Akár laborból, vagy genetikai módosításból is származhat a koronavírus

Zeynep Tufekci hálózatkutató legutóbbi munkájában összeszedte, mennyi is pontosan a bizonytalanság a vuhani koronavírus-kitörés és a kórokozó eredete körül. Például Kína és a nyugati hatalmak is végeztek már emberre is veszélyes koronavírusokkal veszélyes kísérleteket, miközben a biztonsági előírásokat számos labor rendre megszegte. Szerinte ez nem lehet világpolitikai, hidegháborús kérdés, a laborok biztonsága mindenkinek egyaránt fontos a világon.

Dr. Anthony Fauci amerikai járványügyi főszakember nyilatkozata után, amely szerint mivel a Kínából a SARS-Cov2 vírust elindító körülmények továbbra is elég tisztázatlanok, ezért a laborelmélet továbbra sem kizárható, ismét tudományos vitát indítottak a kérdésről. Ehhez nem csupán természettudósok, de társadalomtudósok is hozzászóltak, Zeynep Tufekci hálózatkutató szociológus például a járvány elterjedésének kezdete óta kutatja az arra adott társadalompolitikai és etikai válaszok megalapozottságát.

Ő volt az, aki 2020 tavaszán elsők között érvelt amellett, hogy a beltéri maszkviselés és a maszkok tömegközlekedési használata indokolt lehet, ugyanakkor a kezdetek kezdetétől élesen kritizálta azt az intézkedést, ami a maszkviselést kültérre is bevezette. Mindkét javaslata gyakorlattá vált azóta – nem csupán az Egyesült Államokban, de az oltási program előrehaladása után Magyarországon is.

Most, a New York Times-ban közölt cikkében a laborból elszabaduló vírus elméletéhez fűzött néhány gondolatot. Felidézi: 1977-78-ban, Északkelet-Ázsiában pusztító influenzavírus-járvány tört ki, amiért egy H1N1 nevű vírustörzs volt a felelős. A járvány összesen 700 ezer halálos áldozatot szedett. Miközben megpróbálták azt megállítani, a kutatók elképedve ismerték fel, hogy a tömeges fertőzésésért felelős influenzavírus-törzs genetikai információja szinte pontosan megegyezett egy, az 1950-es években kitört járvány okozójával. Akik azon átestek, erre is immunisak lettek, míg az 1950-es évek után születettek, tehát nagyjából a huszonéves generáció óriási számban betegedett és halt bele a vírus okozta betegségbe.

Csupán 2004-ben derült arra fény Peter Palese virológus cikke nyomán, hogy az 1977-es járvány előzménye egy elfuserált vakcinakísérlet volt, amelyről Csi Ming-csu híres virológus és a Kínai Tudományos Akadémia volt tagja számolt be neki. A vakcina egy kísérleti fázisában a kínai Népi Felszabadítási Hadsereg épp csak berukkoltatott, fiatal sorkatonáinak ezrei kaptak nem deaktivált H1N1 influenzavírust, éppen azért, hogy egy esetleges háborús biológiai fegyvertámadás körülményeire felkészüljenek. Ming-csu elmondása szerint mindenki azt sejtette a kínai tudományos elitben, hogy ennek a veszélyes és kapkodó kísérletnek az eredménye volt a pusztító járvány is.

Pandora szelencéje

Tufekci megjegyzi, az, amit a 2019-ben feltűnő covidjárványról eddig tudunk, ebből a szempontból legalábbis „aggasztónak” nevezhető. Tudjuk, hogy az első tömeges fertőzések a vuhani körzetből származtak, itt található a Vuhani Virológiai Intézet is, amelynek egyik legfontosabb munkatársa, Si Cseng-li, akit a a „kínai denevérnőnek” is neveztek, 2005 óta vett részt – amerikai és európai kutatókkal együtt – olyan kísérletekben, amelyek során délkelet-ázsiai patkós denevérekből izolálták a koronavírus egy új törzsét.

A SARS ekkor már három éve, 2002-ben súlyos riadalmat okozott Kínában, sokáig megállíthatatlannak tűnt és 2003-ra, miután mégiscsak sikerült a terjedést izolálni a rövid időn belül jelentkező tünetek – főleg a láz – felismerésével, máris 8000 embert fertőzött meg és 774-et megölt.

Ennek ellenére a koronavírusokat a tudomány még a 2010-es évek végén is hajlandó volt úgy kezelni, mint amik az influenzával szemben „jobbára ártalmatlanok”, nem igazán készültek fel az államok egészségpolitikusai arra, hogy súlyos, gyorsan terjedő, járványos betegség forrásai lehetnek olyan felfedezett vírusok is, amik az eredeti SARS-szal ellentétben nem csupán gyorsan terjednek, de a tünetek jelentős ideig lappangani is tudnak. Ezenkívül minimális kockázatnak számított az állatról emberre terjedés, és az emberről emberre terjedés előfordulása is.

Pedig az új, patkósdenevérekből főként Kambodzsában és Vietnámban elkülönített koronavírustörzsről már 2008-ban leírták a kutatók, hogy gyorsan változhatnak állatról emberre típusú vírusból emberek által embereknek átadhatóvá. 2013-ban ezt a súlyos kockázatot Si Cseng-li saját kutatócsoportja is megerősítette Vuhanban.

De a denevérkísérletek ennek ellenére folytatódtak az ottani laborokban. Mások, mint az Észak-Karolinai Egyetem Chapel Hill-i kampuszán dolgozó virológusok pedig Vuhanból nyert mintákon, élő vírusokat vizsgáltak. Ők együtt is működtek a vizsgálatok során Vuhannal. 2015-ben Si és Ralph Baric, a Chapel Hill-i kutatás vezetője közösen jegyeztek a témában publikációt a Nature Medicine folyóiratban, amelyben lényegében elújságolják: biomérnöki módszerekkel előállítottak egy ilyen igen fertőzőképes koronavírust,

Baric és Si cikke szerint egy, a patkósdenevérekben talált vírusból izolálták azt a jellegzetes tüskefehérjét, ami a sejthez tapadásban segíti azt, és azt kombinálták egy eredetileg embereket fertőző SARS-vírussal, amit a laboratóriumi egerekre alkalmaztak át. Ahogy leírták, „kiméraszerű” kórokozót kaptak így, amiről ugyancsak laborkörülmények között kimutatták, képes megfertőzni emberi sejteket is, sőt a légúti sejtekre is veszélyes.

Az ilyen vizsgálatokat nevezték „funkciónövelő” (gain of function) kutatásoknak, amelyek sokszor rendkívül hasznosnak bizonyultak a múltban, de amelyeket bioetikai szempontból már régóta kritizált a tudományos közösség egy része. Kifejezetten Baric és Si kísérleteiről is indult a Nature-ben levelezés, amely során az aggódó felek a GoF kísérleteket a virológiában úgy ítélték meg, hogy ezek haszna eltörpül a kockázat és súlyos veszély mellett, amit egy laborbaleset okozhat velük kapcsolatban.

Az amerikaiak és a holland Királyi Népegészségügyi és Környezeti Intézet virológusai pedig ugyanilyen GoF kísérletekkel, nagyon fertőző vírusokkal dolgoztak az influenza területén, ami 2003-tól ugyancsak a tudományos közösség súlyos kritikájával találkozott.

Egy ember azonban, aki később fontossá vált, mindig megvédte ezeket a kockázatos kutatásokat: a brit Peter Daszak, akiről az Azonnali is megírta, hogy nemrég távozott a koronavírus eredetét vizsgáló WHO-bizottságból, miután ő volt az első, aki 2020 folyamán kategorikusan kizárta a laborszivárgás elméletét. Mint azóta kiderült, és amúgy azelőtt is ismert volt, Daszak ugyancsak ilyen kísérleteken dolgozott ezt megelőzően, még hozzá a vuhani Si Cseng-livel együtt.

A kialakult helyzetet Daszak úgy próbálta védeni 2015-ben, hogy ők csak kiemeltek egy a természetben amúgy is létező, súlyos fenyegetést, és bebizonyították róla, hogy súlyos fenyegetés. Más szakemberek ezt nem vették be. Simon Wain-Hobson, a párizsi Pasteur Intézet kutatója például akkor úgy fogalmazott: „ha ez a vírus valahogy elszabadulna, a következményeket senki sem tudná megjósolni”.

+ Ez történt 2007-ben is, amikor egy BS-4, tehát legszigorúbb biztonsági besorolású laborból, a nagy-britanniai Pirbright Intézetből egy lefolyócsövön keresztül szabadulhatott el újra a szarvasmarhaállományt megtizedelő száj- és körömfájás.

+ Csak 2012 folyamán az amerikai Betegségmegelőzési és Ellenőrző központ (CDC) 11 súlyosnak nevezhető biológiai laborbalesetet jegyzett föl az ország területén, 2014 januárjában pedig olyasmi is megtörtént, hogy figyelmetlenségből egy sor, közönséges inluenzavírus-minta szennyeződött be a gyorsan terjedő és halálos feketehimlő-vírusokkal, és kikerült a BS-4-es besorolású laborokból is, mikor a hibát még időben észrevették.

+ A súlyos laborbiztonsági incidensek után az amerikai kormány végül 2014 októberében minden állami támogatást leállított, ami GoF víruskísérleteket finanszírozott. Az erre vonatkozó moratórium 2017-ben járt le, a Trump-kormányzat pedig nem hosszabbította azt meg.

Magát a SARS-Cov-2-t 2019 végén fedezték fel Vuhanban mint „szokatlan tüdőbetegséget” okozó kórokozót. Gyorsan terjedt, így január 19-én a teljes várost lezárták a kínai hatóságok. Közel egy héttel a lezárás után kínai tudósok a Lancetben már arról írtak, a vírustörzs denevérekből eredeztethető, de januárban ezek téli álmot alszanak, következésképpen az elsődleges forrásnak számító Huanan piacon senki egyetlen élő denevért sem árult ebben az időszakban. Ezért akkor azt valószínűsítették, „egy másik, közvetítő állat” (itt merültek fel a tobzoskák) segítségével kerülhetett át az emberekre.

A jünani bányászok titka

Miután Dr. Si és munkatársai az egyre komolyabbnak tűnő járvány terjedése után bejelentették, hogy a Vuhani Intézet adatbázisában a vírus genomszekvenciája alapján találtak egy RaTG13 elnevezésű vírustörzset, ennek genomszekvenciája 96 százalékban egyezett a betegekben talált SARS-Cov-2-vel.

A „gyűjtőakcióhoz” az azt végző helyi bányászok között akkor kitörő, furcsa és ismeretlen tüdőgyulladásos betegség is kapcsolódik, amit rövid idő alatt megfékeztek, és szinte semmi mást nem lehet róla tudni.

A tavaly tavaszi privát, és sokszereplős oknyomozás Zeynep Tufekci adatgyűjtése nyomán ezek után egy volt indiai természetismeret-tanár által összegyűjtött információkkal folytatódott. A TheSeeker268 néven posztoló felhasználó (valójában Luigi Warren) talált egy 2013-as mesteri és egy 2016-os doktori értekezést is a neten, amelyeknek témavezetője George Fu Kao professzor volt, aki 2020-ban már a kínai járványügyet vezette. Mindkét értekezés a jünani bányászbetegségről szólt, és amellett az elmélet mellet érvelt, hogy a patkósdenevérektől származó SARS-fertőzés okozta azt. A 2013-as szakdolgozat állításai ugyan a doktori értekezésben már finomodtak, de már az a plusz adat is benne volt, hogy

Dr. Si 2020 elején adott interjújában végül a 2016-os doktori értekezés téziseit cáfolta, azt állítva, az ő adatai szerint a bányászok megbetegedését gombák okozták. 2020 júliusában viszont ugyanő elismerte, hogy az RaTG13 azonos a jünani barlangból elhozott 4991 vírussal, majd tavaly novemberben végül eredeti cikkét is frissítette a Nature azzal, hogy a vuhani kutatócsoport az ő vezetésével 2018-ban különítette el először az RaTG13 koronavírus genomszekvenciáját.

A vuhani laborszivárgás-elméletet – sokszor Kína-kritikus, politikai okokból is – támogatók alaptézise tehát az, hogy a Vuhani Virológiai Intézetben nyilvántartott RaTG13 az, ami kiszabadulva SARS-Cov-2 néven lett ismert, esetleg az RaTG13-on végzett funkciónövelő kísérletek vezettek a SARS-Cov-2 megjelenéséhez. Az előbbire kevés az esély, a 96 százalékos egyezés akár soknak is tűnhet, de virológiai értelemben még mindig csak unokatestvéreknek tűnnek a koronavírusok között, és sem vadon, sem pedig laborkísérletek alatt nem valószínű, hogy az elsőből ilyen rövid idő alatt bárhogyan létrehozható lenne a második.

Tufekci megjegyi, Si Cseng-li kutatói karrierjének túlnyomó része éppen az állati koronavírusok emberekre jelentett fertőzési kockázata körül épült ki. 2015-ös cikkében beszámol arról, hogy antitest-vizsgálatok a jünani barlangok körzetében élő és vizsgált 200 emberből 6 embernél mutattak ki az általa izolált vírus elleni antitesteket, arra utalva, hogy a múltban ezek az emberek denevérek útján már megfertőződtek.

Összességében pedig 20 ember látott ilyen denevéreket a lakhelye közelében, és mind a 6 egykori fertőzött is beszámolt denevérekről, ami jelentős kockázatra utalt. De még ezelőtt is, Daszak és Si egy 2013-as tanulmányban amellett érveltek, hogy a patkósdenevérekben jellemző koronavírus könnyedén, akár közvetítő állat nélkül is megfertőzhet emberi tüdősejteket, ezzel légúti betegséget okozva.

A medve nem játék

Mindezek az eredmények azonban Tufekci tényfeltáró kutatásai szerint szinte semmiféle hatással nem voltak a laborokban alkalmazott biztonsági szabályokra.

Dr. Sinek pedig a növekvő aggodalmak között is a kísérletei folytatása, és nem az abban résztvevő emberek biztonsága volt az elsődleges. 2013-as és 2015-ös eredményei ellenére 2018-ban többször is azt állította, egy blogbejegyzésben és később egy videóban is, hogy a labormunka nála egyáltalán nem veszélyes és komoly védőfelszerelésre sincsen szükség, hiszen abszolút minimális az esélye annak, hogy állatról emberre terjedjen az általa fejlesztgetett kórokozó. Később mindezeket a megszólalásait a Science magazinnak küldött válaszában cáfolta kategorikusan.

Sőt, mintha ők a vuhani intézettel versenyre is keltek volna. A járványügy egyik „fenegyerek” munkatársa, Tien Tyün-hua például azzal dicsekedett a járvány előtti videókon, hogy „denevérbarlangok tucatjait járta végig” a Vuhan központú Hupej tartományban, korábban pedig saját beszámolója szerint 155 patkósdenevért gyűjtött be ő, egymaga. Azután még 2019 decembere előtt arról is gyakran beszélt, hogy gyakran követett el súlyos hibákat, például védőfelszerelés nélkül járkált be a lelőhelyekre.

Tyün-hua munkahelye éppen 2019 végén költözött a vuhani piac közelébe, de mint közölték, munkájukban ez semmiféle fennakadást nem okozott. Peter Daszak pedig korábban hiába állíotta, hogy lehetetlen a laborszivárgás, ugyanis kísérleteik során nem fognak be denevéreket, csak mintákat vesznek, azután pedig elengedik őket, a Vuhani Virológiai Intézetben és a helyi járványügyi központban készült korábbi felvételek erősen arra utalnak, ezt ők nem így csinálták, a laborok környékén jócskán volt denevér.

Sőt, a járvány kitörése óta a helyi hatóságok szivárogtatókat tartóztattak le, és hurcoltak el. Ráadásul az is igaz, hogy a Daszak által szervezett, Lancetnek küldött 2020-as levelet, amely a nem természetes víruseredet elméletét elítélte, akkor sok olyan vezető tudós aláírta, akik azóta véleményüket az új információk nyomán megváltoztatták. Ráadásul az 1977-es H1N1-járványról író vezető kutató, Peter Palese, aki a levelet ugyancsak aláírta akkoriban, azóta úgy nyilatkozott, „rengeteg zavaró információ került napvilágra” azóta.

Ian Lipkin, a New York-i Columbia Egyetem fertőzési és immunológiai központjának vezetője pedig úgy fogalmazott: „senkinek sem szabadna denevérvírusokat vizsgálgatnia BS-2 biztonsági besorolású laborokban”, márpedig ő úgy látja, éppenséggel ez történt.

Ez nem jelenti azt, hogy a járvány ne lehetne állati eredetű is akár. Viszont megjegyezte azt is, nem feltétlen állja meg a helyét az az érv, hogy egyáltalán a kínai mulasztás avagy szándékok megkérdőjelezése az ázsiaiak elleni gyűlölethez, vagy éppen megemelkedett hideháborús feszültséghez vezetnek.

Felidézte, amikor a Szovjetunió 1979-ben eltitkolt egy súlyos lépfene-szivárgást és kitörést az országban, a nyugatiak éppen a háborús feszültségtől félve, elfogadták a szovjet hivatalos jelentést arról, hogy nem az ő laborjaikból származott a probléma. Azonban ez hazugság volt, és mindkét nagyhatalom érdeke lenne, hogy ugyanolyan szigorú laborbiztonsági előírásokat egységesen érvényesítsenek mindannyiuk számára. Ráadásul a laborbalesetek, mint a cikkből is láttuk, egyáltalán nem Kína-specifikusak, ugyanúgy megestek már a briteknél és amerikaiaknál is.

Az pedig a másik legfontosabb következtetésnek látszik, hogy a GoF víruskísérletek sokszor egyszerűen nem érik meg az általuk hajtott hasznot. Ahogyan Tufekci fogalmaz, „ezek olyanok, mintha bottal piszkálnánk meg egy alvó medvét, hogy többet tudjunk meg a támadási szokásairól”.

Hogyan segített a WHO eltussolni Kínának a járványt? Utánajártunk! Tényleg ki lehet zárni a laborelméletet? A Neue Zürcher Zeitung oknyomozója szerint egyáltalán nem!

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali