A más vélemények létének tagadása nem tudománytagadás?

Bakó Bea

Szerző:
Bakó Bea

2020.11.26. 08:30

Némely természettudós észak-koreai tempóban hallgattatná el a járványügyi intézkedések társadalmi hatásairól szóló kritikus hangokat. Vajon hová tűnt az ő tudományos kíváncsiságuk?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Több, mint fél éve, hogy a koronavírus-járvány a mindennapjaink része lett, ami azzal is járt, hogy Magyarország már nemcsak a tízmillió politológus és fociedző országa, de a tízmillió virológusé is. Tavasz óta az újdonsült virológusok tömege teljes bizonyossággal tudja a tutit a maszkhordás hasznosságáról vagy épp annak káros hatásairól, a koronavírus terjedési és halálozási arányairól (a különböző módon mért statisztikák ellenére), meg a helyes tesztelési protokollokról.

Az igazi virológusok és egyéb természettudósok egy részében mindez érthető módon szülhetett egyfajta frusztrációt,

hiszen „végre” itt a pillanat, amikor a nagyközönség számára is átélhető, hogy mennyire fontos, amit eddig is fáradhatatlan munkával csináltak és amihez tényleg értenek. Ehhez képest doktor Gődények tagadják a járványt nagy sikerrel a nyilvánosságban, sőt, holmi Techet Péterek meg en bloc A Tudományt tagadják!

Szörnyű, veszélyes, felháborító, tilcsákbe!

Jellemzően ezt mondják erre A Tudomány eddig mellőzött inkvizítorai, akik úgy érzik, most eljött a nagy pillanatuk. Látható módon leginkább azokra dühösek, akik olyan pofátlanok, hogy nem természettudós létükre véleményt merészelnek nyilvánítani mondjuk arról, hogy biztosan érdemes-e az emberek polgári tudatosságának utolsó morzsáit is feláldozni a víruspara oltárán, vagy hogy felelősségteljes politika-e az olyan, amely megkérdőjelezhetetlennek vélt tudományos igazságok mögé bújik a döntés felelőssége elől.

Speciel ennek a két kérdésnek (ellentétben mondjuk a fentebb emlegetett maszkviseléssel vagy teszteléssel) nagyjából nulla köze van a virológiához és a biológiához (annál több például a szociálpszichológiához vagy a politikai kultúrához); de

a természettudós inkvizítorlogika szerint a társadalomtudósoknak és az újságíróknak ezügyben is kuss a nevük, hiszen végső soron járványügyről van szó, nem értenek hozzá, ne gődénykedjenek meg tudománytagadjanak itt!

Sőt, egy felelősségteljes újságban meg sem szabadna jelentetni ilyen hamis és ártalmas cikkeket, hogy képzeljük egyáltalán…

Még abban se vagyok biztos, hogy az ekként gondolkodó „társadalomtudomány-tagadók” (nyilván van jó meg rossz tudománytagadás ugye) akkor sem kívánnák, hogy bárcsak mégis érdemi viták lettek volna erről, amikor ne adj’ Isten majd csak oltással lehet szabadon repülni, és biztos, ami biztos, végképp tabu lesz a kézfogás is; hiszen az érvelésük alapján szellemileg már most is a Rákosi-korban vagy Észak-Koreában élnek.

Hová tűnt a tudományos kíváncsiság?

Persze lehet, hogy túl sokat követelek, mikor azt várom a pipettáik mellől hirtelen a tévéképernyőkre került természettudósoktól, hogy legalább próbálják megérteni a primitív társadalomtudomány és a sajtó meg a közbeszéd szempontjait – hiszen a tudomány mégiscsak a kíváncsiságról és a megérteni akarásról szólna elvileg. Megértőnek kell lennünk: bizonyára oly nehezükre esik közénk leereszkedniük, és

csak puszta mártíromságból haknizzák körbe tengernyi megkérdőjelezhetetlen szakértelmükkel a tévéket és mindenféle médiát, miközben mi, újságírók már a puszta kérdésfelvetéseinkkel is arcpirító módon tagadjuk A Tudományt.

Szóval maradjunk egy pillanatra a természettudományon belül, és nézzünk egy példát azon tiszta szellemi magasságokból, ahol se a lockdown káros társadalmi hatásai, se a néphülyítés újabb politikai bravúrjai nem zavarnak be a képbe, hanem a kérdés tényleg csakis pusztán virológiai: biztos-e, hogy tavaly télen, a kínai Vuhanban jelent meg az emberek közt a vírus?

Ez a kérdés azért vetődött fel, mert a múlt héten olasz tudósok közzétettek egy tanulmányt, amiben azt írják: már tavaly őszi olaszországi mintákban kimutatták az új (kínai?) koronavírus elleni antigéneket, azaz már korábban itt volt a vírus Európában. Ez persze még laikus szemmel is felvet némi kételyt, például, hogy akkor miért nem robbant be a járvány korábban és hasonlók, úgyhogy első körben írtunk is egy eléggé távolságtartó cikket a kutatásról, és rögtön felvettük a kapcsolatot a tanulmány egyik társszerzőjével, hogy adjon interjút, magyarázza meg jobban a dolgot.

Eközben a magyar virológusszakmában is megjelentek az első gyorskommentárok: „komolytalan” lapban jelent meg a tanulmány, biztos nem is esett át bírálaton, nem derül ki, hogyan szűrték ki a más koronavírusokkal való keresztreakciót, a szenzációhajhász sajtó meg hogy rákapott, hülye felületes újságírók, jajj…

Az Azonnali hülye felületes újságírói közben elruccantak Sienába, ahol a kutatás módszertanáért felelős Emanuele Montomoli elmondta nekünk, hogy miért abban a lapban publikálták a cikket ahol, hogy az valójában átesett előzetes bírálaton, és a nagyközönség számára kellően leegyszerűsített módon elmagyarázta azt is, hogy hogyan szűrték ki a keresztreakciókat más koronavírusokkal, azaz miért biztos abban, hogy az új koronavírus antigénjeiről van szó.

Hogy ez a módszertan (tekintélyfetisiszták kedvéért: a „komolytalannak” nem annyira nevezhető Nature Methodsban is publikálták) mennyire meggyőző szakmailag, azt én nyilván nem tudom eldönteni: őszintén bevallom, hogy nem értek a virológusok szakmájához, még ha ők néha úgy is érzik, hogy értenek a miénkhez. Mindenesetre a legnyilvánvalóbb vitás kérdésekre kaptunk valamilyen közérthető választ Montomolitól, de valamiért erre már nem jöttek se további vitató, se egyetértő vagy árnyaló megjegyzések A Magyar Szakértők részéről. Csak a nagy hallgatás.

Szóval a szigorúan laikus benyomásom a történetről az, hogy

mintha a tudomány művelésének egyik alapvető feltételétől, a nyitottságtól és a kíváncsiságtól eljutottunk volna annak a kommentelőnek a hozzáállásáig, aki úgy kezdi az osztást a cikk alatt, hogy „nem olvastam a cikket, de…”

Söprögessünk azért egy kicsit a saját házunk előtt is!

Azért ne legyünk igazságtalanok: az eltérő vélemények kizárása – még ha most különösen idegesítő és „ártalmas” módon jelenik is meg egyes természettudósok részéről – sajnos amúgy is elengedhetetlen része az elhatárolódáskultúrán alapuló magyar közbeszédnek, amelyben bőven nem a koronavírus-járvány az első (és nem is az utolsó) dolog, amiről gyakorlatilag nem lehet értelmes vitát folytatni.

A legutóbbi példa erre a Bede Zsolttal készült interjúnk, ami nemcsak azért emlékezetes, mert az élőzésbajnok exfocidrukker megpróbálta letiltani a megjelenését, hanem azért is, mert – a felháborodott safespace-liberális kommentcunamira válaszul – azt is meg kellett magyaráznunk, hogy miért állunk szóba „ezekkel”. Pedig nyilvánvaló: azért, mert attól, hogy elfordítod a fejed, a neked nem tetsző dolgok még nem tűnnek el, és a neked nem tetsző jelenségeket se megérteni, se kezelni nem fogod tudni, ha az egyetlen taktikád az, hogy nem veszel róluk tudomást, vagy eltagadod a létezésüket, jelentőségüket.

A tagadás nem visz előre, és ezeket nemcsak a Bede-interjún hiperventilláló széplelkeknek kellene észben tartaniuk, de azoknak is,

akik a „tudománytagadás” szitokszavát fröcsögve észre sem veszik, hogy maguk vannak a legnagyobb tagadásban azáltal, hogy minden más nézőpontot lesöpörve az egyetlen igazság letéteményeseinek képzelik magukat.

Olvasnál még Bakó Beától az Azonnalin? Ide kattints! Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk! Ezt a cikket már olvashattad szerda reggel hétkor az Azonnali hírlevelében, a Reggeli feketében is. Ha nem szeretnél ilyen cikkekről és még sok másról lemaradni, iratkozz fel!

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől
Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek