Semmi nem áll jobban Macron érdekében a szélsőjobboldal radikalizálódásánál

Noha Eric Zemmour francia publicista még mindig nem jelentette be, hogy iszlámellenes programmal nekivágna a jövő tavaszi francia elnökválasztásnak, a hírek szerint már eldöntötte, mi lehet majd a pártja neve, és az egykoron a Sarkozy-plakátokat nyomtató céget is felkereste. Zemmour indulása mögött azonban nemcsak a Marine Le Pennel elégedetlen szélsőjobboldaliak állnak, de elképzelhető, hogy Emmanuel Macron így akarja megosztani a Le Pen-tábort. De mi áll még a háttérben, amiért Macron keményebb szélsőjobboldalt akarhat?

A közvélemény-kutatások szerint még mindig az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy jövő tavasszal Emmanuel Macron jelenlegi francia államfővel a második fordulóban Marine Le Pen vívhat meg a francia elnökválasztáson. Noha még mindig Macron győzne egy ilyen csatában, a két politikus közötti különbség jelentősen csökkent 2017 óta, amikor Macron még a szavazatok kétharmadát hozta el – most már csak viszont 10 százalékponttal vezet szélsőjobboldali ellenfelével szemben.

A júniusi regionális választások – persze nagyon alacsony részvétel mellett (a szavazók kétharmada otthon maradt) – megmutatták azért, hogy egyáltalán nem csak erre a két szereplőre kell figyelni. A helyi szinten a jobbközép jelöltek győztek, de még a balközép is megtartott öt régiót – miközben

se a Macron-párt, se a lepenista Nemzeti Tömörülés egyetlen régióelnöki posztot se tudott megszerezni.

Azaz lehetséges Macron-kihívóként jobbközépről a felső-francia régióban győzedelmeskedő Xavier Bertrand is felnőhet: ő egy esélyes elnökjelölt lehet. Persze egy – eleve nagyon alacsony részvétel mellett lezajlott – regionális választásból még nem lehet következtetni arra az elnökválasztásra, ahol úgysem az számít, mely pártok vannak mélyen helyben beágyazva. Az elnökválasztás mindig a személyek harca. 2017-ben Macron gyakorlatilag anélkül tudott nyerni, hogy párt lett volna mögötte, az En Marche akkor még csak egy egyszerü választási mozgalom volt (komoly párttá mostanra se tudott azonban válni).

Ha Bertrand – akit jelenleg csak 18 százalékkal áll Macron és Le Pen mögött a harmadik helyen – tovább tud erősödni, és végül Le Pennel vagy Macronnal szemben bejut a második fordulóba, akkor majdnem eldőlt a verseny, a politikus ugyanis egyértelmű favorit mindkét másikkal szemben. Le Pen ellenében ő számíthatna a legtöbb voksra, elvégre őrá a lepenista tábor azon mérsékeltjei is átszavaznának, akik viszont egy Macront sohasem ikszelnének.

Le Pen hiába ment középre, mehet vissza a szélre

Le Pen azonban nem csak attól izgulhat, hogy Bertrand-nal kell megmérkőznie a második fordulóban, de a szélsőjobboldalon belül is nő vele szemben az elégedetlenség. A regionális választásokon elszenvedett fiaskó – a lepenista jelöltek rosszabbul szerepeltek, mint hat éve – azt mutatja, hogy

miközben Le Pen sikeresen tudta magát bizonyos kérdésekben mérsékelni, emiatt nem szerzett új szavazókat, de táborának egyes köreit – akik keményebb iszlámellenességet várnának el – elidegenítette magától.

Az, hogy Le Pen is látja ezt a veszélyt, megmutatotkozik azon is, hogy a júliusi pártkongresszuson a tervezett mérsékelt, középre nyitó hangnem helyett megint elővették a régi lemezt az iszlámról. Le Pen bejelentette: ha győz, betiltja mindenféle fejkendő viselését az utcán.

Az, hogy a kongresszuson Le Pen ideiglenesen átadta a pártelnökséget a 26 éves Jordan Bardellának, teljesen elsikkadt.

Ennek az az oka, hogy Le Pen ráérzett: most nem azt kell neki hangsúlyoznia – amit elvileg a pártelnökség leadása hivatott volna jelképezni –, hogy mennyire független, középen álló jelölt ő, hanem meg kell tartania a Nemzeti Tömörülés jobbszélét, amely egyre elégedetlenebb azzal, hogy Le Pen már rég nem olyan élesen – és pláne nem ugyanazzal a nyelvezettel, hanem egy laicista-szekularistával – iszlámellenes, mint az apja.

Maga Jean-Marie Le Pen is azt nyilatkozta a neokonzervatív Causeur mostani számában, hogy bár a lányára fog szavazni jövőre, de nem túl nagy lelkesedéssel. A politikus egyenesen megvádolta a lányát, hogy annak vezetése alatt a Nemzeti Tömörülés elvesztette volna a karakterét. (Mint ismert: Marine Le Pen apja pártját nemcsak átnevezte Nemzeti Frontról Nemzeti Tömörülésre, de egyben apját ki is záratta a pártból annak vélt antiszemitizmusa miatt.)

Le Pen már nem az igazi

Ráadásul a francia szélsőjobboldali értelmiségi világban egyre többen vannak, akik nem ennyire megengedőek, és se lelkesedve, se anélkül már nem Le Pent akarnák ikszelni.

Ezek azok a körök, akik azt szeretnék, ha az iszlámot tradicionalista-keresztény nyelvezettel bírálják – azaz nem a laicista, hanem

a keresztény és fehér Franciaországot akarnák védeni. Az persze kissé sajátos, hogy ezen program főarca – azaz Eric Zemmour – ugyanúgy szefárd zsidó származású, mint a Zemmour mögötti értelmiségi világot szervező, a párizsi SciencePo elitegyetemen oktató Sarah Knafo.

A baloldali, EU-ellenes Marianne hetilap szerint Zemmour mögött főleg egyfajta fiatal, elitegyetemeket végzett, sokszor zsidó származású csapat kezd összeállni, amely előkészítené a gyűlöletbeszéd miatt elítélt publicista 2022-es elnökjelöltségét.

Zemmour már döntött?

A Paris Match bulvárhetilap információi szerint Zemmour már eldöntötte, hogy elindul. Legalábbis a lap úgy tudja:

ősszel Vox Populi (azaz a Nép Hangja) néven fog pártot alapítani.

Mivel más nagyobb választás, mint a jövő tavaszi elnökválasztás, nem lesz, a pártnak nagyon sok más értelme nem lenne. A Paris Match meg is mérte, mennyire lenne esélye jelenleg Zemmournak.

Öt százalékot kapna – amivel éppen ki tudná ütni Le Pent a második fordulóból.

Emellett a lap azt is megszellőztette, hogy Zemmourék elvileg már megkeresték azt a nyomdát, amely 2007-ben gyártotta Nicolas Sarkozy akkori plakátjait egy majdani nagyobb megbízással. Persze lehet, hogy csak az őszre tervezett új könyvének promóciójáról lenne szó – amúgy az indulása körüli folyamatos találgatás és hírverés is segítheti a könyveladást.

Zemmour környezetéből azonban egyre többen beszélnek a lehetséges indulásról. Michel Onfray filozófus például elmondta: Zemmournak ad tanácsokat, és nemrég javasolta éppen neki azt, hogy „a baloldali izmodra is gyúrjál“, mert szerinte

Zemmournak akkor lehet komoly esélye, ha nemcsak a Le Penből kiábrándult tradicionalista-katolikus-monarchista szélsőjobboldalt szólítja meg, de baloldali, antikapitalista programmal a sárgamellényesek jelentette világot is.

Charles Consigny, Zemmour ügyvédje pedig azt mondta: ő egészen biztos a publicista indulásában, mert mostanra eljutott egy olyan karrierlépcsöig az újságíráson belül, ahol igazán már nem tud továbbfejlődni. Azaz a politikába való beszállása az ügyvéd szerint olyan lenne, mint Trump egykori indulása: mindenki leírta, aztán mégis megnyerte az elnökválasztást. Azt azonban Zemmour ügyvédje is elismerte, hogy a publicista indulása egyértelműen Le Pent fogja gyengíteni.

Macron érdeke az egész?

Márpedig Le Pen környezetéből éppen ezért gyanakodnak egyesek arra, hogy a Zemmour körüli médiakampány – akár ha nem is indul végül el – Macron környezetéből származhat. Az például tudható, hogy a Paris Match hetilap a mindenkori francia államfővel jó viszonyt ápol.

A Le Point hetilap úgy tudja, hogy noha nem Macronék mozgatják háttérben a szálakat, de nagy figyelemmel kísérik Zemmour lehetséges indulását. A hetilap azt írja, hogy egy külön tanácsadó figyeli a Zemmour körüli világot. Zemmour indulásának két okból örülne Macron környezete. Egyrészről eleve

szavazatokat venne el Le Pentől, bár ez nem feltétlenül érdeke Macronnak, elvégre ha nem Le Pennel, hanem a jobbközép Xavier Bertrand-nal kell a második fordulóban megküzdenie, akkor a regnáló államfő elbukna.

Másrészről – és az Elysée-palotában ezt tartják fontosabbnak – Zemmour révén

az egész francia szélsőjobboldal radikalizálódna, Le Pen is rákényszerülne, hogy a centrumból visszamenjen a széljobbra, és Macronék azt szeretnék, ha az egész elnökválasztás nem jobb- és baloldal, hanem a nacionalisták és kozmopoliták, az EU-ellenesek és EU-pártiak harca lenne.

Márpedig egy ilyen felállásban Macron – mint a kozmopolitia, EU-párti jelölt – a balközép egészének persze kényszeredett támogatására, de még a jobbközép egyes részeire is számithatna, amivel mindenképpen le tudná győzni Le Pent.

NYITÓKÉP: Macron Párizsban kávézik / EM, FB