Mit gondol a világról a széljobbról (állítólag) középre araszoló Le Pen?

És mennyire lehet neki hinni?

A hétvégi francia elnökválasztáson ismét az öt évvel ezelőtti eredmény jött ki, azaz Emmanul Macron és Marine le Pen jutott tovább a második fordulóba, és bár a felmérések azt mutatják, hogy ismét jóval nagyobb esélye van az előbbinek nyerni, igen valószínűtlen, hogy annyira könnyen menne ez, mint 2017-ben, amikor 66,1 százalékkal lesöpörte ellenfelét. Jelenleg ugyanis Macron mindössze 53 százalékon áll.

Az elemzők általában azért tartják most sokkal veszélyesebbnek Le Pent Macronra nézve,

mert az elmúlt években nagyon sok tekintetben elmozdult a szélsőséges gondolataitól mérsékeltebb irányokba.

E cikk arra keresi a választ, mikben mozdult el, és mivel súlyos viták folynak arról, mi tekinthető ma szélsőjobbnak, ezért inkább arra törekszik, hogy megpróbálja összefoglalni a francia elnökjelölt politikai gondolatait.

Az alkotmány kicselezésének vágya

Marine Le Pen azt ígérte, hogy ha ő lesz az elnök, az első intézkedése az lesz, hogy népszavazásra bocsátja a bevándorlásról és az identitásról szóló, már kidolgozott törvényjavaslatot. Azt tervezi, hogy megszabadul az 1946. október 27-i francia alkotmány preambulumának egy részétől, és az 1958-as alkotmány legalább hat cikkelyét módosítja „anélkül, hogy megkérdőjelezné a jogállamiságot”. Ezt a stratégiát „jelentős előnynek” nevezi, mivel „az Alkotmánytanács nem vizsgálhat népszavazáson elfogadott törvényt, teljes mértékben alkalmazható, korlátozások nélkül”.

Igen ám, csakhogy amennyiben ezt valóban meglépné, úgy tulajdonképpen a francia forradalom és a felvilágosodás örökségét cáfolná meg. Le Pen ötletét De Gaulle egy akciója adja, azaz, hogy 1962-ben az akkori vezető népszavazást írt ki arról, hogy legyen-e közvetlenül a nép által választható az elnök, addig ugyanis egyfajta elektori rendszer működött. 

Azonban ebben az esetben az alkotmánybíróság kijátszása számos értelmező szerint a demokratikus rend megdöntésére irányuló kísérlet lenne.

Le Pen alkotmánymódosítási tervei arra futnak ki, hogy radikálisan korlátozza a bevándorlást, még akkor is, ha ezzel a nemzetközi joggal szembemegy.

Jelentősen szeretné például megnehezíteni a családegyesítéseket.

Le Pen azt szeretné, ha a menedékjog megszerzéséig a kérelmezők be se tehetnék a lábukat Franciországba, hanem kérelmeiket külföldi követségeken adják le. 

Ugyanakkor azt is ígéri, hogy amennyiben megválasztják, a francia állampolgárok előnyt fognak élvezni a munakerőpiacon. 

Régen a politikusnak az volt a terve, hogy a kettős állampolgárságot is megtiltja Franciaország területén a nem európaiaknak, erről azonban letett, viszont most is el kívánja törölni az „automatikus” házasságon keresztül történő honosítást, és el kívánja törölni a Franciaországban született külföldi szülők gyerekeinek az állampolgársághoz való jogát, amennyiben a szülőknek nincs állampolgársága.

Erről azonban már 1889 óta törvény van érvényben, és soha nem kérdőjelezték meg, még a második világháború alatt felállt, nácibáb Pétain-rezsim alatt sem. 

A szélsőséges nézetek a retorikájában figyelhető meg leginkább. Le Pen gyakran úgy emlegeti a társadalmat, mint egységes és organikus szervezetet,

amelyet idegen létformák támadnak, és meg kell védeni, ezt pedig faji, etnikai alapon kell csinálni.

Le Pen az elmúlt években számos támadást intézett az iszlám ellen, de mostanában megpróbált a vallás kérdéseben is szelídebbnek tűnni. Amikor feltűnt a politikában, még azt mondta, nem Franciaország kell alávesse magát az iszlám értékeinek, hanem fordítva, a keleti vallásnak Franciaország értékei előtt.

A leginkább jobboldalon levő Eric Zémmour fellépése segített Le Pennek, aki odáig ment, hogy a választások előtt kijelentette, hogy különbség van aközött, hogy a terrorizmus ellen harcolunk, vagy megtámadunk egy 15 éves lányt, amiért azt fejkendőt visel. Igen ám, csakhogy tavaly még arról nyilatkozott, hogy már kész is van egy törvénytervezet, amely megtiltja a „dzsihádista egyenruhát” minden nyilvános helyen és közfunkcióban. Ennek ellenére simán fotózkodik hidzsábos nőkkel, amit Zemmour fel is rótt neki. 

Nemrég a politikus arról értekezett,

hogy különbségek vannak vallási szimbólumok között, és a kippa nem ugyanaz, mint a hidzsáb például.

Csakhogy Franciaorsságban 1905 óta törvény védi a vallások és a szimbólumhasználat törvény előtti egyenlőségét. Reanud Labaye, a tanácsadója azt mondta, nincs itt semi probléma: az iszlám egy vallás, a kendő pedig egy iszlamista viselet, ahogyan dzselebba és a hozzá társított hosszú szakáll is.

Ugyanakkor le Pen arról is nyilatkozott, hogy szigorúan fellépne azok ellen, akik „iszlamista tanokkal” kerülnek kapcsolatba, és az államnak erősebb megfigyelést kell alkalmaznia, valamint határozottabban fel kell lépni azok ellen, akik ilyen tanokat terjesztenek. Azt nem tudni, pontosan hogy képzelné el, de sokan attól tartanak, ezzel a szólásszabadságba avatkozna bele.

Társadalomszervezés: már nem akar halálbüntetést

Le Pen kivette az agendájából a halálbüntetést is, amely öt évvel ezelőtt még téma volt. Más, a társadalmat érintő kérdésekben már nem ennyire egyértelmű a felpuhulása, például az abortusz kérdéskörében meglehetősen szigorodott az álláspontja, főleg miután meglátogatta szövetségesét, Mateusz Morawieczki lengyel miniszterelnököt, ahonnan már úgy érkezett haza, hogy az, hogy ott abortusz csak a nemierőszak-áldozatok esetében engedélyezett, vagy abban az esetben, ha a szülő nő élete veszélybe kerülne, pusztán azt jelenti, hogy

„Lengyelország nem propagálja az abortuszt”. 

Nemrég ellenezte, hogy 12-ről 14 hetes állapotosságig terjesszék ki az abortuszt, azt mondta, így is alacsony a natalitási szám Franciaországban.

Ellenzi továbbá a nők pozitív diszkriminációját is, mondván, groteszk megkapni egy állást csak azért, mert nő vagy, de amikor a francia parlamentben mégiscsak megszavaztak egy esélyegyenlőségi törvényt, elismerte, hogy segített a nők láthatóságának megteremtésében.

Valamikor ellenezte a bejegyzett élettársi kapcsolatot is, a melegházasságot is, továbbá még mindig ellene van annak, hogy azonos nemű párok örökbefogadhassanak, továbbá a meleg párokat kizárná a mesterséges megtermékenyítés lehetőségétől is. Nemrég viszont átment egy törvény, amely mégis megengedi nekik, Le Pen akkor azt mondta, a társadalom többsége ezt akarja, így neki sem lehet ellenvetése, sőt:

„Nem gondolom, hogy egy két nő által felnevelt gyerek kevesebbet érne, mint egy másik”

– tette hozzá.

A melegjogokról azt mondja, hogy „Franciaország bizonyos törvénytelen régióiban” ezeket nem tisztelik, és itt a muszlim közösségre utal, de a 2021-es regionális választásokon a pártja egy olyan ötlettel kampányolt, hogy meg kell vonni azon szervezetek állami támogatását, amelyek az „együttélést és a diszkriminációt propagálják”, de ezzel tulajdonképpen azon szervezetek ellen kíván fellépni, amelyek a nemek egyenlőtlenségét és az iszlamofóbiát kívánják felszámolni.

Durvábban büntetni a bűnőzőket

Az állam szerinte komolyabb fellépést kell tanúsítson a bűnözéssel szemben, és ennek szerinte egyetlen módja az erőszakszervezetek megerősítése.

A bűnözési rátát általában a bevándorlással együtt tematizálja.

Növelné az erőszakszervek létszámát, és minden 10 000 lakos fölötti településen felfegyverzett alakulatokat tartana fenn. A sárgamellényesek tüntetése kapcsán, amikor rendőri túlkapásokról érkeztek felvételek, azt mondta, nem gondolja, hogy lenne rendszerszintű probléma, inkább egyéni hibákról van szó, és minden szakmában hibáznak az emberek.

Egészen keményen hangzó ötletei vannak azzal kapcsolatban is, hogy: amellett, hogy növelné a börtönök kapacitását, a bírákat rákáényszerítené, hogy minden esetben a lehető legszigorúbb ítéleteket hozzák meg, és büntetés mértékét ne lehessen csökkenteni. Ugyanakkor a kiskorú bűnelkövetők családjaitól megvonná az állami juttatásokat.

Már nem akar kilépni az EU-ból, de azért lehet, hogy kivezetné az országot

Az EU-hoz való viszonya is sokat változott. Hivatalosan ugyan már nem szeretne kilépni belőle, ahogyan a 2017-es kampányában még igen,

de szeretné a szabályozásokat, vagy akár az alapszerződésket újratárgyalni.

Szeretne tóvábbá újra határellenőrzést, nem akar az uniós polgároknak francia szociális juttatásokat adni, és azt is szeretné, ha Franciaország évente ötmilliárd euróval kevesebbet rakna be az uniós közösbe.

Többször kijelentette, hogy el kellene hagyni az Emberi Jogok Európai Egyezményét, 2019-ben egyenesen azt mondta, hogy

ez a radikális iszlám trójai falova.

Azt is mondja, hogy az európai bíróság bizonyos döntéseit figyelmen kívül kell hagyni, például, hogy nem lehet menekülteket visszatoloncolni az országukba, ha ott életveszélyben lennének. Le Pen egyenesen felszólította a bíróságokat, hogy ne vegyék figyelembe ezeket. Nagy kérdés, hogy ilyen körülmények között hosszú távon Franciaország maradhatna-e az Unióban.

Kellemetlen foltnka tűnik a Moszkva-barátsága. 2017-ben például, amikor Oroszországba látogatott, „új világról” beszélt, amelyet szerinte leginkább Putyin és Trump testesít meg. Le Pen szövetségesei Európában leginkább azok, akik a bevándorlók és az LMBTQ-közösség, valamint a civil szervezetek ellen hangolnak. Így természetesen nagyon jó kapcsolatban van Orbánnal is, aki Mészároson keresztül meg is finanszírozta a kampányát.

NYITÓKÉP: Marine le Pen / Facebook