Utáld Brüsszelt a négy fal között, pupák

A miniszterelnök az igazi szabadságharcot sosem meri majd bevállalni Brüsszellel szemben.

Orbán Viktor szombaton Kötcsén új, immár saját brandjét erősítő logóval, illetve egy zártkörű beszéddel csapott bele a 2022-es kampányba. A beszédről a sajtó tisztelt képviselői persze első kézből nem, csak kiküldött helyettes útján értesülhettek. Az izgalmas fordulat, hogy az Európai Unió iránti magyar attitűdöket valószínűleg milliméteres pontossággal lemérve

a miniszterelnök hirtelen úgy döntött, hogy az EU jó hely, az EU-tagság értékes dolog, és Magyarország jó helyen van az EU-ban.

Bumm. Persze vájtfülűeknek nem meglepő a dolog, hiszen ha hasonló módon lemért/kiszámított és kicentizett kultúrkampfos cicaharcokat félretesszük, Orbán Viktor pontosan tudja, hogy addig van „jó dolgunk” – nem első sorban nekünk általában, hanem az EU-s forrásokból élő politikai-gazdasági blokknak –, amíg ott vagyunk, ahol most vagyunk: a német ipar alfelén. Ez az EU-tagság nélkül nem igazán működne.

Innen értve világos, hogy a kormány „Brüsszel” elleni hangulatkeltései nagyjából ugyanannyira komolyan vehető elemei a folyamatos kommunikációs csikicsukinak, mint „a migránsok”, az SZDSZ, „Soros György”, „a melegek”, és így tovább. Minden helyzetre, minden hangulatra megvan a megfelelő szín- és méretösszeállítás, mintha csak valami IKEA-s szekrénysort vásárolnánk, mindegy, Rogán Antalék előveszik az összerakási útmutató, és a végén kijön a pöpecül működő rendszerből valami.

Most nem az EU-t kell ütni, most Gyurcsány van meg Karácsony, főleg mert jön az őszödi beszéd 15. évfordulója, és van olyan szerencséjük, nekünk pedig van olyan szerencsétlenségünk, hogy Gyurcsány Ferenc még aktív, sőt, meghatározó szereplője ennek az egészen szomorú dolognak, ami magyar poltikának látszik, ha felületesen szemléljük. (Nekik persze nem sima szerencséjük van, hiszen ha el akarták volna számoltatni, elszámoltatták volna.)

Hiába van ott a plakáton a mérgesen felrobbanó fejjel, hogy mérges vagy-e a „Brüsszelre”, mivel a feedback alapján arra azért nem ilyen felrobbanófejes emojival mérgesek az emberek, szóval azt most elengedik.

Amekkora harcokat vív a Fidesz a „genderőrület”, a „melegpropaganda” ellen, mégiscsak szép látni, hogy Orbán Viktor micsoda EU-fluid álláspontot képvisel, mintha nem találnák meg ezen a kétosztatúvá lebutított skálán, hogy most akkor utáljuk és rohadjanak meg, vagy biztonságos, meg jó hely, és értékes dolog az EU-tagság. Lehet, hogy mégsem olyan bináris a világ.

Végső soron sosincs itt semmi konzervatív ragaszkodás valami elvhez vagy állásponthoz, de még az EU kapcsán eddig inkább megjelenő szabadságharcos, forradalmi hangvételű üzenetek is mehetnek a fiók mélyére, hogy majd pár hónap, pár év múlva előkerüljenek. Akkor majd újra lehet hangosan utálni az EU-t, meg mondjuk Békemenetet tartani valami átlag magyar ember számára ismeretlen német szocdem szemüveges, nadrágos ember ellen.

Ha Orbán igazán bátor lenne

Most érdemes elővenni Matthew Olex-Szczytowski cikkét, ami éppen pár napja jelent meg, és ami – ha nem is kezeljük minden állítását készpénzként – jól felvázolja, hogy egy Orbán Viktor-kaliberű és -felhatalmazású politikusnak mivel kéne foglalkoznia, ha már az EU-ról beszélünk. A lengyel szerző álláspontja szerint az EU egy klasszikus gyarmattartó birodalom, amiben a nyugat a keleti országok csatlakozása óta szívja a vérünket: viszi el munkásokat és az általunk kitanított szakembereket, zabálja fel az iparunkat és a piacunkat, és közben a könyöradományból is méltatlanul keveset oszt vissza.

És Olex-Szczytowski szerint a mostani tendenciákat nézve nem fog eljönni az a pillanat, amitől kezdve a keleti államok jól járnak ezzel az egésszel.

Ha nem csak választási érdekek mentén épülne a propagandatörténet a Gonoszbrüsszelről, akkor erről a teljesen tabusított témáról kéne beszélni, és kitalálni azt, hogy mi lenne a fair rendszer, amiben a keleti ipar nem csak a német gyárak csökevénye, a keleti piac pedig nem csak ezek felvevőpiaca, és ahol vannak kitörési pontok azon túl is, hogy a perifériáról inkább elmész a centrumba pultot törölni.

Ilyesmi helyett azonban az Orbán-kormányok tulajdonképpen kérdés nélkül kiszolgálnak minden egyes multit, ami hajlandó valami összeszerelőüzemet elejteni a magyar rónán, ahol olyan autókat raknak össze, amibe a magyar ember csak akkor fog ülni, ha felveszi a Sikeres Vállalkozó™ pufimellényt, és beházasodik a helyi pontentát családjába, de akkor is csak egy elméleti esélye van rá.

Ezen a fronton semmi változás nem várható akkor sem, ha valami véletlen folytán az ellenzéki összefogás kerül hatalomra, csak akkor majd máshova kell házasodni, kötött mellényt kell majd felvenni, és közben ugyanúgy röpködnek majd az adókedvezmények és túlóratörvények akármilyen koreai vegán repülőautó-összeszerelő manufaktúrának, aminek a hatodrangú sales-ese a környéken jár.

De akkor mit csináljon most az, aki valóban mérges Brüsszelre? Hát mit? Legyen mérges otthon, a négy fal között.

Csak ne vonulgasson, meg mondja az utcán, meg ilyenek. Ne mutogassa magát. Most éppen megint a Gyurcsányt kell nagyon utálni, meg a Boris Johnsont. Egy darabig.