+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Varsányi Bence
2020. május 8. péntek, 18:00
Lehet szakértői abszolutizmusozni meg klímahisztizni a klímaválság kapcsán is, de a politikai akarat tudományos tények fölé helyezése ez esetben végzetesnek bizonyulhat.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Félve fogok hozzá ehhez a válaszcikkhez Techet Péter kollégám tudományellenes kiáltványnak is beillő publicisztikájára, mert az elolvasása után az első benyomásaim egyike az volt, hogy ez egy igazán posztmodern szöveg.

 

Még csak nem is a tudomány relativizálására gondolok – a tartalmi részekről majd később – hanem arra, hogy a rendkívül szórakoztatóan megírt cikkből nem lehet eldönteni a szerző szándékát, ember legyen a talpán, aki teljes bizonyossággal tudja állítani, hogy komoly-e vagy tréfál, esetleg hol komolyan ír, hol szándékosan túloz. Ez megnehezíti a válaszoló helyzetét, mert ha komolyan veszi, akkor rosszfej, hogy nem érti a viccet, ha pedig humorként értelmezi, akkor lúzer, ez ugyanis egy halálosan komoly írás.

 

Én mégis megkísérelném a rosszfejséget.

 

Kollégám tételmondata, hogy az az elképzelés, amely szerint a politikai döntéseknek tudományosan objektív eredményekre kellene épülniük, naiv, buta, és veszélyes is, mert „feláldozza a demokratikus akaratképzést a szakértői abszolutizmus oltárán”. A téma apropója, hogy Orbán Viktort sokan bírálják, amiért nem tárja a nyilvánosság elé, hogy pontosan milyen adatok alapján döntenek a járványügyi intézkedésekről.

 

Liberális kritika lenne számonkérni az adatokat Orbánon?

 

Először is, a bírálat nem feltétlenül implikálja azt, hogy a bírálók szerint tudományos politizálásra van szükség.

 

A miniszterelnök számos alkalommal kiemelte, hogy folyamatosan egyeztetnek a szakértőkkel, így még akkor is jogos a közvélemény érdeklődése az adatok iránt, ha éppenséggel nincsenek a fentihez hasonló elképzeléseik a kormányzásról. Jelen bizonytalan helyzetben sokan kiemelten fontosnak tartják, hogy a döntéshozatali folyamatok a szokásosnál transzparensebbek legyenek, és ennek a hiányát kérik számon a kormányfőn, ha már ő maga hivatkozik a szakértőkre.

 

Tegyük viszont fel egy pillanatra, hogy elfogadjuk kollégám állítását, és a „naiv, buta, és veszélyes elképzelés” áll az állítólag liberális kritika mögött.

 

Akit feltüzelt kollégám tudományellenes manifesztója, az most egy pillanatra csukja be a szemét, mert egy társadalomtudományi kutatásra fogok hivatkozni: a Pew Research Center 2017-es felmérése szerint 

 

a magyarok csupán huszonhárom százaléka gondolja úgy, hogy rossz ötlet lenne a kormányzást a megválasztott politikusok helyett szakértőkre bízni.

 

Ez egy erősebb állítás annál, hogy a politikai döntéseket tudományos eredményekre kéne alapozni, így nem lőhetünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, hogy a tudományos eredményekre alapozást feltehetően nagyjából a magyarok legalább háromnegyede támogatja. Nem tudom, hogy a magyarok mekkora része bírálta Orbán Viktort amiatt, hogy nem tudni, a járványban milyen információk alapján dönt, de ha a bírálat mögött a tudományosan objektív politikai döntések igénye áll, akkor a felmérés értelmében a magyarok háromnegyedének kéne legalább magában kritizálnia a miniszterelnököt. 

 

Ha pedig a kritika valóban liberális, akkor eszerint a magyarok háromnegyede is liberális, ami kizárt dolog, egy 2016-os felmérés szerint a magyarok tizenhárom százaléka vallotta magát liberálisnak, és az azóta eltelt négy évben sem épp a liberalizmus térnyerését tapasztalhattuk hazánkban.

 

A tudomány sem objektív, de ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt!

 

Kollégám a nyugati közvélemény állítólagos tudományvallásos véleményével sem ért egyet, miszerint zokszó nélkül kéne elfogadnunk a senki által megválasztott tudósok véleményét, mert úgy gondolja, hogy a tudománynak ideológiailag motivált eredményei vannak.

 

A társadalomtudományok izmusoktól gyakori befolyásoltságát nem vitatom el, Techet nagyon helyesen rá is mutat, hogy ezt a tényt mintha már kezdenénk kollektíve is elfogadni. Ez a befolyásolhatóság a társadalomtudományok természetéből fakad, így a továbbiakban célszerű a tudomány szó alatt kizárólag a természettudományokat értenünk.

 

A természettudományos kutatások is juthatnak téves eredményre, de ez a vizsgált jelenségen egy pillanatig sem változtat, mert természetéből adódóan rajtunk kívül áll. A körülöttünk lévő világ természeti elemeit nem mi teremtettük, ezért azt teljesen soha nem is ismerhetjük meg – ezért is badarság a tudománytól várni bármiféle végső igazság megtalálását –, ez pedig lehetőséget ad a hibázásra, és arra, hogy az újabb kutatások rendre megcáfolhassák a korábbiakat. Téves eredményt persze itt is lehet izmusoktól befolyásoltan produkálni, például a módszertannal való bűvészkedéssel, de még egy módszertanilag kifogástalan kutatás eredménya is sokféleképpen értelmezhető az értelmező motivációjától függően, tehát bőven van hely a szándékos csúsztatásoknak.

 

A szakértői kormányzás vágya viszont nemcsak azért abszurd, mert a szakértők is lehetnek ideológiailag motiváltak, hanem

 

még akkor se lenne értelme, ha minden egyes társadalom- és természettudományos kutatás tökéletesen objektív lenne, ugyanis a politikai döntések semmiféleképpen sem megkerülhetőek.

 

A közgazdászok például egész pontosan meg tudják határozni, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a gazdaság egy A pontjából egy B-be jussunk, vagy hogy mit kéne másképp csinálnunk, hogy inkább egy C-be érjünk, az viszont már egy tisztán politikai kérdés, hogy mi melyik pontba is szeretnénk eljutni. Hasonlóképp, a tudósoktól tudjuk, hogy a dohányzás káros, továbbá azt is tudjuk, hogy hatalmas anyagi terhet ró az egészségügyre, viszont az már politikai kérdés, hogy korlátozzuk-e az emberek szabadságjogait a tehermentesítés érdekében.

 

A tudományvallás hívei szerint viszont az élet minden területére választ kaphatunk a szakértőktől, akár még morális kérdésekre is, ahogyan a radikálisabbak szerint az is bebizonyítható, hogy nem létezik Isten. Ezt a tudományba vetett vak hitet joggal lehet kritizálni, ahogyan a tudósok ideológiai befolyásoltságát is, idáig pedig ha jól értem nagyjából egy lapon vagyunk a kollégámmal, az viszont már nem gondolom, hogy célravezető, ha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük, és tudományellenes manifesztót írunk a kritikából.

 

Vitatkozni lehet, de a klímaválságot elvitatni végzetes

 

Ilyen kiáltványt a koronavírus-járvány tapasztalataira alapozva kifejezetten nem érdemes írni, ugyanis ezt a válságot nem mi magunk idéztük elő, hanem természeti jellegű, maga a vírus megismerhető, tehát mielőtt eldöntjük, hogy milyen módon és mennyire akarunk védekezni, egyértelműen előnyben vagyunk, ha ismerjük az ellenfelünk természetét, ebben pedig pont a tudomány van segítségünkre. Ez nem szakértői abszolutizmus, hanem józan minimum. A szakértők ismertetik a vírus természetét, a politikusok pedig majd eldöntik ennek tudatában a politikai kérdéseket, például hogy a szigorú korlátozás vagy a helyzet lazább kezelése jobb-e.

 

Az nem lehet a tudományos eredmények ismeretében hozott döntések elleni megalapozott kritika, hogy a virológusok „sötétben tapogatóznak”, mert minimális tudománytörténeti ismeretek birtokában is tudható, hogy a tudomány természetéből adódóan a tudósok először mindig a sötétben tapogatóznak, de ismereteik egyre nőnek, közben pedig a korábbi elméleteik megdőlhetnek és újak léphetnek a helyükre.

 

A jelenleg szinte folyamatosan tapasztalt bizonytalanságból pedig azt a következtetést levonni, hogy a klímaválság szakértőinek szavára se adjunk annyira, mint eddig, már nemcsak megalapozatlan, hanem egyenesen életveszélyes.

 

Kollégám szerint most azt látjuk kicsiben, hogy milyen következményei vannak a szakértők szavára visszavett termelésnek és fogyasztásnak, de nem veszi figyelembe azt, hogy a koronavírus-járvány kifutása teljesen más, mint a klímaválságé: a klímakatasztrófában hosszútávon nem az emberiség egy bizonyos része fog meghalni egy egyvalaki által elfogyasztott denevértől, hanem mindannyian, a kollektív magatartásunk miatt.

 

Persze lehet továbbra is rövidtávon gondolkodni, meg lehet venni a századik felesleges kacatot, és a harmadik autót a családba, meg lehet Budapestről Debrecenbe repülőzni is, közben arra gondolva hogy mértéktelenségünkkel még meg is mentjük a mérsékelésbe egyébként „beledöglő” alsóosztályt, csak éppen

 

szép lassan belepusztulunk a kocsikázgatásba, a repülőzgetésbe, meg a tengernyi kacatba – alsó-, felső-, és középosztály egyaránt.

 

Feltéve, hogy nem tagadjuk a klímaváltozás tényét tisztán paranoiából. Na nem mintha akkor megszűnne létezni, de abban az esetben legalább őszinte a kritika és a felelőtlen magatartás, minden más esetben viszont a saját mértéktelenségünk igazolására tett, tehát ideológiailag befolyásolt, bárgyú kísérlet.

 

Mert a klímakatasztrófa már nem egy homályos előrejelzés, nem sebtében kellett megismernünk, mint a koronavírust, a tudósok sem a „sötétben tapogatóznak”, hanem egy megkerülhetetlen tény, amelynek az elkerüléséhez – vagy legalábbis a következményeinek mérsékeléséhez – nincs meg a kellő politikai akarat.

 

Lehet szakértői abszolutizmusozni meg klímahisztizni a klímaválság kapcsán is, de a politikai akarat tudományos tények fölé helyezése ez esetben végzetesnek bizonyulhat, illetve ezen a vonalon elindulva könnyen eljuthatunk akár a tudomány abszolút tagadásáig is, amit nyugodtan meg is tehetünk, elvégre nincs még tudományos inkvizíció.

 

Tényleg nem kell higgyetek a tudománynak, csak akkor lassan kezdjünk el megtanulni tüzet csiholni!

 

Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints! Techet Péter vitatott cikkére vagy kíváncsi? Itt olvashatod! Vitatkoznál? Hozzászólnál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ingyen adunk húsz lélegeztetőgépet a Türk Tanács egyik oszlopos tagjának.

Több mint bruttó 7,5 milliárdot költött a kormány az elmúlt négy évben nemzeti konzultációkról? Melyik volt a legdrágább közülük? Ez is kiderül a Miniszterelnöki Kabinetiroda által közölt összesítésből.

Több ellenzéki pártnak sem tetszett, hogy a Fidesz feltételeket szabna a közös uniós hitelfelvétel támogatásához. De miért nem szavazott akkor erről a DK, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP sem? Megkérdeztük.

Viktar Babarika és Valerij Capkala mind a belarusz establishmentből kiugorva indult Lukasenka ellen elnökjelöltként, de a hatóságok ott gáncsolják őket, ahol tudják.

Nincsenek szentek, csak kőkemény érdekek a bolgár nagypolitikában. Elmagyarázzuk, mi folyik Bulgáriában.

A Magyarországon is népszerű tévéműsor sztárja, Grant Imahara 49 éves volt.

Egész Kelet-Európát és a Balkánt kiosztotta a német viccpárt EP-képviselője, hogy aztán az Európai Bizottság felelősségét kapargassa meg.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás