+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2021. április 16. péntek, 15:25
Aki azt hiszi, hogy a volt jugoszláv térségben világos államhatárokkal elválaszthatóak a népek egymástól, az merje kimondani ennek előzetes feltételét is: a kitelepítéseket és a népirtásokat. A Republika Srpska is emberek hulláin jött létre, Bosznia-Hercegovina is azokén esne szét.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A szlovén médiába kikerült egy dokumentum, ami szerint Janez Janša szlovén jobboldali kormányfő egy nem hivatalos iratban szorgoskodott Bosznia-Hercegovina jövőjét illetően: egy ún. non paperben tett volna javaslatokat Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének Bosznia-Hercegovina feloszlátására. Ezt ő tagadja – mármint pontosabban: csak azt tagadja, hogy találkozott volna az elmúlt hetekben Michellel. De azért 2021-ben talán személyes találkozón kívül is képesek emberek egymásnak dokumentumokat küldeni. A zágrábi Jutarnji List arról írt, hogy Janša csak Orbán Viktor és Aleksandar Vučić tervét közvetítette volna; Dušan Janjić szerb elemző szerint pedig

 

ezen urak mögött Vlagyimir Putyin állna, aki Ukrajna után Bosznia-Hercegovinában is felmelegítene Pár mirelitkonfliktust.

 

A bosznia-hercegovinai média arról írt, hogy Borut Pahor baloldali szlovén államfő már márciusi látogatásakor felvetette volna a felosztás kérdését Željko Komšićnak, Bosznia-Hercegovina horvát (de nem horvát nacionalista) társállamelnökének. Ez azonban csak most, 40 nappal később derül ki – a szarajevói Avaz napilap szerint azért is, hogy ezzel az üggyel terelhesse el a muzulmán-nacionalista Demokratikus Akciópárt (SDA) a figyelmet arról, hogy Srebrenica városában szerb nacionalistákkal állt össze.

 

Már ebből a pár mondatból kiderül, hogy – amint a Balkánon minden – nem egy egyszerű esettel van dolgunk. Eleve nem tudjuk, hogy akkor most tényleg létezik-e ez a non-paper – Charles Michel se válaszolt erre egyértelműen –, és hogy kik állhatnak tényleg mögötte.

 

Bosznia-Hercegovina müködésképtelensége

 

Bosznia-Hercegovina valóban nem egy egyszerű ország, sokban megörökölte Jugoszlávia összetettségét: három nemzetiség, egyiknek sincs abszolút többsége, terhelt múlt (oszmán idők, partizán- és usztasaharcok, majd a 1990-es évek polgárháborúja) – és ami a ma számára fontos: egy hihetetlenül bonyolult államstruktúra.

 

Két országrész, ahol az egyikben a szerbek egy etnogettót rendezhettek be, miután előtte sikeresen kiirtották vagy kitelepítették az ott élő más népek nagy részét; a másikban pedig a bosnyákok és horvátok vannak összekényszerítve. És akkor van még Brčko városa is, amely egyikhez se tartozik. Az országnak három államfője is van, akiknek szerbnek, horvátnak és bosnyáknak kell lennie, csak ezen nemzetiségek szavazhatnak rájuk (a többi nemzetiség tehát állampolgársága ellenére ki van rekesztve a választójog egy részéből), és még Belgiumban sincs annyi kormány, mint Bosznia-Hercegovinában, ahol konföderatív, föderatív és köztársasági szintek alatt még a kantonoknak is van saját kormányuk.

 

A nemzetközi közösség az 1995-ös daytoni békében egyrészről nem akarta Bosznia-Hercegovinát felosztani – amire Franjo Tudjman és Slobodan Milošević törekedett volna –, de teljesen a nemzetiségi elvet se adta fel. Ezzel pedig

 

kódolta az ország működésképtelenségét, korlátozott szuverenitását és a nacionalizmusok továbbélését.

 

Az ötlet, hogy a Balkánt kezdjük el felosztani nemzetiségi elvek alapján, Boszniában valósult meg a legkevésbé. A 20. századi balkáni háborúk is erről szóltak: először kiszakadni az Oszmán Birodalomból, majd miután rájöttek, hogy a népek nem világosan elkülönülve élnek egymástól, egymás ellen mentek a harcok – igazából a 20. század végi jugoszláv polgárháború is erről szólt.

 

Lehetséges-e és kell-e felosztani a Balkánt ekként?

 

+ Amint a háborúk is mutatták: soha nem született jó megoldás, ha a cél a nemzeti egység volt, elvégre

 

nem lehet minden szerbet, horvátot, albánt a saját külön nemzetállamaikba összeterelni.

 

+ Azaz lehet: de akkor előtte népeket kell ide-oda telepíteni, esetleg kiirtani. Republika Srpska ennek köszönheti létét, de még ez a szerb etnogettó se homogén szerb, még a kitelepítések és népirtások után is „csak” a lakosság 80 százaléka szerb. Esetleg

 

az lenne a megoldás, hogy tereljük Szarajevóba és Mostarba tartó vagonokba az ott élő (maradt vagy visszatért) bosnyákokat és szerbeket?

 

+ A különféle balkáni irredentizmusokkal nem csak az a baj, hogy nincsenek homogén területek – de az egyes irredenta (nagyszerb, nagyhorvát, nagyalbán) álmok egymásba érnek,

 

legalább még három Balkánra lenne szükségünk, ha mindent ki kéne elégíteni.

 

Hercegovina ugyanúgy része a nagyhorvát álmoknak, mint a nagyszerbeknek. Koszovó ugyanúgy része a nagyalbán álmoknak, mint a nagyszerbeknek. Macedóniából nézve Bulgária része a nagymacedón álomnak, Bulgáriából meg a macedónok részei a nagybolgár terveknek. Sőt, ha emlékszünk Vojislav Šešelj csetnikvezér egykori mondására, miszerint „ahol egy szerb is él, az Szerbia”, akkor tényleg nem csak a bécsi Ottakringerstrasséig, de egészen Frankfurt Gallus negyedéig tarthat az irredenta álmok által felosztandó Balkán.

 

+ Minden egyes elszakadás újabb precedenseket teremt. Ez pedig nem békét fog teremteni, hanem újabb konfliktust. Ezt mutaja a Habsburg Monarchia vagy Jugoszlávia szétesésének példája is.

 

Miért maradjanak együtt?

 

Nem azt mondom persze, hogy feltétlenül össze kell terelni mindenkit mindenféle, nemzetközi jogilag összetákolt államokba. Bosznia-Hercegovina valóban nem működik, Koszovó tényleg csak azért kellett, mert az albán érdekek megfelelnek az amerikaiknak (és ha Magyarország nem egy közép-ázsiai ország lenne, akkor a miénknek is). De

 

ha valami nem működik, akkor csak a végső megoldás szokott lenni, hogy szétverjük kalapáccsal. Hiszen meg is lehet javítani.

 

+ Bosznia-Hercegovinában igenis vannak emberek, akik az adott országgal azonosítják magukat. Egyrészről a szavazatok harmadát – a városokban a többséget is – azon baloldali és liberális pártok kapják, amelyek az egységben hisznek. Másrészről a hercegovinai horvát is igazából inkább hercegovinai, ahogy Milorad Dodik kiejtése is ugyanaz, mint egy szarajevói muzulmáné. (Bár a helyi nyelvpolitikákat ismerve, nemsokára kiderül majd, hogy van egy saját republikasrpskai nyelv is.)

 

+ Észak-Macedóniában a 2001-es ohridi megállapodással sikerült egy olyan struktúrát kialakítani, amelyben az albánok is gyakorlatilag államalkotónak érezhetik magukat – a politikát mindenképp alakítják, pártjaik részei mindig a szkopjei kormányoknak. Az ottani modell persze a teljes elkülönésről szól: még a macedón és albán gyerekek is külön osztályokba járnak.

 

+ Noha Koszovó magát a második albán államnak tartja, egyáltalán nem biztos, hogy akarnának Albánia része lenni, elvégre a jugoszláv idők miatt a két állam és társadalom azért nagyon más irányba fejlődött.

 

+ Lehet más megoldásokat is találni, mint a területi szétválasztást, amely

 

másképp, mint etnikai tisztogatással, nem lenne lehetséges.

 

Horvátok élnek Republika Srpskában is, szerbek Koszovóban is, macedónok az albán többségű Észak-Macedóni nyugati részén is, és eleve Montenegróban a lakosság kevesebb, mint fele tartja magát montenegróinak.

 

+ A kérdés, hogy miként lehet soknemzetiségű államokat fenntartani, értelemszerűen felmerült már a Habsburg Monarchiában is, ahol élénk vitákat folytattak erről (számos mai koncepció, például a vajdasági magyaroknak ma járó ún. személyi és kulturális autonómia az ausztromarxista irodalomban jelent meg). Egy valamit azonban ott is elfelejtettek:

 

az identitás nem egy zárt és homogén tulajdonság,

 

emberek identitása változik, egyszerre – szituációfüggően – különbözőképpen is definiálhatják magukat (Montenegróban például a 2006-os függetlenség után megugrott a szerbek száma, ugyanis szerbnek lenni politikai identitás volt, a Milo Djukanović-tyal szembeni ellenállás kifejezése volt, miközben meg Djukanović-párti szerbek lehettek hirtelen montenegróiak).

 

Mit kéne egy non papernek tartalmaznia?

 

Azaz olyan megoldásokra van szükség, amelyek erősítik egy politikai nemzettudat kialakulását (közös bosznia-hercegovinai, koszovói, montenegrói, észak-macedón stb. identitásét), ami nem a saját kulturális háttér, nyelv, vallás feladását, hanem egy olyan politikai keret kialakítását jelenti, amiben

 

+ egyrészről van egy közös politikai tér, azaz

 

nincs a közélet – amúgy a maffiastruktúráknak kedvező – etnogettókra szakítva,

 

ami nem zárja ki vallási vagy etnikai pártok megjelenését;

 

+ másrészről biztosítja mindenkinek a saját privátidentitásának megélését.

 

A janšai (feltételezett) non paperben megfogalmazott javaslat semmiképpen sem erről szól. Ott etnogettókból csinálnának kis, sokszor működés- és életképtelen, vagy további terjeszkedésre magát felhatalmazva érző államokat.

 

Ráadásul mindez jelenleg valóban orosz és török érdek. Csak egy teljesen szétdarabolt Balkánon tud e két hatalom terjeszkedni,

 

az egyes kis új államok értelemszerűen Moszkva vagy Ankara támogatása nélkül nem tudnának túlélni.

 

Az Európai Uniónak ezért az az érdeke, hogy a Balkánon erősebben legyen jelen – és azon népeket, amelyek kulturálisan is nagyon elkötelezettek a nyugati, transzatlanti világ mellett (albánokat, bosnyákokat, stb.) támogassa. Ezt már Habsburg Ottó trónörökös is felismerte, amikor egyszerre támogatta Jugoszlávia szétesését, de hangsúlyozta mindig a velünk szövetséges népek támogatását, gyors transzatlanti integrációját.

 

Egy non papernek ezért – ha már mindenképp cinikus és hatalompolitikus akar lenni – nem az orosz érdekeknek megfelelő javaslatokat kéne letennie bárki asztalára. Igen, azt le kellene írni, hogy a Balkán egészét nem lehet felvenni az EU-ba – különösen Szerbia lenne egy új Magyarország az EU-ban –, miközben a többieket gyorsabban kéne beengedni.

 

Nem nacionalista alapon, hanem a transzatlanti-európai érdekek mentén kellene eszerint fel- és megosztani a Balkánt

 

– így lehetne a megosztottságot az orosz, török és kínai terjeszkedést ellenére fordítani, és nem azok érdekébe állítani, amint a janšai non paper tenné.

 

Ha nem cinikusan és hatalompolitikailag nézzük, akkor pedig ki lehet emelni: ne tegyük unalmassá a Balkánt. Ernst Gellner írt arról, hogy a Habsburg Monarchia színei inkább egy Kokoschka-, mint egy Modigliani-képre emlékeztettek: nem világosan elhatárolt színek, hanem egybefolyó színek és alakzatok.

 

Lehet, hogy a megoldás e térségben, ha elkezdjük értékelni a Kokoschka-képek esztétikáját.

 

Szebb és jobb lett azóta e térség, hogy kevesebb szlovén „szín” van Triesztben? Vagy magyar és német Pozsonyban? Vagy olasz Fiumében? Az első világháború után is az akkori non paperek azt javasolták: fessük újra Közép-Európa térképét. Ennek azonban végül mindig egyetlen színe lesz – a véré.

 

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az egyetem Neptun rendszeréből származó, angol nyelvű és külföldi hallgatóknak szánt levelek szerint a biztonságos vizsgázás egyetlen módja az oltás, ezért mindenkit buzdítanak az oltásra.

Egy momentumos politikus vetette fel a határrevíziót, pontosabban inkább egy területcserét Szlovákiával. A nógrádi Horváth Ferenc az Azonnalinak elmondta, miért akarja újra magyar kézben
tudni a somoskői várat.

Éjfél után ki lehet menni, ha nem találkozunk háromnál többen, de előtte este 10-től otthon kell maradni – hála két egymást ütő kijárási korlátozási szabálynak.

És az egész EU-ban mi tartunk a legjobban a választási csalásoktól és a közösségi médiától is egy nemzetközi közvélemény-kutatás szerint.

Főleg a francia Európa-tervekkel kritikusabb kisebb országok támogatnák az osztrák kancellárt lapértesülések szerint. Kurz számára a brüsszeli karrier kiút lehet az osztrák belpolitikából is.

Az amerikai céggel dózisonkénti 23,20 eurós szerződést köthet az Európai Bizottság 2021 decemberétől 2023-ig.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

Twitter megosztás Google+ megosztás