Magyar nyitás: kicsit sánta, kicsit hülye, de a miénk

A magyar nyitás sok tekintetben furcsa, az azonban teljesen érthetetlen, miért nem látogathatóak a rendezvények, mozik és az éttermek belterei 24 óránál nem régebbi PCR-teszttel.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Mióta elértük az 5 millió beoltottat és gúdbájmaszk van, illetve megjelent a szabályozása is annak, hogyan mehetnek végre bulizni a népek, kereng az interneteken egy találó mondat, amely a szabályozás alaposságát és következetességét érzékelteti:

„Ha mondjuk a Budapest Parkban nem szól a zene, akkor bemehet bármennyi ember igazolvány nélkül, de ha szervezetten isznak, akkor csak ötszázan, viszont, ha elkezd játszani egy zenekar, akkor ki kell mennie annak, akinek nincs védettségi igazolványa, kivéve, ha menyasszony is van, mert akkor nem kell az igazolvány, de csak 200-an maradhatnak.”

Nyilván, ha nem lenne szempont, hogy a szabadtéri gyülekezést (lsd.: tüntetést) egyéb okokból (pl.: tüntetés) szivatóágra tegyék (vö.: tüntetések), akkor akár anélkül is meg lehetett volna csinálni ezt a szabályozást, hogy egy nyakatekert pesti vicc kerekedjen belőle.

Persze ne legyünk telhetetlenek, végtére is öröm, hogy az emberek mehetnek szórakozni, a zenészek felléphetnek, a totál magára hagyott rendezvényszektor dolgozói dolgozhatnak, a kígyók pedig kígyózhatnak. Már amennyiben van oltása annak, aki bulizni akar. Pontosabban védettségi igazolványa. Vagy applikációja, amivel igazolhatja az oltást.

Hülye egy szabályozás, de én már úgy vagyok vele, hogy aki meg akar dögleni, az hadd dögöljön meg szabadon – én konkrétan e sorok írása előtt egy órával kaptam meg a második adag oltásomat, szóval rajtam már aligha fog múlni bárki élete, és még a társadalmi felelősség kérdésében is nyugodt lehet a kis lelkem.

A parázs vita ettől még persze zajlik, hogy miért kell kirekeszteni azokat, akik nincsenek beoltva, hogy ők miért nem mehetnek be ugyanúgy egy koncertre, mint azok, akik be vannak oltva – és így tovább. E kérdés individualista szempontból érthető, azonban a közösség szempontjából vizsgálva szuperindividualista fingfaragás, amelynek következtében valószínűleg még 30 év múlva is azon vitatkozhatnánk egy kardigánban a lakásainkba zárva, hogy az egyéni érdekek mennyivel valók előbbre a közösségi érdekekkel szemben.

s miért vannak kirekesztve ezáltal a nemdohányzó társadalomból, illetve miért is ne utazhatnék Ázsiába kilencféle oltás hiányában.

A dolog jelenleg úgy áll, hogy a jog nagyon helyesen nem teszi kötelezővé az oltást, vagyis elvben felelős emberként kezeli a felnőtt embereket. Tehát felelős emberként képesek felelős döntéseket hozni, amelyeknek vállalják a következményeit. A következmények viszont eltérőek:

+ ha nem kérsz oltást, nem mész buliba/moziba/étterembe. Cserébe nem is kell vállalnod az oltás kockázatát.

+ Ha kérsz oltást, mehetsz buliba/moziba/étterembe és vállalod annak a kockázatát, hogy a gyereked négy lábbal és két fejjel fog megszületni.

Hogy ez fél év múlva is így lesz-e, azt valószínűleg senki nem tudja megmondani – ahogy fél évvel ezelőtt se tudtuk, hogy mi lesz áprilisban, aztán csodálkoztunk, hogy este nyolc után még mindig nem lehetett az utcára menni. A magam részéről messzemenőkig hiszek abban, hogy ne legyen kötelező az oltás, és abszolút támogatom, hogy mindenki maga dönthesse el, hogy akarja-e ezt, vagy sem. Nem gondolom viszont, hogy zsarolás volna a többletjogoknak nevezett alapjogok visszaadása az oltások által, főleg annak tükrében, hogy hosszú ideje élünk egyfajta szürreális hadikommunizmusban, soha nem látott szabadságjogi korlátozások között.

Persze lehet, sőt kell is jogi vitákba bocsátkozni, ellenben kár úgy tenni, mintha nem egy szobában ülnénk mindannyian több mint egy éve, és nem ugyanazt az adást néznénk.

De bárhogy is, szombaton buli van, koncert, fellépés és össznépi smárolás, a cél pedig nyilvánvalóan az, hogy ne legyenek fertőzöttek egy buliban. Ez pedig úgy oldható meg, ha kiszűrjük a fertőzötteket. A fertőzötteket pedig úgy lehet kiszűrni, ha a vendég igazolni tudja, hogy minimális az esélye annak, hogy covid-fertőzött lenne.

Ha viszont ez a cél, illetve az a szempont, hogy mindenki szabadon dönthessen saját maga beoltatása felől, akkor

Másként mondom: ha valaki úgy dönt, hogy az ingyenesen hozzáférhető oltás helyett inkább kifizet minden alkalommal 20 rugót egy tesztre azért, hogy bemehessen egy helyre szórakozni, vagy moziba, vagy étterembe, akkor miért is ne lehetne ezeket a vendégeket beengedni?

Mondjuk nekem tényleg mindegy, hiszen továbbra is bízom az orvostudományban, kártyám is van, két adag oltásom, ráadásul Letoha Tamás Facebook-posztban nyugtatott meg afelől, hogy nem vagyok full hülye, amiért Sinopharmmal oltattam. Marty Makary, a Stanford Egyetem professzora pedig azt írta a minap a New York Postban, hogy az USA-ban az új covidosok száma már egy enyhe influenzaszezon esetszámainak tizedét sem teszik ki. A pozitívak nagy része ráadásul tünetmentes fiatal.

Ilyenformán, mivel a covid-megbetegedés kockázata már nagyon alacsony, itt az ideje abbahagynunk a rettegést. Szombaton én Balatonfüreden leszek, diszkózni fogok és inni. És tökre örülnék, ha mindezt teltházban tehetném.

Olvasnál még Ágoston Dánieltől? Itt megteheted. Vitáznál vele? Írj!