Régen tényleg léteztek Fidesz-árvák, azokat gyűjtötte be a Fidesz

Amikor az ellenzék a Fideszből kiábrándult rétegek megszólításáról beszél, akkor abba a hazugságba ringatja magát, hogy egy percig is őszinte igény mutatkozott itt a mérsékelt jobboldalra.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Nagyjából 2014 óta tér vissza rendszeresen valamelyik párt vagy politikus azzal a gondolattal, hogy itt az ideje nem csak az ellenzéken ragadt szavazókat megszólítani, hanem határokat átlépve behúzni a kiábrándult fideszeseket, szaknyelven Fidesz-árvákat. Ők azok a mitikus szcéna Magyarországon, akik még az 1998-as polgári konzervatív Fideszre rakták le a voksukat, Európát egy hagyománytisztelő és vallásos kontinensként képzelik el, leülnek vitázni a baloldallal és a liberálisokkal is, hisznek a keresztény értékekben, a tisztességes versenyben és a sokszínűségben, és úgy általában véve szeretnek beülni egy belvárosi vagy még inkább bécsi kávéházba egy jó tejszínhabos kávéra. 

Őket akarja bevallottan megszólítani például a Momentum főpolgármesterjelöltje, Kerpel-Fronius Gábor, utalt erre Puzsér Róbert, de kevésbé egyértelműen kijelentve a Jobbik is ezt próbálta átvinni a nagy néppártosodási projekttel. 

Vagyis persze kicsit túlzás, mert léteznek: Jeszenszky Géza havonta ad interjút a Magyar Narancsnak arról, hogy mennyire nem ért már egyet Orbán Viktorral, Tölgyessy Péter rendszeresen elemzi négy-ötrészes cikkekben a NER töredezettségét, Navracsics Tibor talán már maga sem érti, miért tér ki reflexből az összes pártjával kapcsolatos kínos kérdés elől, mellé pedig néha megérkeznek olyan hirtelen fontossá vált emberek, mint a KDNP-ből kilépett Lukácsi Katalin, vagy persze Márki-Zay Péter, aki valamiért még mindig azt hiszi, hogy Hódmezővásárhely behúzása után sorba állnak az irodájánál a Mindenki Számára Hiteles Jelöltek megverni a Fideszt az ország többi részén is.

Ha az ember csak újságot olvas, valóban úgy tűnhet, hogy a Fideszből kiábrándult réteg egy szabadon lebegő társaság most, akik politikai árvaként nem is tudnak hova szavazni. Csakhogy a média szereti ezt felfújni:

de sajnos az a helyzet, hogy ezek az emberek nagyjából annyian vannak, amennyit innen látni. Fel lehet még velük tölteni pár szerkesztőséget az egykori Simicska-birodalom romjain, de tényleg ennyi.

Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy miért ennyi, amikor az 1998-2002 között dolgozott Orbán-kormányra is volt igény, ami bizony a polgári Magyarország nagy kezdete volt?

másrészt empirikus tapasztalatok alapján mondhatom, hogy a Fidesztől és rajongóitól soha nem állt különösebben távol a szélsőjobb.

Nem lenácizni akarom én a fideszeseket, több szavazót is a barátaim közé sorolok, de azért aki jelentősebb időt töltött vidéken, az pontosan tudja, hogy az orbánista családtagok azok, akiktől azért soha nem állt olyan rettentő távol egy erős zsidózás a karácsonyi ebédnél, ők álmodoztak arról, hogy milyen egyszerű lenne a Dunába lőni Kovács Lászlót, de úgy általában véve a Fidesz ellenzéki éveiben sem azokhoz szólt soha Orbán Viktor, akik párbeszédet szeretnének folytatni másokkal.

És ameddig ő ott van, és hozza azt a félreismerhetetlen fejéri marlonbrandós mosolyát, miközben magához öleli a modern világ kihívásaitól rettegő szavazóit, addig senkit nem fog érdekelni, mennyire vállalhatatlan mondjuk Rogán Antal produkciója.

Az idő persze mindig megszépíti a dolgokat, de objektíven nézve Magyarországon soha nem volt különösebb igény mérsékelt jobboldali pártra. A Fidesz is csak rövid ideig próbálkozott ezzel a liberalizmustól elvezető útján, mert épp úgy tűnt, így lehet kormányra kerülni, de a számok mindig azt mutatják, hogy a magyar jobboldal kifejezetten vevő a szélsőjobbra. Bizonyítékképp elég csak arra gondolni, hogy az 1998-tól élt kormánykoalícióban sem volt senkinek büdös a liberális férgekről beszélő Torgyán József a kisgazdáktól.

Azt is nehéz egyedül Orbán Viktor gyilkos ölelésére fogni, ami azzal a pár kezdeményezéssel történt, ami kifejezetten a mérsékelt jobboldalt célozta meg: a 2000-es évek MDF-jéről elég gyorsan kiderült, hogy semmiféle társadalmi igény nincs rá, de talán még többet mond a helyzetről

A Fidesz innen nézve nem is a magyar konzervatív rétegtől fordult el, hanem megtalálta azt a stílust, amivel a lehető legszorosabban tud azonosulni a társadalom. A PC-vel való leszámolás, a liberálisok gyűlölése és a köcsög nyugat ellen való harc eddig is itt lappangott, de most, hogy leráztuk magunkról a nálunk sikeresebb nemzetek iránti tiszteletet, végre rendesen ki is lehet mondani.

Ráadásul tényleg mindent ki lehet mondani: az állami kommunikációs apparátus mindent megtesz azért, hogy az alt-rightos muszlimgyűlölő éppúgy otthon érezze magát ebben a közösségben, mint a hagyományos értékek (értsd: régen minden jobb volt) mellett kiálló középkorú, a világ dolgairól a tévéből értesülő néni, vagy a régimódi antiszemita.

Hogy mennyire nem gyárt Fidesz-árvákat a Fidesz, azt a legjobban az mutatja, hogy a migráció egyedüli témává emelése és az illiberális irányvonal hangoztatása előtt jól láthatóan csökkent a Fidesz népszerűsége. Azért, mert akkor olyan kicsit egyszerű, de soha nem ellenséges szlogeneket dobált felénk Orbán Viktor, mint a keményen dolgozó kisember. Az senkit nem érdekelt, a váltás óta viszont tökéletesen tartja együtt a tábort. Növelni persze nem tudja, de hát mégis minek növelni, ha ennyi is elég a teljhatalomhoz?

Úgyhogy amikor az ellenzék a Fidesz-árvák meghódításáról beszél, akkor valamit félreért:

de az elmúlt években ők végleg megérkeztek a párthoz, ami szerint már a jobbközép is Soros kottájából játszik. Nyilván rá lehet hajtani az ő szavazataikra is, ahogy az elképzelt polgári konzervatív réteghez is lehet közeledni, de én azért nem ettől várnám a helyükben a földindulást.

Olvass még több cikket Fekő Ádámtól az Azonnalin!