Orbán európai barátaira nem számíthatunk a magyar nemzeti érdekek védelmében

Balogh Gábor

Szerző:
Balogh Gábor

2020.12.19. 18:40

Az a politikai család, ahová a Fidesz a Néppártból lassan, de egyre biztosabban távozva törekszik, az összes közül a legkevésbé alkalmas a magyar nemzeti érdekek képviseletére. Nézzük csak meg, hogyan szavaztak a Minority Safepackről.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Háromnegyedes többséggel támogatásáról biztosította az Európai Parlament a Minority Safepack kisebbségvédelmi javaslatcsomagot csütörtökön. Így most már a több, mint egymillió aláírással megtámasztott, év eleje óta az Európai Bizottság asztalán porosodó kezdeményezéssel talán tényleg kezdenek is valamit. A határon túli magyarok egy apró, de fontos lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy ne kelljen számos tekintetben másodrendű állampolgárként élniük szülőföldjükön. Mi pedig egy nagy lépéssel közelebb ahhoz, hogy megértsük: kikre és miben számíthatunk az Unióban – és kikre nem.

A nemzeti kisebbségeknek több forrást és szélesebb körű anyanyelvhasználatot szorgalmazó tervezet persze nem oldja meg az elszakított részeken élő magyarság ezernyi jogi, társadalmi és gazdasági problémáját. Valódi jelentőségét nem is feltétlenül a konkrét javaslatok adják – hanem az, hogy a nemzeti kisebbségek ügyét eddig következetesen belügyként kezelő, a közösségek jogait az egyének jogainál sokkal kevésbé számonkérő Európai Unió végre foglalkozik ilyen kérdésekkel. Ennek a súlyát pedig jó eséllyel a nemmel szavazók és tartózkodók értették meg igazán. A támogatók nagy része csupán (egyébként nagyon helyesen) egy jó és támogatható ügyet látott ebben a sok közül.

Az ellenzők nagy része azonban éppen azért utasította el a Minorty Safepacket, mert felfogta, milyen változásokat indíthat el – és ennek szeretnék elejét venni.

Hogy a román, szlovák, cseh, lengyel, horvát, bolgár, vagy baltikumi képviselők egy része nem támogatta a kisebbségvédelem uniós szintre emelését, abban lényegében semmi meglepő nincs. 2020-ban még mindig szomorú, de megkerülhetetlen közép-európai evidencia, hogy azok az országok, amelyeknek a jelenben, vagy akár csak a múltban jelentős kisebbségük van, vagy volt, irtóznak a kollektív nemzetiségi jogoknak az említésétól is. Ennek fényében már az is jelentős előrelépés, hogy azért így is akadtak olyanok közülük, akik igennel voksoltak.

A Brüsszellel szembeni látványszabadságharcban Orbánék megingathatatlan szövetségesei, a magyar kormányfő által „vezérhajónak” nevezett Lengyelország kormánypártja nem tartozott az utóbbiak közé. A PiS 15 szavazó EP-képviselőjéből mindössze ketten támogatták a magyar bratankik kisebbségi jogait. (Ellenben fő riválisaik, a Donald Tusk-féle Polgári Platform delegációjának nagy része igennel szavazott.)

Jóval érdekesebb, hogy a kontinens nyugati feléből kik utasították el a csomagot. Az 1789 óta töretlenül minden rezsim idején megkérdőjelezhetetlen francia államnemzeti koncepció (vagyis, ha Franciaországban születtél, francia vagy, tök mindegy, te magad mit gondolsz erről) a gall néppárti, sőt radikálbalos képviselőknél is felülírta a frakciófegyelmet: hiába volt saját frakciójuk is a Minority Safepacket támogató állásfoglalás beterjesztői közt, nem támogatták a javaslatot. Igazán meglepőnek ez sem nevezhető.

Az igazán elgondolkodtató, hogy a legtöbb elutasító voks a brüsszeli patkó jobb széléről érkezett. Onnan, ahol a magyar kormány uniós politikájával a leginkább egyetértenek, ahol Orbán Viktort valóságos hőskultusz övezi. Bár jelenleg még erősen megtépázott kötelékekkel, de a Néppárthoz tartoznak,

a Fidesz valódi politikai otthona az európai radikális jobboldal. És innen szinte senki sem támogatta az elszakított magyarság alapvető közösségi jogainak legalább elméleti, semmire sem kötelező elismerését.

Mi történt itt? Az Európai Konzervatívok és Reformisták nem akarnak reformot? A tőlük is jobbra álló Identitás és Demokrácia a kisebbségek identitásának megőrzése ellen szavazva törli nevéből az első szót? Hát a romlott Nyugaton már mindenki meghülyült? Még a legjobbosabbakban sem lehet megbízni?

Szó sincs róla, sőt: ami azt illeti, valójában ez az egész kicsit sem meglepő. A radikális jobboldaliak többnyire nacionalisták, és ebben a hazai posztkádárista közéleti nyelvezettel ellentétben semmi ördögtől való nincs. Csak hát a nyugat-európai nacionalizmusok javarészt az előbb már említett államnemzeti koncepcióra épülnek. Egy sok kisebbséggel, ráadásul komoly lélekszámú bevándorló hátterű tömegekkel rendelkező (amilyen például Franciaország, Németország, a Benelux- vagy a skandináv államok), pláne valódi szeparatista törekvésekkel küzdő országból (amilyen például Spanyolország) származó radikáljobbos pedig egyenesen bolond lenne támogatni bármilyen nemzetiségi jogokat bátorító kezdeményezést.

A legfontosabb tényező azonban az, hogy a tagállamok belügyeibe való beleszólás minden formáját már-már paranoiás gyanakvással szemlélő képviselőktől eleve nem várható, hogy jóváhagyjanak bármilyen uniós hatáskört bővítő elképzelést. Az AfD-s Gunnar Beck a parlamenti vita során szép kerek összefoglalását adta ennek a nézőpontnak. A jogászprofesszor szerint ugyanis valójában a Minority Safepack is a nemzetek megsemmisítésére törő brüsszeli mesterterv része, hogy „a mindenféle kisebbségek tengerében feloldják a nemzetállami többségeket, és az emberekben akár 12 részidentitást is kialakítsanak, hogy a végén már semmi közös ne maradjon bennük, ami összekötné őket”.

A radiális jobboldaliak közül egyedül az olasz Lega képviselői szavaztak igennel – ők azonban az Észak-Olaszország regionális önrendelkezéséért küzdő Északi Ligából nőttek ki, tehát e tekintetben ők is egyszerűen csak következetesek voltak.

A radikális jobboldali EP-képviselők tehát nem adtak mást, csak mi lényegük. Alapelveikhez hűen utasították el a csomagot. Nincs okunk megsértődni rájuk – igaz, barátkoznunk velük se nagyon. A Minority Safepack EP-vitája ugyanis világosan megmutatta, hogy

az a politikai család, ahová a Fidesz a Néppártból lassan, de egyre biztosabban távozva törekszik, az összes közül a legkevésbé alkalmas a magyar nemzeti érdekek képviseletére.

Már amennyiben legalább annyira fontos nemzeti érdeknek tekintjük a határon túli magyarság megmaradását, mint a százmilliárdokból promózott migrációellenes power metal klipben játékfegyverekkel hadonászni és léggitározni.

Utóbbinak kétségtelenül jelentős előnye, hogy léggitározás közben nem lehet mellényúlni a húrokon. Az elszakított nemzettársaink jogaiért és önrendelkezéséért folytatott küzdelem azonban élő koncert: itt könyörtelenül lelepleződik, ha a hangszer nincs bedugva az erősítőbe. A NER-band talán éppen ezért nem is lép fel erre a színpadra tíz éve.

Balogh Gábor újpesti újságíró az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel. Olvass még tőle! Vitáznál vele? Írj!

Balogh Gábor

Bencsik Jánosnak, a Polgári Válasz országgyűlési képviselőjének kommunikációs tanácsadója, az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel.

olvass még a szerzőtől
Balogh Gábor

Bencsik Jánosnak, a Polgári Válasz országgyűlési képviselőjének kommunikációs tanácsadója, az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek