A folytonos nemzeti konzultálás helyett akár kormányozni is lehetne

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2020.02.19. 08:57

Nagyon családiasnak hangzik Orbán Viktor büszkélkedése a néppel közös kormányzásról, de ez még akkor is a képviseleti demokrácia ügyintézéssé aljasítása lenne, ha bárki is elolvasná a visszaküldött kérdőíveket.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Orbán huszonvalahanyadik évértékelőjét épp a bűn egyik európai fővárosában, Berlinben volt szerencsém hallgatni egy különösen jól sikerült technobuli után, már kicsit mardosva attól, hogy hamarosan vissza kell térnem a valóságba egy olyan univerzumba, ahol amúgy tényleg van hatása ennek a beszédnek. Az ugyanis egy dolog, hogy ennek a beszédnek a nagyrészéért szerintem simán kidobtak, rosszabb esetben meg is vertek volna a város szórakozóhelyeinek jelentős hányadában, de arra már csak itthon jöttem rá, hogy tulajdonképpen nem is cigányozás/bírózás/sorosozás volt a legnyomasztóbb az egészben.

Hanem az az évértékelőn újra megismételt ígéret, hogy Orbán Viktor már megint elindítja a nemzeti konzultációt.

Sőt, nem csak elindítja, de egyenesen büszke arra, hogy a Fidesz mennyire erőteljesen támaszkodik a mögötte álló Népre, akikkel együtt döntenek az ország fontos sorskérdéseiről. Az egész több szinten is dühítő: nem elég, hogy rengeteg pénz megy el egy semmilyen következménnyel nem járó közvéleménykutatásra és annak reklámozására (annak lehet kicsit örülni, hogy a beérkezett válaszok feldolgozásra valószínűleg nem nagyon költenek), de ráadásul a kérdéseknek sincs különösebben semmi értelmük azon kívül, hogy ismételgethessék bennük Habony Árpád legújabb szavait.

Ugyanis összességében nézve a nemzeti konzultáció akkor is a demokrácia félreértése lenne, ha neadjisten tényleg érdekelné a Fideszt az ország lakosságának a véleménye, büszkélkedni a visszatérő konzultálással pedig nagyjából annak a beismerése, hogy semmi elképzelésük nincs.

Bár első körben tök jól hangzik, hogy egy kormány annyira figyel az emberek véleményére, hogy mindenben kikéri azt, ez valójában a politikus munkakerülése.

A képviseleti demokrácia alapja ugyebár elvileg az, hogy mi, mint a munkából élő átlagemberek szavazunk egy szimpatikus figurára, aki leveszi a vállunkról az ország működtetésének terhét. Ez főleg azért jó, mert országot amúgy nem olyan egyszerű vezetni: bár a továbbra is csak legenda, hogy a magyar politikusok olyan őrült nagy zsenik lennének, azért az sem véletlen, hogy általában nem árufeltöltők vagy mondjuk újságírók hozzák a fontos döntéseket.

Viszont a fent említett szakmák képviselői az összes többivel együtt meggyőződésük szerint szavazhatnak egy irányvonalra, ami a szélsőjobbtól a szélsőbalig megvan amúgy a magyar skálán (most ezeknek a képviseleteknek a minőségét és változását inkább nem taglalom, a lényeg, hogy van), és reménykednek, hogy ennek a világnézetnek a lehető legtöbb szerep fog jutni a következő négy évben vagy az EP-ben. Ha győztünk, akkor örülünk, hiszen mi a továbbiakban is foglalkozhatunk azzal a munkával. Ebből az állam leszed annyi adót, hogy ki tudjuk tartani azokat az embereket is magunkon kívül, akiket megbíztunk a gazdaságpolitika, szociális háló és hasonlók rendben tartásával, közben pedig emésztgetjük, hogy az általunk megbízott ember produkciója mennyire felel meg nekünk összességében.

Ha viszont az általunk megbízott ember minden piszlicsáré baromságával visszajön hozzánk megkérdezni, hogy ezt mégis hogy kéne szerintünk csinálni, akkor az az ember valószínűleg nem alkalmas miniszterelnöknek.

Vannak dolgok, amikről egyszerűen nem szabad kikérni a többség véleményét azon egyszerű oknál fogva, hogy a többség hülye hozzá. Elég ránézni a brexitnévszavazás eredményére ahhoz, hogy lássuk, mihez vezet, ha egy csomó bonyolult problémának a megoldását eltolják maguktól a politikusok és a végletekig leegyszerűsítve rábízzák a népre.

Az egyik oldalról persze lehet ez a demokrácia csúcsa is, de a végeredmény mégis az, hogy az emberek olyan dolgokról dönthettek, amikről jó eséllyel fogalmuk sem volt, ráadásul szándékosan félre is tájékoztatták róluk őket.

És bármennyire is szépnek tűnik mindenben véleményt kérni, hülyeség: ahogy az orvoson is számonkérnénk, miért kapja a fizetését úgy, hogy minket kérdez meg, milyen gyógyszert szeretnénk kapni a betegségünkre, úgy egy politikust is számon kéne.

Bár a politikusok döntéseibe végül is jóval többen szoktak belehalni, mint az orvosokéba, nekik mégis opció a belénk kapaszkodás: az ország nagyrésze által jónak gondolt dolgok végrehajtása persze kis mázlival népszerűséget hozhat, és ezzel meg is érkeztünk a populizmushoz. Ez visszanézve nagyjából 1989 óta a Fidesz egyetlen megfogható és mindig vele lévő világnézete, gátlástalan szavazatmaximalizálás. Ha ezt liberálisként látták a legjobban, akkor a Fidesz liberális volt, ha polgári konzervatívként, akkor jött a polgári Magyarország, ha pedig épp egy munkával kapcsolatos lózungokat hangoztató félfasiszta öregpártként, akkor ez a szöveg, hiszen mindig az a lényeg, hogy amúgy mivel lehet behúzni az embereket.

Csak ebbe a politikába eleve nem férnek bele a népszerűtlen döntések.

Ezért tudtuk meg például az évértékelőben 340 forintos eurónál és egyre dráguló élelmiszereknél, hogy már tíz éve nincsenek megszorítások, és ezért kerülhetett egyáltalán szóba az aranykor kifejezés úgy, hogy novemberben részben leállt a veszprémi kórház intenzív osztálya szakemberhiány miatt.

Itt mondhatnám, micsoda mázli, hogy Orbán Viktor a 2016-os égés óta nem mer valódi népszavazást tartani semmiről, hiszen a nemzeti konzultáció eredménye az égvilágon semmi következménnyel nem jár (olyannyira, hogy nem is tudni az eredményeket), de van a Fidesznek egy valódi nemzeti konzultációja is, az pedig az állandó mérés. Ezeknek a méréseknek köszönhetően zöldül most épp be a Fidesz, hiszen valószínűleg épp az látszott, hogy az ő szavazóikat is zavarja a 40 fokos július, de valószínűleg a cigányozást is megelőzte hasonló felmérés. Ezért képes két-háromévente alakot váltani, és ezért volt nagyon vicces az a kapkodás, amit az előre nem bemérhető Borkai-ügy váltott ki belőlük.

Orbán Viktor őrületes találmánya persze soha nem arról szólt, hogy kézenfogva kormányozzon az emberekkel, de szerencsére így is arról fog szólni a következő pár hónap, hogy mekkora őrületes siker a nemzeti konzultáció. Pedig

ennyi ráfordított pénzből és energiából akár azt is csinálhatná, amivel az ország fele megbízta két évvel ezelőtt:

például gondolhatna valamit magától is a világról, és ennek a gondolatnak az igazáért belemehetne vitákba, és ha ezzel szimatikussá válik, akkor végig is vihetné őket. Tehát úgynevezett kormányzás, amihez tartoznak interjúk, kormányprogramok, meg egy csomó olyan dolog, amikre csak a 2010 előtti időkből emlékezhetünk.

Olvass még több cikket Fekő Ádámtól az Azonnalin! Ha a nemzeti konzultációról olvasnál többet, itt megtudhatod, miért rosszabb ez az eddigi összesnél Bakó Bea szerint. Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

Fekő Ádám
Fekő Ádám az Azonnali újságírója
Fekő Ádám
Fekő Ádám az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek