+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. szeptember 18. péntek, 10:00
Októberben új elnököt választ a német Die Linke. Noha a szélsőbaloldali párt több politikusa is kész lenne már egy 2021 utáni koalícióra a szocdemekkel és a zöldekkel, ennek van két akadálya: a közvélemény-kutatásokban nagyon messze vannak együtt is a többségtől, a Linke külpolitikai programja pedig még messzebb a másik két baloldali pártétól. Jön bármelyikben is fordulat?

A Die Linke 2005-ben jött létre (akkor még Linkspartei néven), ezzel az egykori keletnémet szocialista utódpárt, a PDS (Demokratikus Szocializmus Pártja) ki tudott törni a keletiességéből –

 

a weimari köztársaság óta először egységes német szélsőbaloldal született.

 

Ennek persze az volt az előfeltétele, hogy a baloldal – azaz a szociáldemokrata párt (SPD) – megosztottá vált: a Gerhard Schröder vezette balközép kormány neoliberális reformjaival elégedetlenek a volt SPD-pártelnök, Oskar Lafontaine vezetésével kiváltak, és először koalíciót, majd végül közös pártot hoztak létre a PDS-szel.

 

Keleten is már csak alig-alig néppárt, országosan viszont még mindig protestpárt

 

A Die Linke országosan továbbra is elszigetelt párt. A párton belüli – az Alkotmányvédelmi Hivatal által is megfigyelt – kommunista, államellenes körök, valamint a párt egészének radikálisan USA- és NATO-ellenes külpolitikája miatt egyelőre a szocdemek és a zöldek is elzárkóztak tőlük. 2013 és 207 között ugyan baloldali többség volt a Bundestagban, de

 

fel se merült az SPD vagy a Zöldek részéről a Linkével való közös kormányzás – az SPD inkább ment kistestvérnek a CDU/CSU mellé.

 

Tartományi szinten persze más a helyzet, de egyelőre ott is csak a keleti tartományokban tudott kormányzati szerephez jutni a Die Linke (kivéve Bréma városállamát), ami nem csak azzal függ össze, hogy ott még relatíve erős néppártnak számít, de helyben a pártot eleve azon régi PDS-s gárda határozza meg, amelynek múltja talán kommunista, de jelene inkább pragmatikus. A Die Linke igazán kemény balosai ugyanis sajátos módon a nyugati pártszervezetekben találhatóak, elvégre a párt 2005-ös létrejötte az addig jószerivel párt nélküli vagy aprócska marxista-leninista csoportokba tömörült rétegeknek adott alkalmat, hogy egy országosan erős párthoz csatlakozhassanak.

 

NOHA MA MÁR NYUGATON IS JELEN VAN A PÁRT, KELET-BERLINBEN MÉG 2017-BEN IS AZÉRT AZ VOLT A JELSZAVUK: A KELET HANGJA. FOTÓ: TECHET PÉTER / AZONNALI

 

Jelenleg a Die Linke Berlinben a szocdemekkel és zöldekkel, Türingiában szintén velük (bár gyakorlatilag a CDU-val) kormányoz együtt, ott még a miniszterelnök is linkés. Valamint Brémában megtört a párt keleti jellege azzal is, hogy ez az első nyugati tartomány – igaz, egy hagyományosan keményen balos városállamról van szó –, ahol a Die Linke egy tartományi kormány része lehetett.

 

Már 2008-ban amúgy a szintén nyugati Hessen tartományban majdnem alakult Andrea Ypsilanti szocdem politikus vezetésével egy olyan szocdem-zöld-kormány, amit a Die Linke kívülről támogatott volna. Végül ez mégsem jött létre, mert néhány SPD-s inkább a saját miniszterelnök-jelöltjük ellen is kész lett volna szavazni, de nem akart egy kormányt, amit a Die Linke akár csak kívülről támogat. Ypsilanti így visszalépett a jelöltségtől.

 

Mindez akkor jól mutatta, hogy

 

a Die Linkét az SPD számos tagja nem tudja partnerként elfogadni.

 

A pártállami múlt mellett a párton belüli kommunista, szélsőbalos csoportok léte, a párt radikálisan – saját szó használatában – „pacifista” kül- és védelmi politikája – ami a gyakorlatban USA-ellenességet és oroszpártiságot takar – szolgál mindig ellenérvként. És persze azt sem szabad elefelejteni, hogy az SPD-ben a mai napig sokan orrolnak Oskar Lafontaine-re, amiért otthagyta őket.

 

Az SPD hozzágyengült a Linkéhez, esélyük már csak egy zöld kancellár alatt lenne

 

A helyzet mostanra annyiban változott, hogy az SPD lassan lecsúszott országosan a Die Linke mellé, a keleti tartományokban (Berlinnel együtt) gyakorlatilag azonos erőt képviselnek: a Die Linke ott 13 százalékon áll, az SPD pedig 11 százalékon. A Die Linke azonban keleten is csúszik vissza, a nyugati tartományokban pedig továbbra is kispártnak számít –

 

az országosan jelenleg a pártnak mért 8 százalék még a 2017-es eredményét se éri el.

 

Még nagyobbat zuhant az SPD, amelyet jelenleg már csak 16 százalék választana. 15 évvel a Die Linke megalakulása – és ezzel az SPD részleges szakadása – után mindkét baloldali párt nagyon rosszul áll, még együtt se lenne meg a 30 százalékuk.

 

Mivel az SPD látja, hogy a CDU/CSU-val való nagykoalíció csak további jelentőségvesztést jelentene, a Die Linkében pedig sokan érzékelik, hogy a jelenlegi antikapitalista rendszerellenzéki álláspontból se tudnak növekedni, sokasodnak mindkét térfélen azok a hangok, hogy 2021 után fel kéne adni a két párt közötti eddigi országos ellentétet – persze

 

az SPD és a Die Linke odáig zuhant, hogy a mai felmérések szerint az együttműködésükre csak egy zöld kancellár vezetése alatt kerülhetne sor.

 

1998-BAN A CDU MÉG PLAKÁTOKON RIOGATOTT AZ SPD ÉS A PDS KÖZÖTTI KOALÍCIÓ LEHETŐSÉGÉVEL. AZ AKARAT A KÉT PÁRT KÖZÖTT AKKOR MÉG MEG SEM LETT VOLNA AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE, MOSTANRA PEDIG A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁSI SZÁMOK MIATT LENNE EGY HASONLÓ RIOGATÁS KOMOLYTALAN. FOTÓ: CDU / WIKIPEDIA

 

Elvégre ma az országos második helyet az egyre polgáribbá váló Zöldek foglalják el: noha egyelőre az SPD nevezett csak meg kancellárjelöltet Olaf Scholz pénzügyminiszter személyében, a 2021 szeptemberi szövetségi választásokon az Angela Merkel utáni új CDU/CSU-s jelölt reális kihívója a Zöldek kancellárjelöltje lehet.

 

Eközben a CDU/CSU és a Zöldek közötti egykori különbségek olvadnak, a két párt több tartományban is (Hessenben és Baden-Württembergben) együtt kormányoz, a CDU valamennyi elnökjelöltje ugyanúgy nyitott lenne egy új CDU/CSU-Zöldek-koalícióra, mint a CSU erős embere, Markus Söder bajor kormányfő. Az SPD-nek tehát nem csak azért kell új koalíciós lehetőségeken gondolkodnia, mert ráunt a nagykoalicióra, hanem mert észleli: a CDU/CSU talán még hamarabb unhat rájuk.

 

Az SPD számára ennyiben a Die Linkéhez való esetleges közeledés nem csak balra fordulást, hanem a kormányzati szerepben való maradást jelentheti. Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans, akik jelenleg az SPD elnökei, már most közölték:

 

nyitottak „egy progresszív szövetségre” 2021 után a Zöldekkel és a Die Linkével.

 

Kevésbé bizakodó maga az SPD kancellárjelöltje, a pártelnököknél centristább vonalat képviselő Olaf Scholz, aki „szkeptikus” a tekintetben, hogy a Die Linke kormányképes komoly erővé tudhat-e válni.

 

Kész-e a Linke engedni az USA- és NATO-ellenességéből?

 

Az SPD közeledését, de meglévő szkeptikusságát a Die Linkében is látják, ahol a pragmatikusok azt szorgalmazzák: a párt adja fel protestpárt jellegét. Gregor Gysi, aki egykoron még a PDS-t is elnökölte, ezen vélemény egyik leghangosabb képviselője: szerinte

 

„30 évnyi ellenzékiség elég volt”,

 

azaz a Die Linkének igenis késznek kell lennie – főleg a külpolitikában – arra, hogy kompromisszumokat kössön. Mivel a legfőbb ellentétek tényleg a külpolitikában vannak, már az a kompromisszumképesség jele lehet, hogy a Die Linke parlamenti frakciójának új külpolitikai szóvivője maga Gysi lett. Ettől még persze a pártprogramban továbbra is ott szerepel, hogy

 

a Die Linke „a NATO feloszlatását és Oroszország bevonásával egy új közös biztonsági rendszer megteremtését” szorgalmazza.

 

Gysi a párt félhivatalos napilapjában, a Neues Deutschlandban ezt a kitételt – ravasz ügyvédként – már odáig puhítva értelmezte, hogy a Linke igazából eszerint nem is akarná, hogy Németország kilépjen a NATO-ból, elvégre az még nem jelentené az észak-atlanti szövetség végét. A tényleges feloszlatásra meg úgyis várni kell, azaz most elég annyi, ha a Linke a német hadsereg külföldi bevetését ellenzi.

 

GREGOR GYSI, AKI EGYKORON A PDS-T LÉTREHOZTA, AZT SZERETNÉ, HA A LINKE HAJLÉKONYABB LENNE, ÉS KÉSZ LENNE KOMPROMISSZUMOKAT KÖTNI A SZOCDEMEKKEL ÉS ZÖLDEKKEL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉRDEKÉBEN. FOTÓ: GG / FB

 

Új vezetés, új kompromisszumok?

 

A pártra most ősszel valóban ideológiai viták várhatnak, elvégre a két eddigi pártelnök, a keleti Katja Kipping és a nyugati Bernd Riexinger még augusztusban bejelentette: nem indulnak újra a vezetésért. Miután Sahra Wagenknecht, a párt egykori frakcióvezetője, egyben a párt szélbalos „ökle” már tavaly márciusban egészségügyi okokból hátralépett, gyakorlatilag megnyílt a lehetőség azelőtt, hogy Gysi álma beteljesüljön, és

 

a Linke egy új elnökséggel több kormány- és kompromisszumképességet – persze ezzel elveinek egy részét feladva – mutasson.

 

Jelenleg a társelnöki posztokra két nőnek van esélye: a hesseni Janine Wisslernek és a türingiai Susanne Hennig-Wellsownek. Utóbbi már most együtt kormányoz helyben a másik két baloldali párttal, azaz bizonyosan tudja, hogyan kell kompromisszumokat kötni.

 

Wissler ezzel szemben fiatalon trockista volt és a párton belül hosszú ideig Wagenknecht követőjének számított. Azonban amikor Wagenknecht a 2015-ös menekültválság idején a pártot populista irányba akarta eltolni (Wagenknecht szociális érvekkel bírálta a szerinte neoliberális gazdasági érdekeket szolgáló merkeli menekültpolitikát), Wissler élesen szembeszállt vele. Az, hogy

 

Wissler saját trockista múltjával is kész szakítani,

 

mutatja: szeptemberben kilépett a Marx21-ből, a Die Linke egykoron általa is alapított trockista platformjából.

 

A FRANKFURTI JANINE WISSLER A PÁRT EGYIK LEGSIKERESEBB NYUGATNÉMET POLITIKUSA. NOHA A PÁRTON BELÜLI TROCKISTÁKHOZ TARTOZOTT EDDIG, POLITIKÁJA PRAGMATIKUS, AZ IDEOLÓGIAI KÉRDÉSEK HELYETT A SZOCIÁLIS ÜGYEKET HANGSÚLYOZZA. FOTÓ: JW / FB

 

Wissler mellett szól az is, hogy neki egy nagy nyugatnémet tartományban, Hessenben sikerült a Die Linkét stabilizálnia, többször is bevinnie már a wiesbadeni parlamentbe. A Wissler vezette hesseni Linke Frankfurt belvárosi körzeteiben 2018-ban majdnem 13 százalékot szerzett.

 

Wissler szélbalos háttere a gyakorlati politikában elsősorban a szociális kérdésekben nyilvánul meg,

 

de itt sem ideológiai, hanem pragmatikus politikát folytat (lakbér, ápolói fizetések, idősotthonok, stb. kérdései), azaz ő a Die Linke balosságát úgy tudná megjeleníteni, hogy nem bonyolódik azon ideológiai vitákba (mondjuk a NATO-ról vagy Oroszországról), amelyek eddig a pártot elfogadhatatlanná tették a szocdemek vagy a Zöldek szemében.

 

Ha meg is lenne a pártok akarata, a szavazók akarata még mindig hiányzik

 

Ha Hennig-Wellsowot és Wisslert elnökökké választja a párt október végén Erfurtban, az persze még nem jelenti azt, hogy nyitott az út a zöld-szocdem-linkés koalíció előtt. A párton belül ennek továbbra is nagyon sok ellenzője van, a párton belüli trockista vagy leninista platformok ereje nem lebecsülendő. Az pedig, hogy a párt Oroszország kapcsán mennyire putyinista álláspontot tud elfoglalni, a Navalnij-ügyben is megmutakozott: miközben a Zöldek az egész ügy miatt magát az Északi Áramlat 2 gázvezeték befejezését is leállítanák, még a mérsékelt linkés Gysi is közvetve a nyugati titkosszolgálatokat vádolta meg Navalnij megmérgezésével. Azaz a Linke hiába közeledik az SPD-hez, ha a Zöldektől viszont még mindig távol áll nagyon.

 

Ami azonban a legnagyobb akadály a párt kormányzati részvétele mellett, az nem más, mint a szikár tény, hogy ha az akarat meg is lenne minden oldalon,

 

a három párt együtt is csak 42 százalékon áll

 

– azaz nagyon messze egy parlamenti többségtől. Ráadásul a Die Linkében többen is attól tartanak, hogy ha egy eleve legyengült – azaz 7-8 százalékra süllyedt – Linke szállna be egy kormányba 2021 után, akkor ott a hangja úgyse lenne hallható, azaz még eddigi híveik is otthagynák őket.

 

NYITÓKÉP: Die Linke-aktivisták az ápolók és orvosok magasabb fizetése mellett állítanak fel egy plakátot a berlini Kancellária előtt / Die Linke, FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szerdán tárgyalnak a tartományi miniszterelnökök Angela Merkellel további szigorításokról. Markus Söder bajor kormányfő a tavaszihoz hasonló teljes leállást szeretne legalább novemberben.

Elmérgesedett a viszony a török államfő és Franciaország között, az ügy hátterében a Charlie Hebdo Mohamed-karikatúrái és az ezek miatt lefejezett tanár esete áll. A francia szatirikus lap megint lépett egy merészet.

A TUI már építi át ennek megfelelően a portugáliai és Kanári-szigeteki hoteljeit.

Kedden három fontos magyar közéleti személyiség koronavírus-tesztje is pozitív lett. Van, aki már a tüntetek kezelésekor otthoni karanténba vonult, és van, aki örül, hogy nincs tüdőgyulladása.

Hol tart majd Magyarország 2030-ban? EU-tagok leszünk-e akkor még? Milyen adottságaink vannak? Kihasználjuk-e ezeket? Mit kellene tenni? Elolvastuk az Egyensúly Intézet új kötetét.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás