Kormányozni akar a német szélsőbaloldal, de a nézeteit minden más párt elutasítja

Szombaton két új társelnököt választott a német Linke. A párt, amely eddig csak tartományi kormányokban vett részt, idén ősztől kész lenne országosan is kormányozni. De ennek van legalább három feltétele. Mutatjuk, mi!

A szélsőbaloldali Die Linke pénteken és szombaton online kongresszuson választott új társelnököket, miután az eddigi két társelnök – a keletnémet Katja Kipping és a nyugatnémet Bernd Riexinger – tavaly bejelentette: nem vállalnak még egy ciklust. A várakozásoknak megfelelően

Nem is annyira a kelet-nyugati-megosztottságot képezik le, hanem inkább a párt radikális és pragmatikus szárnyainak szembenállását. Susanne Hennig-Wellsow azon Türingiában a Linke frakcióvezetője, ahol a párt Bodo Ramelow személyében az egyetlen linkés tartományi miniszterelnököt adja – az ottani Linke egy amolyan balközép néppárt, nem véletlen, hogy az idei előrehozott választásokig még a kereszténydemokraták (CDU) is kívülről támogatják Ramelowot.

Janine Wissler ezzel szemben a párt balszéléről jön: 2020-ig tagja volt a Marx21 trockista think tanknek. Noha a radikális imidzsét megőrizte – és gyakorlatilag ő volt a radikális tábor favoritja –, tényleges politikájában ő is már középre tart. Eleve eloldotta magát azon Sahra Wagenknechttől – a párt balpopulista volt frakcióvezetőjétől –, aki a legkevésbé lenne hajlandó kompromisszumokra egy kormányzati részvételért. Wissler maga is tudja, hogy

– a párt ugyanis a NATO feloszlatását, egy Oroszországgal alakítandó új szövetséget, a német hadsereg valamennyi külföldi bevetésének végét követeli. Wissler azonban már nem ezen kérdéseket hangsúlyozza, hanem a szociális politikában foglal el egy radikális baloldali pozíciót (főleg az osztrák lakás- és nyugdíjpolitika másolásának követelésével), ami már azért a Zöldektől és a szociáldemokratáktól se állna annyira messze.

Az, hogy a most ősszel tartandó Bundestag-választás után tényleg kap-e szerepet a Linke egy szövetségi kormányban is történelme során először, három tényezőtől függ.

1. A kül- és biztonságpolitikai követelések feladása

Az biztos, hogy

Nem véletlen, hogy a párt pragmatikusabb politikusai már régóta szorgalmazzák, hogy a párt ezen kérdésekben engedjen – és cserébe a szociális politikára fókuszáljon csak. Ma ugyanis még sokaknak az az érzése, hogy a Linke túlságosan putyinista.

Gregor Gysi, a párt nagyöregje – aki a keletnémet utódpártból hozta létre egykoron azon Demokratikus Szocializmus Pártját (PDS), amelyből aztán kinőtt a Linke – úgy véli, hogy „30 év ellenzékiség elég volt“, azaz a pártnak mindenképpen kormányzati szerepre kell készülnie. A politikus se tudja persze a saját oroszpártiságát levetkőzni – például tavaly, amikor a berlini Charité-klinikán mentették meg a megmérgezett Alexej Navalnij életét, Gysi kétségbe vonta, hogy a mérgezés mögött a Kreml állna, és szerinte inkább az amerikai, de akár a német titkosszolgálatoknak állhatott az egész az érdekükben.

Matthias Höhn, a szélsőbaloldali párt korábbi biztonságpolitikai szóvívője azonban azt mondja, hogy a jelenlegi Linke a követeléseivel „nem kormányképes“, ezért ő már korábban azt követelte: fejezze be a párt a NATO- és Bundeswehr-ellenességét. Ennek eredménye azonban egyelőre csak annyi lett, hogy Höhnnek vissza kellett lépnie a szóvivőségétől. Az elutasítás a mostani kongresszuson is megmutatkozott: Matthias Höhn összesen 40 százalékot kapott csak az alelnöki posztért – azaz nem lett újra választva. Ez azt is mutatja:

Anélkül pedig országosan továbbra is karanténben maradnak.

2. Akarják-e őket egyáltalán a Zöldek és a szocdemek?

Értelemszerűen a Linke csak akkor kerülhetne kormányra, ha a Zöldek és a szocdemek beveszik őket.

de Olaf Scholz, a szocdemek kancellárjelöltje is azt mondta: nem hiszi, hogy a Linkével össze fognak tudni fogni. A két balközép erő – különösen az egyre polgáribb ökopárt – attól is tarthat, hogy ha felvállalják a Linkét, akkor a CDU/CSU és az FDP végig a „kommunista veszéllyel“ fog fenyegetni a kampányban, és ezzel a Zöldek szavazóit elbizonytalaníthatja.

3. Lesz-e egyáltalán baloldali többség?

Minden tervezés előzetes feltétele azonban az, hogy egyáltalán kijönne-e egy baloldali többség a Bundestag-választáson. Jelenleg a válasz egyértelmű nem. A 17 százalékos Zöldeknek és a 16 százalékos szocdemeknek a nyolcszázalékos Linkével se lenne meg a többsége. A Zöldek és a szociáldemokraták is inkább ezért vélhetően – egyikük legalábbis – a CDU/CSU juniorpartnereként kerülhetnek kormányra, illetve az SPD csak így maradhatna továbbra is a kormánykoalíció része.

A német Bundestagban amúgy a

hanem Angela Merkel mellett tartott ki. Ez is azt mutatja: a szocdemek között is még nagyon erősek a fenntartások a Linkével szemben.

NYITÓKÉP: Die Linke-aktivisták az ápolók és orvosok magasabb fizetése mellett állítanak fel egy plakátot a berlini Kancellária előtt / Die Linke, FB