Népszavazást Magyarország EU-tagságáról!

Ha a kormány komolyan gondolja a folyamatos „Brüsszel” elleni harcot, akkor kérdezze meg a magyarokat, hogy akarnak-e még tagok maradni. Egy ilyen népszavazás esély lehetne az ellenzéknek, egyben döntés elé állítaná azon fideszeseket, akik egyszerre harcolnak „Brüsszel” ellen, de támogatják továbbra is az uniós tagságot.

A Fidesz kormányzását folyamatosan meghatározza a „Brüsszel” elleni hergelés. Belgium fővárosát a kormánypárt hol megállítaná, hol pedig több tiszteletre kötelezné. Az, hogy a Fidesz Belgium fővárosával hadakozik – nota bene: az EU intézményei nem csak Brüsszelben vannak –, mutatja: maga a párt is tudja, hogy esetleg

még hívei között se lenne teljesen elfogadott, ha nyíltan az Európai Unió – és ezzel az uniós tagság – ellen menne a kormánypropaganda.

Maradjunk-e tagok?

Azonban a folyamatos duzzogás és frusztrált asztalcsapkodás egy idő után unalmas. A brit EU-ellenesek nem plakátoltak, hanem elértek egy tagsági népszavazást, ahol támogatták a kilépést (ellentétben Orbán Viktorral, aki újsághirdetésekben győzködte a briteket, hogy maradjanak). Azaz a Fidesz ahelyett, hogy nem létező menekültkvóták és sehol sem kötelező nemváltó műtétek kapcsán népszavaztatna,

álljon bele maga is a valódi kérdésbe: legyen-e Magyarország továbbra is az Európai Unió tagja?

Az nem ér, hogy a Fidesz belülről akarja azt megváltoztatni. Ha valaki belép egy teniszklubba, ne akarjon abból jachtklubot csinálni. Lehet érvelni amellett, hogy a jogállamnak például megannyi fogalma létezik – elvégre a jog valóban nem egy objektív valóság –, de az EU-n belül az egyes országokban, valamint a bírósági gyakorlatban kialakult ennek egy fogalma. Ha ez nem tetszik, át lehet lépni egy másik klubba, ahol más kultúra alapján másképp értelmezik a jogállamot.

Magyarország uniós tagságáról szóló népszavazás révén

• a kormány és főleg szavazói arra kényszerülnének, hogy színt valljanak a tagság kapcsán, mert nem lehetne „Brüsszel” ellen hergelni és nemváltó műtéteket vizionálni, hanem a kérdés világos és egyértelmű lenne, amiben egyszerű igent és nemet mondani;
• az ellenzék számára pedig lehetőség lenne, hogy a 2022-es választást azzá tegye, ami tényleg lesz: népszavazássá az ország nyugati vagy keleti elköleződéséről.

Orbán Viktor viszonya sok tekintetben ambivalens az EU-hoz. Az 1990-es években még az illetékes parlamenti bizottság élén segítette az ország csatlakozását, de még annak bekövetkezte előtt miniszterelnökként szögezte le, hogy van élet az EU-n kívül is. Manapság leginkább pragmatikus érvek hangzanak el tőle a tagság mellett – mondván: még mindig jobb bent lenni, mint kint, ráadásul gazdaságilag eleve nagyon össze vagyunk már kapcsolódva a többi EU-taggal –, de

a legpragmatikusabb érvet – miszerint Magyarország jelentős pénzügyi támogatásban részesül – maguk a fideszesek cáfolják, amikor azt állítják, hogy a csatlakozás anyagilag még mindig a régi tagállamoknak érné meg leginkább.

Emellett persze ott vannak azok a hangok – mint például a házelnöké vagy az egykori kancelláriaminiszteré –, miszerint egy mostani népszavazáson már nem feltétlenül mondanának igent. Ehhez azonban először alkalmat kellene adni maguknak és mindenki másnak, hogy valóban igent vagy nemet mondhassanak.

Jelenleg ugyanis nem tudna maga az ellenzék sikeresen egy ilyen népszavazást keresztül vinni, elvégre nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségről – márpedig az uniós tagságunk ilyen – nem lehet népszavazást tartani. 2003-ban az uniós tagságról szóló népszavazás azért volt csak lehetséges, mert ezt az akkori alkotmányba, külön meg is határozva a népszavazás időpontját, felvették. Azaz ha a jelenleg kétharmados többséggel rendelkező kormánykoalíció komolyan gondolja egyrészről a harcát „Brüsszel” ellen (és ezalatt nem valamiféle érthetetlen belgaellenes harcot ért), másrészről

ha tényleg lehetőséget akar adni a számára fontos többségi demokratikus elv alapján a lakosságnak, hogy döntsön, akar-e az eddigi tapasztalatok és vélt „támadások” után is tag maradni, akkor könnyen módosíthatja az Alaptörvény 8. cikkét (az uniós tagságról engedélyezve a népszavazás megtartását).

Maradunk-e tagok?

Orbán Viktor szisztematikusan építi fel hatalmát, és általában előre be szokta jelenteni, hogy mire készül. 2009-ben már megmondta, hogy „egyszer kell nyerni, de akkor nagyot” – és 2010 után ennek megfelelően át is vette az ország intézményrendszerét.

2014-ben aztán meghirdette az illiberális demokráciát – és ennek megfelelően saját uralma alá rendelte (Simicska Lajos leszorításával) a gazdaságot is, amivel az orbáni rezsim már nem pusztán egy oligarchikus rendszer (sőt, éppen nem az, mert oligarchák – azaz a politikára ráhatni tudó és akaró gazdag emberek – Simicska lelépésével már nincsenek), hanem a magyarbálinti értelemben vett maffiaállam, ahol egyetlen „család” uralja az informális és formális világot, a politikát, jogot és gazdaságot.

2018-ban pedig meghirdette a kultúrharcot – és ennek megfelelően lett kiszorítva a CEU, lettek privatizálva az egyetemek, és zajlik majd a tanárképzés átalakítása is.

Miután az Európai Unió – nagyon lassan – mostanra elkezdett eljutni egy offenzívebb politikához, és akár még (a németek által persze számos tekintetben kiherélt) jogállamisági mechanizmus mostani változatával is lehet fájdalmat okozni az orbáni rezsimnek,

a 2022 utáni időszak az EU-tól való folyamatos távolodásról szólhat. A kormánypropaganda képes lesz a ma még uniópárti hívekre hatni, azaz minél később lesz népszavazás az uniós tagságról, azon annál szorosabb eredmény várható.

Az érv, hogy Orbán keleti szövetségeseinek csak azért kell, bent van az EU-ban, persze részben igaz, de ugyanezen keleti szövetségeknek Szerbia is kell, holott az nem EU-tag és belátható időn belül nem is lesz.

Ezért a tagságról szóló (ezt alkotmányosan engedélyező) népszavazás tudna lehetőséget adni arra, hogy az ellenzék ne 2022 után lepődjék meg, ha bekövetkezik mindaz – ahogy eddig mindig bekövetkezett –, amit Orbán korábban kissé sorok között, de azért jól érthetően elmond. Egyben a Fidesznek még azelőtt kellene az uniós tagságról világos véleményt mondania, mielőtt a 2022 és 2026 közötti ciklus célja, a teljes leválás megkezdődhetne.

Hozzászólnál? Vitatkoznál? Válaszolnál? Írj!