+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. június 26. péntek, 20:20
Ami Szerbiában zajlik, az sokban mindannak a karikatúrája, ami Magyarországon történik. Mint minden karikatúra: a valóság túlzó, de éppen ezért a lényeget hangsúlyozó tükre. Öt hasonlóság a magyar és a szerb politika között. És egy fontos különbség!

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A szerbiai választásokon egyrészről az illiberális demokrácia győzött, de két különbséggel Magyarországhoz képest: egyrészről az ellenzék komolyan vehető (értsd: nem a hatalom zsebében ülő) része bojkottálta a választást, másrészről ennek van jelentősége az EU-nak még kicsit azért megfelelni akaró Szerbiában (a már az EU-ban lévő Magyarországon nem lenne).

 

Miért sodrodott Orbán Viktor Szerbia mellé, és miért épp ott tudott az orbánihoz leginkább hasonlító rezsim kialakulni?

 

1. Budapest barátkozása a szerbekkel történelmileg nem annyira meglepő

 

Sem az, hogy Budapestnek vannak geopolitikai érdekei a Balkánon (hasonlóan Bécshez), sem az, hogy (ellentétben Béccsel) nem Zágrábbal vagy Tiranával, hanem az ortodox szerbekkel van jóban, nem annyira meglepő történelmileg.

 

Noha történelmileg a magyar-horvát perszonálunió – és az emiatti majdnem ezeréves közös múlt – ismert, a horvát történelemírásban – mind a jugoszlavistában, mind a nacionalistában – Budapest imperialista gyarmatosítóként jelenik meg, amivel szemben a horvátok – hol Bécs által megsegítve – ellenálltak. Ez persze több szempontból leegyszerűsítő magyarázat, elvégre a horvát elit egy jelentős része magyarpárti volt (ők az ún. mađaronok), és a horvátfalóként ábrázolt Khuen-Héderváry Károly bánsága sem (csak) horvátfalásról, hanem Zágráb építészeti és kulturális megújulásáról, a vasút kiépüléséről, az országrész gazdasági fellendüléséről szólt.

 

De ami a magyar nacionalistáknak Bécs volt, az a horvátoknak Budapest – miközben meg éppen Bécs a horvát nacionalisták számára (akik egészen 1918-ig nem gondoltak a Habsburg-birodalom elhagyására, csak a magyar uralom leváltására) mentsvárként jelenik meg.

 

Ez a mai napig meghatározza a két ország viszonyát. Amikor az egész MOL-INA-huzavonát akarjuk megérteni, nem árt látni: emögött ott van a (hamis) horvát nacionalista történelmi narratíva, miszerint őket Budapest elnyomta volna. Nem véletlenül mondta még Zoran Milanović horvát kormányfőként egykoron, hogy ő nem lesz Khuen-Héderváry Károly – és az utalást ma is értik a horvát közéletben.

 

De ha már Khuen-Héderváry Károly. Az tény, hogy az ő zágrábi parlamenti többsége nemcsak a mađaron horvát arisztokráciára, de a horvátországi szerbekre is támaszkodott. Miközben a horvátok vagy szlovénok aranyos katolikus népecskék voltak, akik legfeljebb Budapest uralmát vonják kétségbe, de nem a Habsburgokét,

 

az olaszok és a magyarok mellett a szerbek is renitensebbeknek számítottak.

 

És főleg Horvát-Szlavónországon belül a magyar uralom jelentősen támaszkodott a szerbekre a horvátok ellenében – amint meg Fiumében a magyar uralom az olaszokban talált hűséges szövetségesre szintén a horvátok ellen. Tehát már csak történelmileg se teljesen furcsa, hogy Budapest miért a szerbekkel spanol leginkább a Balkánon – még ha ez nekem személy szerint nem is tetszik.

 

2. Sérelmi nacionalizmus

 

Közép-Kelet-Európában minden népnek megvan a maga nacionalista-autista történelemszemlélete, amely az adott ország, nép történetét úgy meséli el, mintha más ország, nép abban szerepet se játszana. A magyar történelemoktatás is azt az illúziót táplálja, mintha Magyarország ezer éve fennállna (holott a mai Magyarország ugyanúgy a trianoni békeszerződéssel született, mint a térség többi nemzet- és pszeudo-nemzetállama). Persze a valamennyi térségbeli népnél látható történelemhamisítás más népek ellen irányul – a horvátok a magyarokat, a szerbek a horvátokat, a szlovákok a magyarokat, a magyarok az osztrákokat (meg eleve az összes többi nemzetiséget) rekesztik ki, mert csak így lehet visszaprojektálni a múltba a mai homogén nemzetállamiságot.

 

Mégis van egy jelentős különbség a helyi nacionalizmusok között. Míg a horvát, szlovák, szlovén, de akár lengyel is szereti a homogenizáló történelemhamisítást, mégis egyrészről nyugatosak (ezen nacionalizmusok éppen a Kelettel szemben fogalmazódnak meg), másrészről részben győztesnek érzik (mert érezhetik) magukat. Ezzel szemben

 

a magyar és a szerb nacionalizmus örökös sérelmeken, búbánaton, a „minket senki nem ért meg, minket mindenki utál” frusztráción alapszik.

 

Egyrészről amint a magyarok meg vannak győződve arról, hogy ők el voltak nyomva a térségben, ugyanúgy gondolta ezt a szerb értelmiség is a 1980-as évektől Jugoszlávián belül. És ami Magyarországnak Trianon, az Szerbiának Koszovó. Nem, nem igazságtalan döntésre gondolok, hanem a változásokba való belenyugvás képtelenségére. Ahogy egy Trianon előtti Magyarország nem működne ma – legalábbis nem úgy, ahogy a magyar nacionalisták képzelik –, úgy Koszovóból se lesz már újra Rigómező.

 

3. Oroszpártiság

 

Szerbia esetében az oroszpártiságnak – az ortodoxia miatt – mély hagyományai vannak. Magyarország kapcsán ennek nem kéne így lennie, elvégre sem a katolicizmusnak, sem a protestantizmusnak, sem a zsidóságnak a magyarságot nem Moszkvához kéne kötnie. Nem beszélve 1849 vagy 1956 élményéről.

 

Az, hogy az orbáni rezsim – a vučićihoz hasonlóan – Moszkva-párti, összefügg éppen a sérelmi nacionalizmussal.

 

A nyugatellenesség ugyanis – elég csak a turánizmusra vagy a „Kelet Népe”-érzésre gondolni – a magyar nacionalizmust áthatja már bő száz éve.

 

Míg a horvát vagy szlovén nacionalizmusnak még a kultúrrasszizmusa is éppen a Kelettel, az ortodoxiával szembeni elhatárolódásról szól, a magyar és a szerb nacionalizmus elárulva érzi magát ezen Nyugat által, és így könnyen rákapcsolódik a szintén sérelmi nacionalista orosz gondolatiságra – ahonnan pedig már csak egy lépés a moszkvai geopolitika célok kiszolgálása, amint azt Budapest, Belgrád vagy Banja Luka is teszi.

 

4. Ideológiailag szétzilált ellenzék

 

Miközben a térségben az illiberális demokratákkal szemben nyugatpárti, liberális (ami Magyarországon kívül többnyire jobboldalt jelent) erők állnak Pozsonytól Varsóig, a szerb ellenzék még a magyarnál is összetettebb és bonyolultabb.

 

A szerb ellenzékben a sérelmi nacionalizmus ugyanúgy jelen van, ahogy a Trianon-sirám a magyar ellenzék egy részén,

 

sőt, például Koszovó kérdésében a szerb ellenzék számos pártja radikálisabb, mint Vučić.

 

A szerb ellenzékben ma többszörösen odakozmált balliberálisok és klerikálnacionalisták vannak. Az utóbbi irányzatot megjelenítő Dveri párt sokban a Jobbikhoz hasonlítható (a Dveri alelnökével készült interjúnkat itt olvashatod el). Ilyen jellegű párt – azaz egyszerre nacionalista, antiliberális, de a helyi illiberalizmus ellenfele – tényleg csak Budapesten és Belgrádban van, nem véletlen, hogy mindenütt másutt irtó nehéz a mai napig elmagyarázni nemcsak azt, hogy mi is ez a Jobbik és Dveri, de még inkább azt, hogy egyáltalán ezen pártok miért is nem szeretik igazából Orbánt vagy Vučićot.

 

5. Maffiaállam

 

A Magyar Bálint által kidolgozott maffiállam-koncepció – miszerint az orbáni állam nem erős, hanem családszerűen szervezett és főleg kiszervezett, amelyben a korrupció azért értelmezhetetlen jogi tényállás, mert a rendszer lényegét adja (ezt maga Lánczi András, a NER ideológiai hoppmestere volt szíves közölni) – a vučići rezsimre is teljesen illik:

 

egyrészről a párt- és állami érdek teljességgel összefolyik, másrészről a párt gazdasági csoportok érdekeit jelenti.

 

Vučić és Orbán ennyiben nem egy állam élén áll – mint mondjuk a PiS Lengyelországban –, hanem egy maffiát fognak össze, amely mind a szerb, mind a magyar államot teljességgel felszámolta, intézményeit pedig egyetlen csoportérdeknek rendelte alá.

 

+ Az egyetlen különbség

 

Az egyetlen különbség a két állam között, hogy Orbán már az Európai Unióban van, márpedig illiberális maffiaállamot igazán csak ott lehet könnyen és háborítatlanul – sőt: anyagilag megtámogatva – építeni.

 

Belgrád még befele törekszik, azaz Vučićnak még néha kicsit el kell játszania a liberális demokratát. Ezért fáj neki a bojkott és a gyakorlatilag ellenzékmentes új parlament. És ezért nem zavarná se Orbánt, se Brüsszelt, ha Magyarországon bojkottálna az ellenzék, és a budapesti parlament csak narancssárga lenne. Orbánnak – hála az európai uniós tagságunknak – már nem kell adnia a formalitásokra sem.

 

Ha Techet Pétertől olvasnál több cikket, ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nincsenek szentek, csak kőkemény érdekek a bolgár nagypolitikában. Elmagyarázzuk, mi folyik Bulgáriában.

Egész Kelet-Európát és a Balkánt kiosztotta a német viccpárt EP-képviselője, hogy aztán az Európai Bizottság felelősségét kapargassa meg.

Bírja a Fideszt, utálja az ellenzéket, leginkább vidéken él a kormánypárt átlagszavazója. Egy friss kutatásból kiderül az is, hogy a Fidesz-tábor egyötöde magát inkább liberálisnak vallja.

Ha munkaeszközökről van szó, mindenkinek mások a preferenciái. Egy valami azonban mindenkiben közös: a tökéletes választásra való törekvés.

Az egyik legöldöklőbb elnökválasztási küzdelem folyt Lengyelországban. Izraelezés, oltásellenesség, Varsó kiárusítása és még sok más az elnökválasztási őrület utolsó napjaiban. Fotóriport Varsóból!

Gyurcsány önfeledt hughgrantezése, Jakab mackónacis moonwalkja, vagy Orbán lassúzása? Legyen tánc!

Prostituáltak tüntettek szombaton Hamburg piroslámpás negyedében, hogy újranyithassanak a munkahelyeik, amelyeket a koronavírus-járványra hivatkozva zártak be.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás