+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2021. január 3. vasárnap, 10:10
Az a magyar ellenzéki közélet, amely egykoron ájult tisztelettel volt a német kancellár iránt, egyre dühösebb lett rá, mert Berlin még mindig nem buktatta meg Orbánt. De biztos, hogy Angela Merkel feladata lenne ez?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Merkel kapcsán a magyar ellenzéki közvélemény egyre kritikusabb lett.

 

Lassan az AfD-vel együtt ordíthatja a frusztrált balliberális értelmiség, amely Berlintől várná a budapesti kormányváltást, hogy „Merkel muss weg”.

 

Részben persze örülhetek ennek a hangulatváltozásnak, elvégre én már akkor megírtam (2012-ben), hogy a német uniópártoknak a német gazdaság érdekei fontosabbak lesznek, mint hogy Bukarestben (vagy hogy hívják annak a kedves országnak ott a Plattensee partján a fővárosát?) van-e alkotmánybíróság vagy független Origo, amikor a ballib zöm még ájult tisztelettel volt a Bundesmutti iránt. A budapesti értelmiség ezt nem hitte el addig, amíg a Direkt36 nem írt róla.

 

Mostanra azonban hozzájuk is betört a valóság, és észrevették: az Európai Unió nem egy rózsaszín értékközösség, senki nem azért van bent, mert elolvasták Kant Örök békéjét és azonnal világbékét és világállamot akarnak, hanem mert mindenkinek fűződik gazdasági érdeke az egészhez. Ez amúgy nem is baj. Ahogy az érdekházasságok hosszabban kitartanak, mint a szerelemből kötöttek, úgy az Európai Unió is addig mindenképp fenn fog maradni, ameddig mondjuk a német tőkének megéri a kelet-európai olcsó munkaerő, az olasz államnak az alacsony kamaton tartott euró, a hollandoknak a szabad piac, a kelet-európaiaknak pedig a beömlő támogatás. Az,

 

hogy Angela Merkel ebben a felállásban nem a magyar ellenzék érdekeit nézi, hanem a német gazdaságét, talán bocsánatos bűn, mégiscsak a német nép kancellárja, nem a magyaré.

 

Merkel az Európai Unióban se a víziók embere. Helmut Schmidt egykori szocdem kancellárral vallja: akinek víziói vannak, az menjen orvoshoz. Tőle felesleges volt várni, hogy majd napóleoni huszárvágással vágtat előre valami szuperállam felé. Ezt akarhatja Párizs, elvégre a francia politikát mindig is a forradalmi változások, a nagy ugrások, álmok (és pofáraesések) határozták meg.

 

A németek azonban kisszerűbbek: nekik elég, ha a dolog működik, elbütykölnek rajta, ha valami meghibásodik, de nem fogják lecserelni valami ismeretlen, de szépen csillogó kütyüre. A német egy konzervatív nép. Szeretik, ha a Mercedes minden új modellje is igazából úgy néz ki, mint az előző; szeretik, ha minden vasárnap ötven éve ugyanaz a krimisorozat (a Tatort) megy; szeretik, ha a német híradó hatvan éve ugyanazzal a gonggal kezdődik az ARD-n. Az Európai Unióban is azt szeretik, ha nem nagyon változik – és pláne nem az ő pénztárcájuk terhére.

 

És még valami: a német politika a kompromisszumokról szól. A merkeli politika meg még inkább. Nem szokás semmit se végérvényesen eldönteni. Miközben Merkel az európai porondon 26 tagállammal viaskodott decemberben a költségvetésről, otthon Berlinben 16 tartományi miniszterelnökkel viaskodhatott a járványügyről, elvégre az teljességgel tartományi hatáskör.

 

Ez nem Magyarország, de nem is Franciaország, ahol mindent egy ember, egy központból dönt el.

 

Merkeltől ezért is volt felesleges várni, hogy majd ő hozza vissza a jogállamiságot (jelentsen is bármit-e fogalom, én jogelméleti doktorival a hátam mögött legfeljebb azt tudom, hogy nagyon sok mindent jelenthet) Budapesten. Merkel a német állampolgárok kancellárja, elsősorban az ő érdekeiket kell képviselnie, e téren pedig az én kancellárom is, és elégedett vagyok vele, ha a német gazdaságot kelet-európai befektetésekkel is felpörgeti.

 

A német politika konzervatív és kompromisszumkereső, nem szereti a nagy víziókat, a forradalmi ugrásokat, annál inkább a picike lépéseket és a sok kompromisszumot. Ahogy Merkel szokta mondani: ő egy sváb háziasszony szemével nézi a világot, csak annyit akar, ameddig a lehetőségek takarója ér.

 

Magyarország Németországból nézve nem fontos ország. Ezt szeretik a budapesti kávéházakban elfelejteni. Csak két példa erre – azon túl, hogy szólok azoknak, akiknek nem tűnt volna fel: még határosak se vagyunk Németországgal, ellentétben a csehekkel és lengyelekkel.

 

Még decemberben egy vezető német szabad demokrata politikussal vettem részt háttérbeszélgetésen (ahogy a német sajtóetika mondja: „unter drei”, azaz a személy nem nevezhető meg, de a Fideszt jól ismerő, befolyásos FDP-sről van szó). Amikor az egész vétóügyre terelődött a szó, elmondta, hogy szerinte Orbán „egy hardcore diktátor”, de azt is, hogy igazából nem akar sokat beszélni róla, mert nem annyira követi az eseményeket. Majd áttért Lengyelországra, ahol láthatóan a legkisebb napi rezdüléseket is tudta, az összes lengyel napilap aznapi kommentárjait kívülről fújta.

 

A másik a tudományból vett példa. Németországban a kelet-európai történelem eléggé elismert szakága a történelemtudománynak, a legtöbb egyetemen van professzora, tanszéke, legalább tíz önálló kutatóintézet is foglalkozik a témával. De jelenleg összesen két professzor van, aki valamelyest szokott foglalkozni hébe-hóba magyar történelemmel. „Kelet-Európa” a németeknek Lengyelország, Ukrajna és Oroszország és egy kicsit az utóbbi időben az egykori Jugoszlávia. Magyarországról annyit szokás tudni, hogy kinyitották 1989-ben a határt (bár Oplatka András kiváló könyvéből is tudhatjuk, hogy ez inkább Moszkva jóindulatán múlt, nem a magyar elvtársakén).

 

Ezért illik hálásnak lenni, ezért a mai napig is illik nem nagyon bírálni a mindenkori budapesti kormányt. Minden más a magyarok dolga.

 

Igen, Orbánék ügyesen játszanak a német tőkével. De hülye lenne ez a tőke ezt nem elfogadni.

 

Mit várunk? Hogy majd a Mercedes a gyárépítést ahhoz a feltételhez köti, hogy megint Sólyom László legyen az Alkotmánybíróság elnöke?

 

Talán éppen azon magyar balliberálisoknak, akik annyira elkötelezettek a szabad piac és a kapitalizmus mellett, tudniuk kéne: a tőkének nincs színe és értéke. De

 

éppen ezért az sem igaz, hogy a német tőke miatt van csak Orbán hatalmon.

 

Igaza van Tamás Gáspár Miklósnak, aki az Azonnalinak adott interjúban mondta el: a Nemzeti Együtműködés Rendszerének autoritarizmusa nem a kapitalizmusból következik, elvégre akkor minden kapitalista rendszer autoriter lenne. Márpedig nem az.

 

Nem a Mercedes- vagy az Audi-gyár várja el, hogy Magyarországon Orbánék a Horthy-rendszer urambátyám feudalizmusát, egy maffiaállamot építsenek.

 

Nagyon jól ellenne a Mercedes és az Audi akkor is, ha marad Ascher Tamás az SZFE-n vagy nem készül hazug propagandafilm a pozsonyi csatáról. A magyar kultúrából kisarjadt primitív autoritarizmust az adóelőnyök erejéig kihasználja a német tőke – de nem miattuk alakult ez az ország így. És ezért nem is az ő feladatuk változást kiharcolni.

 

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

Gulyás Gergely szerint a PCR-tesztek nem adnak elég bizonyosságot. Viszont jöhetnek a lakodalmak és lassan a koncertek is. Mutatjuk, miről volt szó az eheti kormányinfón!

A miniállam mindeközben 50 euróért árulja turistáknak az orosz vakcinát, cserébe el kell tölteni hat éjszakát náluk.

Hogy melyik párt frakciójába csatlakozna be az előválasztáson miniszterelnök-jelöltként is elinduló Márki-Zay, azt viszont egyelőre nem tudni.

A román kormány 2020. márciusban 53 millió facsemete elültetését jelentette be, a Recorder átvizsgált pár helyszínt és kiderült, hogy csak papíron ültetődtek el ezek a fák.

Európában máshol is bőven voltak és vannak olyanok, akik úgy lettek kormány- vagy államfők, hogy angolul rosszul beszéltek. Összeszedtünk párat!

A járvánnyal kapcsolatos álhírterjesztésért megítélt érdemrendet így senki nem vette át – a DK miniszterelnök-jelöltje azért nem kell szomorkodjon, meg fogja azt kapni postán.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás