Döntsd a tabut, ne siránkozz!

2021.04.13. 08:10

Aki elégedetlen a közbeszéd állapotával, kezdje el megdönteni annak kőbe vésett tabuit, hogy ezzel teremtse meg az alapját egy új politikának!

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Varsányi Bence kivonulós közéletbe belefáradós publijával sok ponton együtt tudnék érezni, még érteni is, de Mohos Mátéhoz hasonlóan szerintem is bőven nem ők a legjobb példák arra, ami miatt szörnyű a közélet. Bódi Ábel nem egy könnyű vitapartner (jó, a korrektség jegyében tegyük hozzá, én sem vagyok az), mégis kifejezetten normálisan le tudtunk ülni vitázni a szerintem nagyon előremutató Hang vagy! című műsorban. Gulyás Márton és a Partizán marxizmusa és az én jobbos liberalizmusom a skála két vége, mégis a csatorna tartalmainak rendszeres fogyasztója vagyok, mert noha helyén kell tudni kezelni, látva, hogy egy ideológiai alapon szerveződő csatorna, a hazai közéleti tartalmak között kimagasló igényességű és színvonalú.

Sokkal inkább úgy gondolom, hogy a közélet legnagyobb problémái nem konkrét személyekhez köthetők, hanem inkább olyan jelenségek, amelyeket a lassan két tömbbé formálódó kormány és összellenzék oda-vissza legitimál, még ha szóban problémának is nevez meg.

Hülyeségekkel foglalkozunk

Az első ilyen, hogy lényegtelen álügyekkel foglalkozunk. Pont a fent említett műsorban fakadtam ki arról, hogy Jakab Péter parizerevéséről polemizálni semmivel sem komolyabb közéleti diskurzus, mint a Tóth Andi bugyivillantós klipjéről szóló bulvárhíreket elemezni. Ez az egyik nagy baj szerintem, foglalkozunk kirándulással, luxus e-könyvvel, és mindenféle lényegtelen magánéleti szállal. Persze ez nem magyar jelenség és nem is új, benne van a közösségi oldalak sajtóra gyakorolt hatásától a média régóta tartó tabloidizációjáig sok minden, de ettől még roppant gáz.

A legnagyobb baj egyébként az ezzel, hogy olyan ügyekkel is könnyű összekeverni (és láthatóan a politikailag szervezett média szándékosan igyekszik is ezen), amelyek ugyan önmagukban közéletileg jelentéktelenek (ereszen lecsúszás, jachton kurvázás), egy-egy körülmény (Fidesz melegek elleni politikája, Audi-telekszerződések) mégis túlmutatnak önmagukon. A sors iróniája egyébként, hogy aki azt hitte, hogy mondjuk a Borkai-videó után a szélesebb közvéleményt jobban fogja érdekelni a szerződésekkel kapcsolatos, évekkel korábban a sajtó által feltárt szerződések ügye, az nagyrészt tévedett.

Szándékos félremagyarázások

De ez a jelenség még csak súlytalan piszlicsáré ügyekkel igyekszik tematizálni a hírműsorokat, elvben még lehetőség lenne mondjuk arra, hogy egy-egy meghívott vendég levezessen belőle érvényes jelenségekről szóló gondolatokat. Az igazi merénylet a közbeszéd ellen a szándékos félremagyarázás. Ez történt Baranyi Krisztina úgynevezett zsidózása kapcsán, de ez történik most az ellenzék úgynevezett oltásellenessége kapcsán.

De az ellenzék ahelyett, hogy simán elmondaná, hogy mondjuk a vakcinák hatékonyságáról szóló vita még nem oltásellenesség, megpróbálja az oltásellenes jelzőt visszaragasztani a Fideszre, ami túl azon, hogy kommunikációs fölényük miatt nem túl esélyes próbálkozás, gyakorlatilag

legitimálja a közbeszéd legminimálisabb közös igazságalapjainak a szétbombázását fals és szándékosan félremagyarázott részigazságokkal és hazugságokkal.

Axiómákban élünk

A harmadik és a legsúlyosabb akadály azonban az értelmes közbeszéd előtt azonban az, hogy igazán nagy kérdésekről szóló átfogó vitákat szinte nem lehet folytatni, mert kis részügyek és jelentéktelen kultúrharcos gumicsontok mellett alapvető dolgokat szinte nem lehet megkérdőjelezni. Mondjuk amikor elhangzik, hogy az állam mit ír bele az Alaptörvénybe a családról, csak az merül föl, hogy ez jó-e, nem az, hogy egyáltalán mi keresnivalója van állam bácsinak a hálószobánkban. Vagy amikor az abortuszról elindul egy vita, akik opponálják az állami tiltást, azok szinte sose mennek tovább és nem képviselnek egy következetes egyéniszabadság-párti alternatívát.

Gyakorlatilag az ilyen viták arról zajlanak, ma mit tiltsunk be.

Ehhez hozzájön, hogy az eredetileg a liberális sajtó által kezdeményezett, majd a neonáci heccmédián át a kormánypárti lincselőműsorokig elérő gúnyos megalázás mindenkit elér, aki egy kicsit is kibeszélne a dögunalmas, előre leosztott szerepeket ismételgető kánonból.

Ma a politikai palettán két olyan szereplő van, amely nem nagypárt-szakadárként, benzinkártya nélkül valamilyen új típusú pártot kísérel meg felépíteni, a libertárius Le az Adók 75 százalékával Párt és a szociáldemokrata Alternatíva Párt. Egyiküket többnyire körberöhögik, a másikuk nagyrészt nem is szerepel sehol.

Pont ezért kell változtatni!

Ugyanakkor ebből a két utóbbi problémából vezetném le az optimizmusomat. Kezdeném az előbbivel, az alapvetések megdönthetetlenségével. Úgy gondolom, aki ma nem elégedett a politikai palettával, annak a legjobb, amit tehet, ha olyan diskurzusokba kezd, amelyek kőbe vésett alapvetéseket kérdőjeleznek meg. Az Azonnalin eddig megjelent publijaim többsége is ezt célozta meg.

Nem azért, mert teljesen elrugaszkodott volnék a realitástól és úgy gondolom, hogy ettől holnap ezzel lesz tele a teljes tömegmédia, holnapután meg már minden megváltozik.

De abban igenis hiszek, hogy a közeljövőben lefolytathatunk olyan vitákat, amelyek olyan kérdésekről szólnak, amelyeket sokan megkérdőjelezhetetlen, kőbe vésett alapigazságnak hittek, amíg valaki meg nem kérdőjelezte.

Mondjuk a teljes drogtilalmat, szektorok államosítását, túladóztatást és még sorolhatnám. Ezekben a kérdésekben természetesen az ellenoldal is abszolút megérvelhető, de ez elő sem kerül, amíg a diskurzust nem nyitjuk ki.

A másik pedig – és ezért szemlélem egészséges szkepszis mellett még egészségesebb optimizmussal a fent említett két mozgalom kibontakozását – akármi is lesz az eredmény ’22-ben, szükség van egy karakteres új klasszikus liberális/libertárius és egy szocdem/újbalos mozgalom felfutására, hogy végre ne ugyanazt a nyomorult és sokszor megavasodott tortát szeleteljük tovább.

Ebben pedig rajtuk kívül, akik most ezen ügyködnek, legalább ilyen fontos a kialakuló újhullámos, fiatal jobbos liberális és újbalos publicista-értelmiségi vonal tevékenysége. Ez előbbihez sorolom magamat is és bár udvari kobzosok a mai korban az új pártok köré már nem szerveződnek, a finnyás új értelmiség mindent leszól, ami neki nem tetszik, autonómiája és tabudöntögetése egyébként nagyon hasznos lehet egy majdan kialakuló új magyar politikai életnek.

Olvass még Tarnay Kristóf Ábeltől az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

Tarnay Kristóf Ábel
Tarnay Kristóf Ábel az Azonnali újságírója

Újságíró, jobboldali liberális gondolkodó, volt diákaktivista. Szereti a szabadságot, az alternatív rockot és a jó kraftsöröket.

FACEBOOK
WEBLAP

olvass még a szerzőtől
Tarnay Kristóf Ábel
Tarnay Kristóf Ábel az Azonnali újságírója

Újságíró, jobboldali liberális gondolkodó, volt diákaktivista. Szereti a szabadságot, az alternatív rockot és a jó kraftsöröket.

FACEBOOK
WEBLAP

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek