+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Boldogkői Zsolt
2020. május 14. csütörtök, 07:14
Épp elég baj, hogy az emberek most is inkább az áltudománynak hisznek, a politikusok pedig nem hallgatnak a tudósokra. Ezért különösen veszélyes pont egy járvány közepette ellenük uszítani.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az Azonnali május 3-án Techet Péter tollából közöl egy írást „Ne higgyetek a tudománynak” címmel, amely egy nyílt, cinikus támadás a tudomány és annak képviselői ellen. A szerkesztőség jelzi ugyan, hogy e véleménycikk nem feltétlenül tükrözi a lap álláspontját, de ez az írás szerintem túlmutat a véleménynyilvánításon, mivel a tudományos közösség elleni hangulatkeltésről van szó. Mindenesetre mivel a portál lehetőséget ad a válaszra, talán jó is, ha nyilvánosság elé kerül ez a probléma, főként azért, mert hasonló, zavaros nézeteket sokan vallanak magukénak.

 

A szerző megdöbbentő állításokat tesz. Ezek egy része féligazságokon alapul, melyek szerepe a hitelesség látszatának keltése, az ezekből levont konklúziók viszont hamisak.

 

Az írás legártóbb vonatkozása, hogy politikai köntösbe öltözteti a tudományellenességet.

 

A tudományt alkalomadtán inzultusok érik a laikus közvélemény, sőt néha a politika részéről is.

 

Legutóbb a klímaváltozás problémaköre került a viták kereszttüzébe. Sokan a szakmai konszenzussal szembemenve tagadják magát a klímaváltozást, vagy „csupán” azt, hogy ez emberi tevékenység eredménye. A szélsőjobboldalról hangzik el gyakran az a vád, hogy a „klímahisztit” a balliberális oldal gerjeszti, különféle konspirációs hátteret fabrikálva ezen elképzelésnek. Ez az írás lényegében ugyanezt teszi a koronavírus-helyzet kapcsán.

 

Nézzük a részleteket!

 

Techet megkérdőjelezi azt az elvet, hogy a politikai döntéseknek tudományosan objektív eredményekre kell épülniük, melyet az alábbiak szerint indokol „Ez az elképzelés azonban nem csak naiv és buta – elvégre legalább a posztmodernitás óta illenék éppen a liberálisoknak tudniuk, hogy nincs objektív valóság és igazság –, de veszélyes is, mert végső soron feláldozza a demokratikus (politikai) akaratképzést a szakértői abszolutizmus oltárán.”

 

Először is, a demokratikus akaratképzésről is eltér a szerzőtől a véleményem, mivel én úgy vélem, a szakértelem a kormányzás része kellene, hogy legyen. Techet valószínűleg felkészült a kritikákra, azért néha úgy fogalmaz, hogy visszavonulhasson: itt például „szakértői abszolutizmust” emleget, de a szövegkörnyezet és az egész írás egyértelműen jelzi, hogy itt magáról a szakértelemről van szó. Továbbá, az objektív valóság tagadása a szubjektív idealizmus asztala (nem összekeverve pozitivizmus pragmatista módszertanával), de semmiképpen nem ide illő téma.

 

A tudomány: megismerés

 

Ha a szerző nem ismeri el az objektív valóság létezését, akkor vajon mi célból és kinek írta ominózus cikkét?

 

Az objektív valóság és igazság kérdése a fizika valamint az episztemológia illetékességi körébe tartozik, nem pedig a liberálisok és konzervatívok közötti vitának a tárgya. Amikor a szerző a tudományos megismerés korlátairól beszél, akkor csupán azt a filozófiai állítást teszi, hogy abszolút tudásnak soha nem lehetünk birtokában. Nincs tisztában azzal, hogy ez nem ugyanaz az állítás, mely szerint a tudásunkat egyáltalán nem lehet igazolni.

 

A szerző lényegében azt az abszurd prekoncepcióját akarja igazolni, hogy a tudomány nem tölti be a megismerés szerepét. Való igaz, a tudomány valószínűségi (és nem abszolút)  állításokat tesz. Az esetek jelentős részében azonban az állítások igazoltsági foka olyan magas, hogy tényeknek lehet nevezni őket.

 

A tudományos tények teszik lehetővé, hogy egy technikai civilizációt építettünk fel,

 

annak minden vívmányával, ideértve az információs és kommunikációs technológiáktól, a közlekedésen és az építészeten keresztül mindent, ami körülvesz bennünket.

 

A tudomány a mozgatója a modern biológia jelen forradalmának, amely a megismerésen túl a gyógyászatba is bevonult és számos betegséget tudunk már ma is gyógyítani, vagy legalább tüneti szinten kezelni, sőt a modern tudomány miatt élünk évtizedekkel hosszabb ideig, mint őseink. A sors fintoraként, ez a virológusokat is lefitymáló írás a feketehimlő ellen aratott győzelem WHO általi deklarációjának negyvenéves évfordulója környékén jelent meg.

 

A tudomány azon dolgozik gőzerővel, hogy pontosan diagnosztizálja a koronavírus-fertőzést, illetve megelőzze és gyógyítsa a betegséget. Addig is a kórházakban az orvosok a tudomány eszközeivel próbálják menteni a betegeket. Sőt, az is a tudomány eredménye, hogy egyáltalán tudjuk, hogy egy vírussal van dolgunk, nem pedig az ún. miazma leng körül bennünket, ami ellen a cselekvésnek nincs semmi értelme.  

 

Erre jön Techet Péter és kijelenti, hogy „a mostani járvány ezért arra mutat rá: ne higgyünk más kérdésekben se kritikátlanul az ideológiailag motivált, politikailag manipulált virológusi vagy biológusi véleményeknek.

 

Az nem összeesküvés, hogy a tudomány időt kér

 

Ez az érvelés azt használja ki, hogy egyelőre nem tudunk a COVID-19 teremtette helyzetre megoldást.

 

Itt azonban nem liberális összeesküvésről van szó, hanem csupán arról, hogy a tudomány időt kér a feladat megoldására.

 

Megjegyzem, igen nagy a valószínűsége annak, hogy nem a természetes nyájimmunitás fogja megoldani a problémát (a kormányok nem fogják szabadjára engedni a vírust a feltételezhetőn nagyszámú áldozatok miatt), hanem a vakcina és/vagy a gyógyszer.

 

Techet azt a sokak által képviselt nézetet osztja, mely szerint ez a vírus veszélytelen, amikor „influenzaszerű járványt” emleget. Ez a hamis állítás veszélyes is egyben, mert sokakat arra késztethet, hogy ne tartsa be a biztonsági előírásokat. Sokan tagadják, hogy a SARS-CoV-2 komolyabb kockázatot jelent, mint egy egyszerű nátha, vagy az influenza, de nem tudják hova tenni a Lombardiából vagy a New Yorkból érkező híreket, vagy téves, ideológiával áthatott magyarázatokat adnak erre (pl. nem növekszik az éves halálozás, stb).

 

A fő kérdés itt az, hogy mekkora a fertőzésen tünet nélkül, vagy enyhe tünetekkel átesők aránya az elhalálozásokhoz és a súlyos komplikációkhoz képest. Ezt még nem tudjuk biztosan, mert nincsenek nagyobb volumenű mérések, és a tesztek megbízhatósága is kétséges. Kína a napokban elkezdi Vuhan teljes lakosságának tesztelését, itt talán reális képet kaphatunk.

 

Május 12-én érkeztek az első részeredményeket a magyar egyetemek vizsgálatait illetően, melyek szerint idehaza mind a fertőzöttek, mind a fertőzésen átesettek aránya igen alacsony a teljes népességhez képest. Figyelembe véve a halálesetek viszonylag nagy számát, ez nem túl jó hír, hiszen magas mortalitást jelez.

 

Pont most kellene a tudományra támaszkodnia a politikának

 

Figyeljünk a szerző megfogalmazására: „ne higgyünk más kérdésekben SE…” Beszúrja ugyan a „kritikátlanul” szót, de a szövegkontextus itt is egyértelműn arra utal, hogy ez egy tudományszkepticista, de inkább tudománytagadó álláspont, amely megkérdőjelezi a szaktudást.

 

A jelenlegi válsághelyzetekben éppen hogy a tudományra kellene támaszkodnia a politikának,

 

nem voluntarista, szakszerűtlen, sokszor kifejezetten hibás nézetekre. Az, hogy általában nem kell hallgatni a politikailag motivált biológusokra egy borzasztó, véleményem szerint a kutatótársadalom ellen uszító kijelentés.

 

A fejtegetés során bezuhan a témába a klímaválság, a húsevés és a dohányzás korlátozásának kritikája is, összeturmixolva a holokauszt és a jogállamiság elvének relativizálásával. „A nyugati közvélemény demokratikus érzéke mára odáig korcsosult, hogy szerintük a társadalmak többségének – legyen szó akár a cigarettázás vagy húsevés korlátozásáról, vagy az ún. klímaválságról – zokszó nélkül kéne elfogadniuk a senki által meg nem választott tudósok állítólag objektív, független véleményét.”

 

Techet nem csupán a klímaválságot tagadja, hanem megkérdőjelezi a táplálkozás és a dohányzás hatását is az egészségre. A húsevés és a betegségek korrelációját illetően valóban nincs teljeskörű szakmai konszenzus, kivéve a feldolgozott húsokat, amik fogyasztása bizonyos fokú kockázati tényezőt jelentenek a kolorektális rák, illetve a szív-és érrendszeri betegségek esetében. A dohányzás és a tüdőrák viszonya azonban korántsem filozófiai, hanem egyértelmű ok-okozati kapcsolat. Aki ezt tagadja, az alapvető ismereteteknek nincs birtokában, vagy ideológiai korlátok gátolják e tudományos igazság elfogadásában.

 

A társadalom tudományhoz való viszonya éppen ellentétes azzal, amit a szerző állít: áltudományos és igazolatlan eszmék dominálják a közvélekedést, nem pedig a tudományos gondolkodás.

 

Többen szinte lehetetlen missziót vállalunk e helyzeten való változtatásért. Techet, Donald Trumppal nyilvánvalóan egyetértve, idézi az amerikai elnököt. „Szabadítsátok meg a világot a politikai céljaikat álobjektivitás mögé rejtő természettudósók abszolutista terveitől!” A „senki által nem megválasztott” (sic!) természettudósok abszolutista terveinek (dupla sic!) emlegetésével a szerző azt a benyomást akarja kelteni, mintha a kutatók nem csupán tanácsot adnának a politikának, hanem átvették volna a kormánybotot. Mellesleg a kutatókat – hasonlóan például az orvosokhoz – nem demokratikusan választják, hanem a tudásuk alapján, legalábbis a jól működő társadalmakban.

 

Techet társadalomtudományi példái egyenesen veszélyesek

 

„Mivel nincs abszolút, objektív igazság, annak kérdése, hogy mi a jogállam, mi a holokauszt vagy hogyan kell emlékezni az ötvenes évekre, politikai, szubjektív akarattól függ.” 

 

Az ötvenes években valóban így tekintettek az objektív igazságra, melynek egyik terméke például a magyar narancs volt. Ekkor megvalósult a szerző álma: a politikai akarat felülemelkedett a tudományon és az objektív valóságon,

 

s létrehozta a savanyú narancs mellett a működésképtelen szocialista gazdaságot. A holokauszt pedig nem csupán egy elcsépelt PC-kategória bizonytalan valóságtartalommal, hanem egy szörnyű ideológia alapján végrehajtott szisztematikus népírtás volt egy objektíven létező világban. Mindezt felületesen értett filozófiai fogalmak alkalmazásával relativizálni szintén nem a szimpla véleménynyilvánítás kategóriája. A szerző nyilvánvalóan nem szimpatizál a jogállam hagyományos értelmezésével sem, hanem annak meghatározását a politikai és szubjektív akaratra bízza.

 

Összefoglalva, a szerző által leírtak egy elfogadhatatlan világnézetet képviselnek. Ellenségképet gyárt a tudomány és egy olyan társadalmi réteg ellen, amire ebben a felforduló világban nagyobb szükség lenne, mint valaha. Techet tagadja a tudomány valóságfeltáró szerepét, ami nem csupán ismerethiányra vall, de egy veszélyes ideológia is egyben. A holokauszthoz való hozzáállása csak hab a tortán, de szervesen beleillik egy indulattal teli, irracionális világképbe.

 

Az ilyen írások és gondolatok ellen fel kell szólalnunk, hiszen ha elárasztanak bennünket, az egy újabb világégéshez vezethet, ahonnan az értelem és a humanizmus már nem biztos, hogy képes lesz újra talpra állni. 

 

A szerző biológus, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója, és s Techet Péter Ne higgyetek a tudománynak! című cikkére reagált. Így tett korábban az Azonnalin Varsányi Bence és Nagy Boldizsár is. Hozzászólnál a vitához? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Úgy tűnik, hajlunk a miniszterelnök javaslatára, és idén inkább Magyarországot fedezzük fel. A balatoni foglalások száma is nagyot nőtt még az elmúlt évihez képest is.

Ingyen adunk húsz lélegeztetőgépet a Türk Tanács egyik oszlopos tagjának.

Több mint bruttó 7,5 milliárdot költött a kormány az elmúlt négy évben nemzeti konzultációkról? Melyik volt a legdrágább közülük? Ez is kiderül a Miniszterelnöki Kabinetiroda által közölt összesítésből.

Több ellenzéki pártnak sem tetszett, hogy a Fidesz feltételeket szabna a közös uniós hitelfelvétel támogatásához. De miért nem szavazott akkor erről a DK, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP sem? Megkérdeztük.

Viktar Babarika és Valerij Capkala mind a belarusz establishmentből kiugorva indult Lukasenka ellen elnökjelöltként, de a hatóságok ott gáncsolják őket, ahol tudják.

Nincsenek szentek, csak kőkemény érdekek a bolgár nagypolitikában. Elmagyarázzuk, mi folyik Bulgáriában.

A Magyarországon is népszerű tévéműsor sztárja, Grant Imahara 49 éves volt.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás