Az önkormányzati választás után lehet majd konstruktív ellenzékiséget tanulni

Nem a működésképtelenségtől kell félni, inkább a konstruktivitás lehetőségének kell örülni, ha az összeállt ellenzék sok helyen szerez többséget. Így megmutathatnák, hogy különbek a Fidesznél.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Most, hogy több mint negyven városban indul közösen az ellenzék, rendeződni látszanak a sorok, és már egyre kevésbé lehet „marakodásról” írni, a kormányközeli média egyre gyakrabban riogat „horrorkoalícióval”, és fejezi ki azt a véleményét, hogy ha a településeken a Jobbiktól a Momentumig összeáll az ellenzék, akkor ha nyernek, működésképtelen lesz a közgyűlés a sokszínűség miatt. Érdekes felvetés.

Mitől is lesz működésképtelen egy képviselő-testület?

Először is Szeged például most sem működésképtelen: bár jelenleg többsége van a szocialistáknak, több alkalommal együtt tudtak dolgozni mondjuk a Momentummal vagy a Jobbikkal konkrét ügyek mentén, és születtek is mindenki számára elfogadható kompromisszumok, voltak jobbikos szavazattal is elfogadott szocialista javaslatok, stb.

Közel áll azonban a működésképtelenséghez Hódmezővásárhely, vagy éppen Budapest XV. kerületének önkormányzata, ahol a Fidesz helyi képviselői inkább obstruálják saját településük működését, mintsem, hogy egy jottányit is fel kelljen adni mindent leuralni szándékozó dominanciavágyukból. 

Nem úgy tűnik tehát, hogy mindenképpen, szükségszerűen működésképtelen lenne pártosan színes többségű helyi közgyűlés vagy képviselő-testület, sokkal inkább arra mutatnak a jelek, hogy

A konstruktivitás kétoldali játszma

Mindez különösen azért érdekes, mert a kormánypárt egyik legálszentebb és leghazugabb vádja az ellenzékkel szemben, amikor a konstruktivitásukat hiányolja. Sok rosszat lehet ugyanis róluk teljesen jogosan elmondani, de a konstruktivitás feltételeit éppen a mindent dominálni és leuralni akaró NER ásott alá azáltal, hogy zsigerből lesöpör minden ellenzéki módosító javaslatot és törvényjavaslatot az Országgyűlésben. 

Arra a kérdésre tehát, hogy miért nem konstruktív a parlamenti ellenzék, a válasz egyszerű: azért, mert ahhoz mindkét oldal kellene, és ha a Fidesz ezt elutasítja, ebben az esetben nem tudnak mit tenni. Viszont

a törvényekkel, államigazgatással, az ország működésével kapcsolatban. 

Azt tehát látjuk, hogy ez jelenleg a Fidesz hozzáállása miatt országos szinten nem működik, azt ugyanakkor nem tudjuk, hogy működne-e, az ellenzék jelenlegi pártjainak tagjaiban lenne-e hajlandóság és képesség erre. Két dolog biztos: egyrészt nagyon elszoktunk már ettől, másrészt

Nincs baloldali kátyú

“Ezen a politikai szinten érvényesül leginkább az először a Momentum által 2018-ban használt mondás: nincs jobboldali szétrohadó játszótér és nincs baloldali kátyús utca” – írja az önkormányzatiságról az Azonnalin megjelent publicisztikájában Szarvas Koppány Bendegúz, és valóban. Egyet tudok érteni vele azzal a kiegészítéssel, hogy őszintén remélem, hogy az ellenzék, amely a fent leírt, deviánsan hatalommániás magatartást joggal vetheti a Fidesz szemére, képes ehhez a már-már naivitásba hajlóan egyszerű, valójában bölcs gondolathoz a gyakorlatban is felnőni. 

Amennyiben ősszel több településen a sokpárti összefogás közös jelöltje győz, akkor az így felálló közgyűlések ennek a gyakorló- vagy inkább mondjuk úgy: tanulópályái lehetnek. Vagyis

Ha már egymás mellett volt a kampányban a logójuk, akkor talán a játszótér szétrohadását és a kátyú befoltozását tényleg képesek higgadtan átbeszélni és megoldani, és amikor nem kell a fővárosi központból leküldött kommunikációs panelekkel műbalhét gyártani az einstandolt helyi médiába, akkor talán tényleg el tudnak jutni egyről a kettőre konkrét helyi ügyek konkrét megoldásában. 

Ugyanis mondjuk a Momentumnak és a Jobbiknak nem kell egyetértenie mindenben, de a fent leírt alaphelyzetből annak kellene következnie, hogy ha nem értenek egyet, akkor az egyik a másik javaslatára egy előremutató, konkrét alternatívákat tartalmazó, tehát gyakorlatilag konstruktív ellenzéki módosító javaslatot gyárt, amellyel a témától el nem térve és pártvitákba nem bonyolódva meg lehet oldani ügyeket. 

Miért lenne ez fontos?

Ha ez nem fog sikerülni azokon a helyeken, ahol ilyen sokrétű lesz a felállás, akkor az ellenzék, vagy azok a pártok, akik a helyi konstruktív hozzáállás kerékkötői, azt bizonyítják, hogy egyáltalán nem jobbak a hataloméhes NER-nél, és akkor sem konstruktívak, amikor azok lehetnének. Ha viszont sikerülni fog, az azt mutatja, hogy a például Szegeden Botka László által vizionált ideológiáktól független „lokálpatrióta szövetség” tényleg létezhet Magyarországon, ami nagy szó. 

Ez ugyanis újabb lépés lenne a NER-től független politizáló polgárság kollektív politikai szocializációjában az után, hogy már nem szerveznek félórás különbségekkel külön tüntetést ugyanazért, csak mert nem szeretik egymás értékrendjét.

És nem utolsósorban elkezdenénk visszaszokni arra, hogy a demokrácia intézményeiben meghozott döntéseknek valós tartalma és értelme van, nem pusztán előre lefutott színjáték az egész. Így ha esetleg a NER marad is, de mondjuk kisebbségbe, vagy szűk többségbe kerül a parlamentben, úgy az ellenzék tudna konstruktív módon ellensúlyt képezni, amire a későbbiekben is szükség lesz egy, ezt egyszer felváltó rendszer működése során.