Miért nem érdemes foglalkozni a hazai közélettel?

Varsányi Bence

Szerző:
Varsányi Bence

2021.04.10. 09:00

Ha olyan erkölcsi kiválóságok vannak minden politikai oldal minden szegletében, mint Bódi Ábel vagy Gulyás Márton, akkor ugyan mégis minek próbáljon az ember változást elérni ebben az országban?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Három-négy évvel ezelőtt, amikor az akkor a Magyar Nemzetbe író Gazda Albert bejelentette, hogy többet nem kíván politikával, közélettel foglalkozni, nem értettem az elhatározását. Kifejezetten jól ír, jók a meglátásai, tájékozott – ugyan miért akarna a továbbiakban csak borról, zenéről, irodalomról írni?

Az elmúlt pár hét történéseiből végre megértettem.

A héten vizsgálat indult a Szegedi Tudományegyetem történészdiplomával rendelkező oktatója, Gulyás László ellen, miután hallgatói panaszt tettek egy előadásán elhangzott, a diákok szerint rasszista, szexista és homofób megjegyzései miatt.

Bódi Ábel, a hipszternáci – bocsánat, Instagram-szélsőjobboldali – Identitás Generáció hazai vezetője egy menetrend szerinti párbekezdéses jegyzetben reagált a történtekre a magát Magyar Nemzetnek nevező lap hasábjain. Bódi szerint „ha igazak a híresztelések (és nem csak a jellemző, kontextusból való kiragadás történt), akkor valóban volt egy-két erős mondata, de a radikális beszédstílusból még semmi nem következik, pár »széplelkű« diák megsértődésén kívül”.

Nézzük hát ezt a radikális beszédstílust, amiből „semmi nem következik”!

Gulyás László az előadáson közölte, hogy utálja a cigányokat, szerinte „az ember színe fehér”, Kamala Harrist csak „fekete ribancnak” hívja, „az ebola és az AIDS jó, mert kevesebb lesz a nigger Afrikában“, a legszebb képsor, amit látott, „amikor az a riporternő felrugdosta a kecskebaszókat a határon”, és a Soros-terv lényege szerinte „egy olyan világösszeesküvés, amelynek végső célja a világkormány kialakítása”, ehhez pedig „meg kell szüntetni a nemzeteket és létrehozni »a fekete Európát«”. Plusz egy ráadás, csak mert kifejezetten jól mutatja, hogy milyen mulatságosan gondolkoznak ezek a tetőtől talpig tisztességes, magukat nemzeti konzervatívként definiáló úriemberek: megy a niggerezés ezerrel, de azért „a kreol hallgatólány visszajöhetne”.

A szintén tetőtől talpig tisztességes, magát nemzeti konzervatívként is definiáló Bódi Ábel szerint ezekből az állításokból az égegyadta világon semmi sem következik, ellenben Gulyás László szerint kommunista tanárok is vannak az egyetemen, szóval ő inkább arról szeretne beszélni.

És Bódi valahogy inkább mindig másról szeretne beszélni, mint ami kellemetlen lehet az állampártnak.

Egy jó kommunistázásban bármikor benne van, még akkor is, ha a kommunista tanárok létezésére csupán Gulyás László szavai utaltak, és mindezt azután, hogy az oktatóval szembeni vádaknál kiemelte, hogy simán lehetnek csak kontextusokból kiragadott félmondatok is, amikkel „az új komszomol lelkes tagjai azonnal feljelentették tanárukat”.

Érdekes módon, amikor három évvel ezelőtt szintén történt egy feljelentés egy hazai egyetemen, Bódi Ábel, a becsület és tisztesség felkent őre egy árva szót sem szólt. Az akkori feljelentő Zelenka Dóra, a Pesti TV jelenlegi műsorvezetője volt, aki azt sérelmezte, hogy az ELTE Bölcsészettudományi Karán az egyik baloldali tanára politikai megjegyzéseket tett az előadásain. A feljelentés akkor nem leninfiúzást ért a kormánymédiában, hanem konkrétan egy újságírói állást Zelenkának a 888-nál.

A legszebb az egészben pedig az, hogy

Bódi Ábel a folyamatos csúsztatásaiért, a soha véget nem érő maszatolásért, a pofátlan félrebeszélésért, a teli torokból kommunistázásért, és az áldásos félrenézésekért egy árva forintot sem kér.

Hiába jár kéthetente a Pesti TV stúdiójába, nem fogad el érte pénzt, és amikor a magát Magyar Nemzetnek hívó lap rákényszerítette hősünkre a honoráriumot, azt is valami madárvédő egyesületnek adta. Hiába, Bódi Ábel az elvek embere.

Elvhű, tökéletesen önazonos emberekből szerencsére a baloldalon sincsen hiány. Gulyás Márton trúbaloldali aktivista az elmúlt években elképesztő munkával építette fel a Partizánt, ami ugyan alapvetően egy baloldali, marxista beállítottságú intézmény, eddig néhány botlástól eltekintve az esetek többségében simán közszolgálati minőségű anyagokat állított össze. A szó legjobb értelmében, tehát nem olyanokat, mint amik most a királyi egyesen futnak, hanem olyanokat, amiknek kéne futniuk egy közszolgálati csatornán.

Kifejezetten üdítő volt látni, hogy a Partizán ráadásul nemcsak a szigorú értelemben vett politikával, közélettel foglalkozik, hanem a PartizánPOP című műsorban hiánypótló, kulturális témájú interjúkat is készítettek, amik senkinek eszébe sem jutottak ezidáig. És felőlem lehet nevetni, de Gulyás interjúja Gáspár Győzővel és Pumped Gabóval pontosan az, amire szüksége volt a hazai közéletnek.

Csakhogy Gulyás Mártonból mára már egy egyszemélyes népbíróság lett, aki az újságírói sztenderdek látszólagos betartása mellett implicite ki akarja erőszakolni a saját világnézetét az interjúalanyokból.

A Lakatos Márk stylisttal készített PartizánPOP-interjúban világnézettől függetlenül visszataszító volt hallgatni, ahogy valamiféle vélt erkölcsi magaslatról akarta kioktatni az interjúalanyt, hogy hiába vásárol vászonszatyorral, mivel a munkája során repülőgéppel közlekedik, valójában nem is érdekli annyira a környezetünk védelme. Amit pedig még gyomorforgatóbb volt hallgatni: Gulyás mindenáron ki akarta kényszeríteni a nyíltan homoszexuális Lakatosból, hogy mivel nem ordít, vagy nem elég hangosan ordít együtt az LMBTQ-kórussal, nem teljesíti a kötelességét mint a hazai közélet ismert, nyíltan meleg szereplője.

És a legszebb az egészben az, hogy miközben Gulyás erkölcsről, kötelességről és önazonosságról oktat a nyilvánosság előtt, az embereket kizsákmányoló multinacionális nagytőkét kritizáló, és az anyagi javak újraelosztását fennhangon hirdető forradalmi élharcos egy nyolcvanezer forintos Nike Air Maxben ücsörög a stúdióban. A fizetését persze nyilván mindenki arra költi, amire akarja, csak hát akkor ugye azt a fránya önazonosságot és végtelen erkölcsiséget ne kérné számon a vendégein.

Egy ilyen Bódi Ábelekkel és Gulyás Mártonokkal tarkított mezőnyben ugyan mégis minek írjon egy Gazda Albert vagy bárki más politikáról, közéletről?

Amikor ilyen erkölcsi kiválóságok vannak minden politikai oldal minden szegletében, akkor ugyan mégis minek próbáljon az ember változást elérni az országban, ezzel értékes éveket feláldozva az életéből?

És azt még nem is említettem, hogy a járvány és a lezárások miatt a magyarok mentális egészsége még a szokásosnál jobban is valahol a béka segge alatt lehet, ráadásul közeledik az elmúlt harminc év leghisztérikusabb választása, ami előtt már bő egy évvel is felfordul az ember gyomra a permanens kampánytól, ahol a két oldal felváltva megállás nélkül véreskezű gyilkosozza egymást két parizeres Facebook-bejegyzés és hollywoodi filmes hazugságvizsgálat között.

Gazda Albert csinálta jól, ő már egy választási ciklussal korábban kiszállt. Ebben a helyzetben – Hamvas Bélát idézve – nem írni több, mint írni.

Olvass még Varsányi Bencétől az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

Varsányi Bence
Varsányi Bence az Azonnali újságírója
Varsányi Bence
Varsányi Bence az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek