Macron ismét Le Pennel juthat a francia elnökválasztás második fordulójába

Nagy csata a szélsőjobbon, hologramokkal kampányoló radikális baloldali jelölt: nekik van esélyük a második fordulóra.

Nincs ma olyan kampány Európában, amelybe durván ne szólt volna bele az, február 24-én Vlagyimir Putyin csapatai inváziót hajtottak végre az ukrán területen. Bár magyar elemzők azóta is találgatják, mennyire dobhatta meg Orbán Viktor kampányát a háború, a vasárnap következő francia elnökválasztásoknál van, akinél egyételműen látszik.

A legfrissebb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy rekordalacsony lehet a vasárnnapi első fordulóban a részvétel, holott hagyományosan Franciaországban az elnökválasztás mozgatja meg leginkább a választókat.

A vasárnapi szavazás közvélemény-kutatásai a négy évvel ezelőtti felállást valószínűsíti, azaz hogy Emannuel Macron regnáló elnök és Marine Le Pen fog az április 24-i második fordulóba kerülni. Az azonban korántsem lefutott, hogy ki fogja a letöbb szavazatot kapni, a közvéleménykutatások az elmúlt napokban pusztán hibahatáron belüli előnyt jeleztek a hivatalban levő elnöknek.

Sikerül-e Le Pennek harmadszorra a bravúr?

Az elmúlt évkeben Marine Le Pen, akinek a kampányához Mészáros Lőrincék adtak kölcsön, óvatosabb lett a retorikáját illetően, illetve az is segített neki, hogy Éric Zemmour néhány hónapja bedurrantotta a saját kampányát és szépen belőtte magának a legrasszistább szövegeket, amikhez képest Le Pen konszolidáltabb jelöltnek látszott. Le Pen számos álláspontban vonult be középre amúgy is. A Nemzeti Tömörülés elnöke

az elmúlt öt évet saját maga és pártja újrabrandelesével töltötte, és ma már sokkal óvatosabb politikus képét mutatja.

Például a szakpolitikai kérdésekkel kapcsolatban olyan aggodalmakat emel ki, amelyek a megélhetésért küzdőket érintik.

Korábbi céljait pedig, hogy az Európai Unióból kilépjen az ország és az euró helyett ismét bevezessék a frankot, elvetette.

Ennek ellenére nacionalista meggyőződése továbbra is szilárd. Le Pen megválasztása esetén drasztikus intézkedéseket tervez – amelyekről országos népszavazáson fognak szavazni – a bevándorlás megfékezésére és a politikai iszlám „felszámolására”. Ezek közé tartozik a család-átcsoportosítási politika megszüntetése, amely lehetővé teszi a bevándorlók számára, hogy letelepedjenek Franciaországban, ha közeli hozzátartozójuk már ott lakik, illetve az újonnan feltűnt Éric Zemmourhoz hasonlóan ő is kiutasítaná a bűnöző külföldieket és azokat, akik legalább egy éve nem dolgoznak.

Le Pen azt mondja, tiszteli az iszlám vallást, de megfogadja, hogy megtiltja a muszlimok fejkendő viselését az utcán, és

„iszlamista egyenruhának” nevezi őket.

A nyilvános szereplések során azonban gyakran a középosztály és a munkásosztály mindennapi problémái, azaz a fő támogatói bázisa állnak a reflektorfényben. Pártja olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek enyhítik az emelkedő árak hatásait, például az energiaszámlákra kivetett adókat 20%-ról 5,5%-ra csökkentené. Le Pen azt ígéri, hogy ezzel havi 150-200 eurót spórol meg az embereknek. Ugyanakkor azt is ígéri, hogy a francia nemzetiségűek előnyben fognak részesülni a munkerőpiacon.

Macron előnye még megvan, de fogy

Hiába azonban a szélsőjobb valamelyest civilizálódása, még mindig Emmanuel Macron a fő esélyes. Macronnak igazán nem voltak könnyű évei, és számos ellentmondásos reformot hajtott végre az elmúlt években.

Egyrészt hivatalba lépése után megkönnyítette a vállalatok számára a dolgozók elbocsátását, márpedig Franciaország az a hely, ahol a munkajogok az EU-ban a legkiterjedtebbek, és a leginkább ragaszkodnak is hozzá a lakosok és a más országokhoz képest még mindig jelentős erővel bíró szakszervezetek. 

Az első nagyon komoly ellenállást azonban nem ők hozták, hanem 2018-ban a sárgamellényes tüntetők, akik heteken keresztül azért bénították meg az országot, mert Macron üzemanyagadót akart bevezetni, a tüntetők aztán nyertek, és Macron visszavonulót fúj. 

Az elnök azonban egy sor másik intézkedést sikerre vitt, így csökkentette az adókat, és szigorú biztonsági törvényeket vezetett be a terrorizmus leküzdésére. Most azt ígéri, hogy új reformokat hoz, például hogy 2022-ig több mint 10 százalékról 7 százalékra csökkentik a munkanélküliségi rátát, amel jelentősen megnőtt a Covid-világjárvány alatt, bár a munkanélküliség jelenleg 7,4 százalékra esett vissza.

Jelenleg 27 százalékos a támogatottsága, gyakorlatilag két hét alatt 3 százalékpontnyit esett vissza, míg Le Pen támogatottsága körülbelül ugyanennyit nőtt, ő most 22 százalékon áll. 

A high-tech radikális baloldali a harmadik a felmérésekben

A baloldaliak reménye Jean-Luc Mélenchonban van, aki azonban a közvéleménykutatások szerint nem túl nagy eséllyel vág neki a vasárnapnak. A kampány utolsó napjaiban már hologramokkal országot járó politikus Le Penhez hasonlóan szintén harmadszor indul a választáson.

Mélenchon, aki a legutóbbi választáson a harmadik helyen végzett, a közvélemény-kutatók szerint most is a harmadik helyen áll, de jelentős távolságra Le Pentől. 

A legidősebb jelölt a maga hetven évével Macron gazdaságpoltikájának kérlelhetetlen krtikusa, aki nyíltan támogatja a sárgamellényeseket, és amnesztiát követel azoknak, akik ellen büntetőeljárás indult. Bár sok esélyt nem adnak neki a második fordulóra, ő tartja a leglátványosabb kampányeseményeket, és nemcsak az innovatív technológia miatt, hanem azért is, mert szabadtéri gyűléseire 20 ezer ember szokott járni átlagban. 

Mélenchon az 1970-es években abbahagyta tanári és újságírói karrierjét, és politikusnak állt, sőt, az oktatási miniszteri posztig is elvitte, de a 2000-es évek elejére kiábrándult a szocialista párt neoliberális elveiből, és megalapította az Engedetlen Franciaország nevű pártot. 

2017-ben a szavazatok 19,6 százalékát szerezte meg.

Legerősebb kampányüzenetei a nyugdíjkorhatár csökkentéséhez és a minimálbér megemeléséhez kötődnek.

Kritikusai szerint azonban túl engedékeny Putyin elnökkel szemben, és többször tett utalásokat arra, hogy nem biztos, hogy Franciország érdeke a NATO-tagság. Véglegesen őt sem lehet leírni, az utóbbi hetekben ugyanis lassan-lassan felfele kúszott a közvélemény-kutatásokban. 

A zsidó szélsőjobboldali szabadesésben

Szabadesésben van Orbán Viktor új barátja, a még Le Pentől is jobbra álló Eric Zemmour.  A zsidó származású szélsőjobboldali publicista már régóta része a francia közéletnek, azonban a politikacsinálásban még új figura. 

Talán a szélsőségesen bevándorlóellenes jelölt az, akinek leginkább betett Putyin agressziója, ugyanis nyíltan támogatta az orosz elnököt, ahányszor megtehette. Bár szeretne egymillió bevándorlót kitessékelni az országból, és erre külön minisztériumot hozna létre, a gazdasági programja sokkal liberálisabb, mint mondjuk Le Pen-é, gyakorlatilag a minél korlátlanabb szabadpiac híve.

Csökkentené az adókat, csökkentené a szabályozásokat és több jó minőségű ipari munkahelyet teremtene.

A retorikájában azonban már nem igazán lehetne szélsőségesebb, hiszen azt a konspirációs teóriát hangoztatja, miszerint Franciaországban jelenleg tervszerű lakosságcserét hajtanak végre, aminek a célja a francia lakosság eltüntetése. Márciusban egyébként szexuális zaklatással is megvádolták, Éric Zemmour állítólag egy 18 éves gyakornok lányt fogdosott a Le Figaro párizsi szerkesztőségében. A lány jelentette ezt mentorának a szerkesztőségben. Az idősebb újságírónő szólt is Éric Zemmournak, hogy „ne nyúljon a gyakornok lányokhoz”, mire az volt a válasz, hogy „hogyhogy nem lehet velük kikezdeni?! De hát a gyakornok lányokat erre teremtették!"

Az hagyományos jobboldal új reménye a csalódás okozása felé tart

Jelenleg tíz százalék alá mérik Valérie Pécresse-t is, aki Konzervatív Párt jelöltjeként színesíti az amúgy sem unalmas jobboldali palettát. Pécresse tavaly decemberben robbant be a köztudatba, amikor sokakat meglepve megnyerte a pártján belüli előválasztást.

A nagy hagyományokkal rendelkező republikánusok komoly válságban vannak, hiszen míg régen olyan sikeres elnököket adtak Franciaországnak, mint Charles de Gaulle és Jacques Chirac. Legutóbb Nicolas Sarkozy töltötte be az elnöki posztot a párt színeiben 2007 és 2012 között, ám őt elsodorta a pénzügyi válság, illetve korrupciós botránya. 

Pécresse-ről hamarosan kiderült, hogy komoly problémái vannak a tömegek előtti megszólalásokkal, nehezíti a dolgát, hogy a centrista Macron több kérdésben inkább a jobboldalon áll a közép vagy baloldal helyett. Pécresse fő üzenete a döntéshozás decentralizációja, a régióknak nagyobb autonómiát adna.

Viszont úgy tűnik, nem váltja be a vérmes reményeket, amiket hozzá fűztek.

NYITÓKÉP: A poltikusok Facebook-oldalai