+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. szeptember 18. péntek, 10:00
Októberben új elnököt választ a német Die Linke. Noha a szélsőbaloldali párt több politikusa is kész lenne már egy 2021 utáni koalícióra a szocdemekkel és a zöldekkel, ennek van két akadálya: a közvélemény-kutatásokban nagyon messze vannak együtt is a többségtől, a Linke külpolitikai programja pedig még messzebb a másik két baloldali pártétól. Jön bármelyikben is fordulat?

A Die Linke 2005-ben jött létre (akkor még Linkspartei néven), ezzel az egykori keletnémet szocialista utódpárt, a PDS (Demokratikus Szocializmus Pártja) ki tudott törni a keletiességéből –

 

a weimari köztársaság óta először egységes német szélsőbaloldal született.

 

Ennek persze az volt az előfeltétele, hogy a baloldal – azaz a szociáldemokrata párt (SPD) – megosztottá vált: a Gerhard Schröder vezette balközép kormány neoliberális reformjaival elégedetlenek a volt SPD-pártelnök, Oskar Lafontaine vezetésével kiváltak, és először koalíciót, majd végül közös pártot hoztak létre a PDS-szel.

 

Keleten is már csak alig-alig néppárt, országosan viszont még mindig protestpárt

 

A Die Linke országosan továbbra is elszigetelt párt. A párton belüli – az Alkotmányvédelmi Hivatal által is megfigyelt – kommunista, államellenes körök, valamint a párt egészének radikálisan USA- és NATO-ellenes külpolitikája miatt egyelőre a szocdemek és a zöldek is elzárkóztak tőlük. 2013 és 207 között ugyan baloldali többség volt a Bundestagban, de

 

fel se merült az SPD vagy a Zöldek részéről a Linkével való közös kormányzás – az SPD inkább ment kistestvérnek a CDU/CSU mellé.

 

Tartományi szinten persze más a helyzet, de egyelőre ott is csak a keleti tartományokban tudott kormányzati szerephez jutni a Die Linke (kivéve Bréma városállamát), ami nem csak azzal függ össze, hogy ott még relatíve erős néppártnak számít, de helyben a pártot eleve azon régi PDS-s gárda határozza meg, amelynek múltja talán kommunista, de jelene inkább pragmatikus. A Die Linke igazán kemény balosai ugyanis sajátos módon a nyugati pártszervezetekben találhatóak, elvégre a párt 2005-ös létrejötte az addig jószerivel párt nélküli vagy aprócska marxista-leninista csoportokba tömörült rétegeknek adott alkalmat, hogy egy országosan erős párthoz csatlakozhassanak.

 

NOHA MA MÁR NYUGATON IS JELEN VAN A PÁRT, KELET-BERLINBEN MÉG 2017-BEN IS AZÉRT AZ VOLT A JELSZAVUK: A KELET HANGJA. FOTÓ: TECHET PÉTER / AZONNALI

 

Jelenleg a Die Linke Berlinben a szocdemekkel és zöldekkel, Türingiában szintén velük (bár gyakorlatilag a CDU-val) kormányoz együtt, ott még a miniszterelnök is linkés. Valamint Brémában megtört a párt keleti jellege azzal is, hogy ez az első nyugati tartomány – igaz, egy hagyományosan keményen balos városállamról van szó –, ahol a Die Linke egy tartományi kormány része lehetett.

 

Már 2008-ban amúgy a szintén nyugati Hessen tartományban majdnem alakult Andrea Ypsilanti szocdem politikus vezetésével egy olyan szocdem-zöld-kormány, amit a Die Linke kívülről támogatott volna. Végül ez mégsem jött létre, mert néhány SPD-s inkább a saját miniszterelnök-jelöltjük ellen is kész lett volna szavazni, de nem akart egy kormányt, amit a Die Linke akár csak kívülről támogat. Ypsilanti így visszalépett a jelöltségtől.

 

Mindez akkor jól mutatta, hogy

 

a Die Linkét az SPD számos tagja nem tudja partnerként elfogadni.

 

A pártállami múlt mellett a párton belüli kommunista, szélsőbalos csoportok léte, a párt radikálisan – saját szó használatában – „pacifista” kül- és védelmi politikája – ami a gyakorlatban USA-ellenességet és oroszpártiságot takar – szolgál mindig ellenérvként. És persze azt sem szabad elefelejteni, hogy az SPD-ben a mai napig sokan orrolnak Oskar Lafontaine-re, amiért otthagyta őket.

 

Az SPD hozzágyengült a Linkéhez, esélyük már csak egy zöld kancellár alatt lenne

 

A helyzet mostanra annyiban változott, hogy az SPD lassan lecsúszott országosan a Die Linke mellé, a keleti tartományokban (Berlinnel együtt) gyakorlatilag azonos erőt képviselnek: a Die Linke ott 13 százalékon áll, az SPD pedig 11 százalékon. A Die Linke azonban keleten is csúszik vissza, a nyugati tartományokban pedig továbbra is kispártnak számít –

 

az országosan jelenleg a pártnak mért 8 százalék még a 2017-es eredményét se éri el.

 

Még nagyobbat zuhant az SPD, amelyet jelenleg már csak 16 százalék választana. 15 évvel a Die Linke megalakulása – és ezzel az SPD részleges szakadása – után mindkét baloldali párt nagyon rosszul áll, még együtt se lenne meg a 30 százalékuk.

 

Mivel az SPD látja, hogy a CDU/CSU-val való nagykoalíció csak további jelentőségvesztést jelentene, a Die Linkében pedig sokan érzékelik, hogy a jelenlegi antikapitalista rendszerellenzéki álláspontból se tudnak növekedni, sokasodnak mindkét térfélen azok a hangok, hogy 2021 után fel kéne adni a két párt közötti eddigi országos ellentétet – persze

 

az SPD és a Die Linke odáig zuhant, hogy a mai felmérések szerint az együttműködésükre csak egy zöld kancellár vezetése alatt kerülhetne sor.

 

1998-BAN A CDU MÉG PLAKÁTOKON RIOGATOTT AZ SPD ÉS A PDS KÖZÖTTI KOALÍCIÓ LEHETŐSÉGÉVEL. AZ AKARAT A KÉT PÁRT KÖZÖTT AKKOR MÉG MEG SEM LETT VOLNA AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE, MOSTANRA PEDIG A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁSI SZÁMOK MIATT LENNE EGY HASONLÓ RIOGATÁS KOMOLYTALAN. FOTÓ: CDU / WIKIPEDIA

 

Elvégre ma az országos második helyet az egyre polgáribbá váló Zöldek foglalják el: noha egyelőre az SPD nevezett csak meg kancellárjelöltet Olaf Scholz pénzügyminiszter személyében, a 2021 szeptemberi szövetségi választásokon az Angela Merkel utáni új CDU/CSU-s jelölt reális kihívója a Zöldek kancellárjelöltje lehet.

 

Eközben a CDU/CSU és a Zöldek közötti egykori különbségek olvadnak, a két párt több tartományban is (Hessenben és Baden-Württembergben) együtt kormányoz, a CDU valamennyi elnökjelöltje ugyanúgy nyitott lenne egy új CDU/CSU-Zöldek-koalícióra, mint a CSU erős embere, Markus Söder bajor kormányfő. Az SPD-nek tehát nem csak azért kell új koalíciós lehetőségeken gondolkodnia, mert ráunt a nagykoalicióra, hanem mert észleli: a CDU/CSU talán még hamarabb unhat rájuk.

 

Az SPD számára ennyiben a Die Linkéhez való esetleges közeledés nem csak balra fordulást, hanem a kormányzati szerepben való maradást jelentheti. Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans, akik jelenleg az SPD elnökei, már most közölték:

 

nyitottak „egy progresszív szövetségre” 2021 után a Zöldekkel és a Die Linkével.

 

Kevésbé bizakodó maga az SPD kancellárjelöltje, a pártelnököknél centristább vonalat képviselő Olaf Scholz, aki „szkeptikus” a tekintetben, hogy a Die Linke kormányképes komoly erővé tudhat-e válni.

 

Kész-e a Linke engedni az USA- és NATO-ellenességéből?

 

Az SPD közeledését, de meglévő szkeptikusságát a Die Linkében is látják, ahol a pragmatikusok azt szorgalmazzák: a párt adja fel protestpárt jellegét. Gregor Gysi, aki egykoron még a PDS-t is elnökölte, ezen vélemény egyik leghangosabb képviselője: szerinte

 

„30 évnyi ellenzékiség elég volt”,

 

azaz a Die Linkének igenis késznek kell lennie – főleg a külpolitikában – arra, hogy kompromisszumokat kössön. Mivel a legfőbb ellentétek tényleg a külpolitikában vannak, már az a kompromisszumképesség jele lehet, hogy a Die Linke parlamenti frakciójának új külpolitikai szóvivője maga Gysi lett. Ettől még persze a pártprogramban továbbra is ott szerepel, hogy

 

a Die Linke „a NATO feloszlatását és Oroszország bevonásával egy új közös biztonsági rendszer megteremtését” szorgalmazza.

 

Gysi a párt félhivatalos napilapjában, a Neues Deutschlandban ezt a kitételt – ravasz ügyvédként – már odáig puhítva értelmezte, hogy a Linke igazából eszerint nem is akarná, hogy Németország kilépjen a NATO-ból, elvégre az még nem jelentené az észak-atlanti szövetség végét. A tényleges feloszlatásra meg úgyis várni kell, azaz most elég annyi, ha a Linke a német hadsereg külföldi bevetését ellenzi.

 

GREGOR GYSI, AKI EGYKORON A PDS-T LÉTREHOZTA, AZT SZERETNÉ, HA A LINKE HAJLÉKONYABB LENNE, ÉS KÉSZ LENNE KOMPROMISSZUMOKAT KÖTNI A SZOCDEMEKKEL ÉS ZÖLDEKKEL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉRDEKÉBEN. FOTÓ: GG / FB

 

Új vezetés, új kompromisszumok?

 

A pártra most ősszel valóban ideológiai viták várhatnak, elvégre a két eddigi pártelnök, a keleti Katja Kipping és a nyugati Bernd Riexinger még augusztusban bejelentette: nem indulnak újra a vezetésért. Miután Sahra Wagenknecht, a párt egykori frakcióvezetője, egyben a párt szélbalos „ökle” már tavaly márciusban egészségügyi okokból hátralépett, gyakorlatilag megnyílt a lehetőség azelőtt, hogy Gysi álma beteljesüljön, és

 

a Linke egy új elnökséggel több kormány- és kompromisszumképességet – persze ezzel elveinek egy részét feladva – mutasson.

 

Jelenleg a társelnöki posztokra két nőnek van esélye: a hesseni Janine Wisslernek és a türingiai Susanne Hennig-Wellsownek. Utóbbi már most együtt kormányoz helyben a másik két baloldali párttal, azaz bizonyosan tudja, hogyan kell kompromisszumokat kötni.

 

Wissler ezzel szemben fiatalon trockista volt és a párton belül hosszú ideig Wagenknecht követőjének számított. Azonban amikor Wagenknecht a 2015-ös menekültválság idején a pártot populista irányba akarta eltolni (Wagenknecht szociális érvekkel bírálta a szerinte neoliberális gazdasági érdekeket szolgáló merkeli menekültpolitikát), Wissler élesen szembeszállt vele. Az, hogy

 

Wissler saját trockista múltjával is kész szakítani,

 

mutatja: szeptemberben kilépett a Marx21-ből, a Die Linke egykoron általa is alapított trockista platformjából.

 

A FRANKFURTI JANINE WISSLER A PÁRT EGYIK LEGSIKERESEBB NYUGATNÉMET POLITIKUSA. NOHA A PÁRTON BELÜLI TROCKISTÁKHOZ TARTOZOTT EDDIG, POLITIKÁJA PRAGMATIKUS, AZ IDEOLÓGIAI KÉRDÉSEK HELYETT A SZOCIÁLIS ÜGYEKET HANGSÚLYOZZA. FOTÓ: JW / FB

 

Wissler mellett szól az is, hogy neki egy nagy nyugatnémet tartományban, Hessenben sikerült a Die Linkét stabilizálnia, többször is bevinnie már a wiesbadeni parlamentbe. A Wissler vezette hesseni Linke Frankfurt belvárosi körzeteiben 2018-ban majdnem 13 százalékot szerzett.

 

Wissler szélbalos háttere a gyakorlati politikában elsősorban a szociális kérdésekben nyilvánul meg,

 

de itt sem ideológiai, hanem pragmatikus politikát folytat (lakbér, ápolói fizetések, idősotthonok, stb. kérdései), azaz ő a Die Linke balosságát úgy tudná megjeleníteni, hogy nem bonyolódik azon ideológiai vitákba (mondjuk a NATO-ról vagy Oroszországról), amelyek eddig a pártot elfogadhatatlanná tették a szocdemek vagy a Zöldek szemében.

 

Ha meg is lenne a pártok akarata, a szavazók akarata még mindig hiányzik

 

Ha Hennig-Wellsowot és Wisslert elnökökké választja a párt október végén Erfurtban, az persze még nem jelenti azt, hogy nyitott az út a zöld-szocdem-linkés koalíció előtt. A párton belül ennek továbbra is nagyon sok ellenzője van, a párton belüli trockista vagy leninista platformok ereje nem lebecsülendő. Az pedig, hogy a párt Oroszország kapcsán mennyire putyinista álláspontot tud elfoglalni, a Navalnij-ügyben is megmutakozott: miközben a Zöldek az egész ügy miatt magát az Északi Áramlat 2 gázvezeték befejezését is leállítanák, még a mérsékelt linkés Gysi is közvetve a nyugati titkosszolgálatokat vádolta meg Navalnij megmérgezésével. Azaz a Linke hiába közeledik az SPD-hez, ha a Zöldektől viszont még mindig távol áll nagyon.

 

Ami azonban a legnagyobb akadály a párt kormányzati részvétele mellett, az nem más, mint a szikár tény, hogy ha az akarat meg is lenne minden oldalon,

 

a három párt együtt is csak 42 százalékon áll

 

– azaz nagyon messze egy parlamenti többségtől. Ráadásul a Die Linkében többen is attól tartanak, hogy ha egy eleve legyengült – azaz 7-8 százalékra süllyedt – Linke szállna be egy kormányba 2021 után, akkor ott a hangja úgyse lenne hallható, azaz még eddigi híveik is otthagynák őket.

 

NYITÓKÉP: Die Linke-aktivisták az ápolók és orvosok magasabb fizetése mellett állítanak fel egy plakátot a berlini Kancellária előtt / Die Linke, FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A heti Tsúfos Tükör megmutatja, miért örülhetünk a fővárosban épülő kínai egyetemnek.

A 2019-es önkormányzati választáson Pikó András mögé álltak be, és most sem állítanak saját jelöltet a VIII. kerületben.

Ebből nyáron akár óriási káosz is lehet: minden egyes EU-tagállam maga döntheti el, hogy elfogadja-e az EMA-engedéllyel nem rendelkező vakcinákat.

Az óvodák és az iskolák alsó tagozatai április 19-től nyitnak.

És ha még meg is épül Óbuda és Újpest között a vasúti híddal párhuzamosan, az is valószínűleg csak 20-25 év múlva lesz esedékes – a híd és a környező terület fejlesztési tervéhez azonban az embereket is megkérdezi a főváros.

Litvániában eleve olyan igazolást csináltak, ami megfelel az EU-s zöldigazolványnak. Az újból kinyitott üzleteket májustól csak egy ilyen igazolás felmutatásával lehet majd igénybe venni.

Napok óta tüntetnek, hogy munkakör és ne kor szerint oltsanak, és minél előbb elkezdődhessen az olasz turisztikai szezon.

A hét kérdése

A hatpárti ellenzéki szövetség szerint felesleges a regisztráció, elég lenne felmutatni a TAJ-kártyát, hogy beoltsanak valakit a covid ellen. Szerinted?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás