltak ilyen jók az eredményeink, utána kell néznünk, hogy miért. Lehet, hogy sok embert magunkra haragítottunk a szocialistákkal kötött koalícióval. Bár nem volt más más választásunk, talán nem mindenki látta ezt ugyanígy.

A PSRM-mel kötött koalíció fő célja az volt, hogy a befolyásos oligarchát, Vlad Plahotniucot megfosszák a hatalmától. De mit gondolnak, sikerült megszabadulni az ő befolyásától az állami bürokráciában ezalatt az öt hónap alatt?

Nagymértékben igen. Persze maradtak még, akiktől próbáltunk megszabadulni, de sikertelenül – és most a szocialisták a Plahotniuc-féle Demokrata Párttal együtt visszahozzák őket. Nagyrészt viszont megszüntettük Plahotniuc hatalmát Moldova felett, sőt, még a volt pártját is „felszabadítottuk” az irányítása alól.

A legfőbb ügyészt viszont már nem sikerült lecserélni, meg is bukott miatta a koalíció.

Igen, ráadásul ez lett volna az igazságügyi reform egyik sarokköve. Persze a teljes igazságügyi rendszert nem lehet öt hónap alatt megreformálni, de egy független legfőbb ügyész kinevezése kulcsfontosságú lett volna, mi pedig ragaszkodtunk ehhez. Kockáztattunk, de sajnos a kormány összeomlott:

Ön viszont saját maga szerette volna kinevezni az új főügyészt, míg a szocialisták az igazságügyi minisztérium alá szerették volna szervezni az ügyet. Mégis miért lett volna demokratikusabb egy személyes kinevezés?

Mi azt javasoltuk, hogy a miniszterelnök állítson össze egy pár névből álló listát a lehetséges jelöltekről. Azon jelöltek, akik ide felkerültek, már garantáltan feddhetetlenek és nem politikailag irányítottak lettek volna. Ezt a listát az ügyészek legfelsőbb tanácsának továbbítottuk volna, akik pedig kiválaszthatták volna az új főügyészt, az elnök pedig kinevezte volna azt. Ha Moldovában jól működne az igazságügyi rendszer, nem kellene megváltoztatnunk a törvényt, és nem kellene beavatkoznunk a kiválasztási folyamatba. De sajnos az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy sok ügyészt politikusok irányítanak, nem ritkán korruptak és zsarolhatók. Ezért kellett beavatkoznunk a listával.

Más országok tapasztalataiból is okulhattunk: Ott van például Románia, ők példát mutatnak az erős korrupcióellenes intézmények felépítésében.

Akkor a fő példa a román korrupcióellenes ügyészség, a DNA lett volna?

Pontosan. Ott is azzal kezdődött a reform, hogy az akkori román igazságügyi miniszter, Monica Macovei létrehozta a DNA-t, és kinevezte annak első vezetőjét. A mi esetünkben mindehhez alkotmányt kellett volna módosítani, erre pedig nem volt időnk, ezért döntöttünk úgy, hogy egy listát állítunk fel a lehetséges jelöltekről. Ezen a listán pedig csakis olyan emberek szerepeltek volna, akik becsületesek, jó szakemberek és függetlenek. Így lehet egy igazi reformot elindítani. Ha viszont továbbra is olyasvalaki az főügyész, aki politikailag irányított, akit politikusok arra használnak, hogy leszámoljon a politikai vagy gazdasági ellenfelekkel, akkor sehová sem haladunk. Jól ismerjük ezt Plahotniuc rezsimjéből, mikor az ügyészséget a politikai és gazdasági ellenfelek ellen használták fel, és csak azért zártak börtönbe embereket, mert azok nem voltak hajlandók feladni üzleti érdekeiket.

Beszéljünk kicsit a kelet-nyugat megosztottságról Moldovában, hiszen most nagyon úgy tűnik, hogy sima az oroszpárti erők győzelme az országban. Az elnök oroszpárti, a kormány is lényegében oroszpárti, de a fővárost is oroszpárti erők vezetik. Milyenek így az EU-barát erők kilátásai?

Valóban nem túl biztató a helyzet. De említsük meg, hogy az elmúlt öt hónapban hiába adta a kormánytöbbséget egy EU-párti és egy oroszbarát párt, maga a kormány kilencven százalékban EU-barát volt. Most, hogy leváltották az én kormányomat, oroszbarát szocialista kormány alakult.

Igen ám, de a kormány azt mondja, hogy független.

Nyilvánvaló, hogy a kormánytagokat Dodon irányítja, nem is lehetnek függetlenek. Persze nekik sem lesz könnyű dolguk, hiszen a pénzügyi támogatás az EU és a nyugat felől érkezik, valamint a gazdaság sem szárnyal. Szóval rengeteg kárt okozhatnak a szocialisták, nekünk pedig ki kell találnunk, hogyan állítsuk meg őket.

Ha már az EU-ról beszélünk: a következő Európai Bizottságban Várhelyi Olivér, a magyar biztos lesz majd felelős a szomszédságpolitikáért és bővítésért. Mit üzenne neki, mit kéne tennie ahhoz, hogy tovább javuljon a viszony az EU és Moldova között?

Rengeteg támogatást kaptunk az EU-tól az elmúlt években. Mikor nagyon rossz volt a helyzet, akkor is az EU védte meg az állampolgári és demokratikus jogainkat. Reméljük, hogy ez folytatódni fog. Persze mikor a mi kormányunk vezette Moldovát, és bizonyítani tudta a reformok iránti elkötelezettségét, az EU nagyon gyorsan ott termett, hogy támogasson minket: két hónapon belül visszaállítottuk az EU-val való pénzügyi támogatásokat. Azt szeretnénk, ha az Európai Unió továbbra is ragaszkodna a korrupcióellenes és igazságügyi reformokhoz, mert ezt szeretnék az állampolgárok is.

Eleget tesz az EU Moldováért?

Úgy gondolom, az EU nagyon hasznos volt az elmúlt években:

Mi a helyzet Oroszországgal? Csupán egy héttel az új kormány felállása után a kormány megegyezett az oroszokkal, hogy jövő évtől ezer köbméter gáz ára 173 dollárra csökken a mostani 235 dollár helyett.

Nos, nem egészen így van, hiszen mindeddig jóval a piaci ár fölött vásároltunk orosz gázt, ezért nem is beszélhetünk igazi gázárcsökkentésről. Persze Oroszország meg fog próbálni gesztusokat tenni az új kormány felé, mivel a kormányt csakis azért nevezték ki, hogy Igor Dodon 2020-ban megnyerje az elnökválasztást.

Ezeken ön is indul egyébként?

Kicsit beszéljünk a Romániával való viszonyról is: Románia tele van fújva graffitikkel, melyek azt hirdetik, hogy „Besszarábia Románia része”. Sok román politikus is felemlegeti, hogy Moldovának csatlakoznia kéne Romániához. Mit gondol, mennyire életszerű ez, és mi a véleménye az egyesülésről?

A közös történelmünkre való tekintettel a népesség egy jelentős hányada támogatná a Romániával való újraegyesítést. De ez még nem a többség, szóval az újraegyesítés csak akkor történhet meg, ha azt a többség is szeretné.

Megtörténhet?

Nem zárnám ki. Egy geopolitikai lehetőség kéne hozzá, no meg persze az állampolgárok többségének támogatása is.

És ön támogatná?

[Sandu sok más moldovaival egyetemben nemcsak moldovai, hanem román állampolgár is – a szerk.] Osztom a közös értékeket és a történelmünket Romániával, de az egyesülés csak a többség támogatásával jöhet létre.

Ha viszont csatlakoznának Romániához, Moldova is rögtön EU-tag lenne.

Igen, de most is lehetünk uniós állampolgárok: Románia megnyitotta számunkra a lehetőséget, hogy román állampolgárságot igényeljünk. Ezzel sok-sok moldovai élt is, hiszen nagyapáink még román állampolgárok voltak.

Ennek következménye viszont az, hogy moldovaiak milliói hagyják el az országot, hogy az EU-ban dolgozzanak. Nem hiányoznak otthonról?

Ezért kell keményen dolgoznunk, hogy javítsuk a körülményeket, és hogy a moldovaiaknak ne kelljen elhagyniuk az országukat, hogy vállalkozhassanak, munkahelyeket hozhassanak létre, a családjaikkal lehessenek.

Említette a geopolitikai lehetőségeket: mi a helyzet Transznyisztriával?

Ugyanez: geopolitikai helyzetre lesz szükség a helyzet megoldásához. Addig is viszont harcolnunk kell a korrupció és a csempészet ellen, mivel ez a konfliktus egy fontos gazdasági változójának számít. Mindaddig, amíg egyesek óriási pénzeket keresnek meg a konfliktusnak köszönhetően, az hátráltatja a megoldást. Persze ennél többről van szó: a környék és a világ nagyhatalmaitól is fog függeni, mi fog történni Transznyisztriában.

FOTÓK: Bukovics Martin / Azonnali