Október 23-án is megvédték Az Emberektől Patyomkin-ország miniszterelnökét

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2019.10.24. 17:08

A szebb napjain még lelkesen szocializálódó Orbán Viktort úgy őrzik Az Emberektől, mintha nem egy kis közép-európai posztkommunista ország miniszterelnöke lenne valójában.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Október 23-án a szokásostól eltérően semmiféle kifejezetten kormánypárti rendezvény nem volt Budapesten, ami az elmúlt sok év fényében kifejezetten meglepő, hiszen Orbán Viktor általában ezeken a napokon szereti a legjobban kijelölni tábora, az ország és mostanában már a világ irányvonalát is. Persze a Fidesz viszonylagos önkormányzati választási bukása fényében logikus lépés volt kicsit visszahúzódni, de azért arra a paródiára, ami a Zeneakadémia előtt fogadott a meghívásokkal szűkre szabott méretű közönséggel, én se számítottam.

A kiöltözött diplomaták és jórészt nyugdíjaskorú Fidesz-közeli nénik és bácsik ugyanis nagyjából olyan hangulatban jöttek, mint amikor középiskolában kötelezően nézették meg osztályommal a Hídembert: jól láthatóan mindenkinek lett volna azért jobb programja a miniszterelnök beszédénél. De persze nem látok bele a fejükbe, lehet, hogy ők így érzik jól magukat, ez tényleg csak tipp.

Az viszont nem az, hogy 2019-re hova jutott a hangsúlyosan az Embereket képviselő, az Emberek támogatására hivatkozva az eddigi összes ocsmány kampányát és döntését megmagyarázó miniszterelnök,

hogy mostanra már nem csak nem mond nagy beszédet előttük, de hermetikusan el is zárja magát az Emberek elől.

Azt én értem persze, hogy meg kell felelni bizonyos biztonsági előírásoknak, de olyan rendőri készültséget és biztonsági intézkedéseket, mint amik a Zenekadadémia előtt fogadtak október 23-án este, én utoljára pár éve láttam Moszkvában, ahol szintén nem volt elég meghívó és személyi igazolvány Vlagyimir Putyin ünnepi beszédére.

A kitelepített fémdetektorok mellett a TEK a sajtó munkatársainak táskáját kutyákkal szagoltatatta át, hiszen ki tudja, a Soros-ügynökök le akarnak-e lőni valakit.

Aztán jött a csúcspont, amikor megérkezett szokásos furgonjában Orbán, és előtte külön jelezték mindenkinek a rendfenntartó erők, hol van az a képzeletbeli vonal, amit nem szabad átlépnie a civileknek, hangsúlyozva, hogy nagyon jó lenne, ha utoljára kellene ezt elmondaniuk. A képzeletbeli vonal nagyjából két méterre volt attól a résztől, ahol Orbán és felesége besétált az épületbe, és kilátástalanul messze attól a távtól, amiből esély lenne feltenni akár egy gyors kérdést is neki. Kijelenthető, hogy még Kövér László új parlamenti szabályainál is biztosabbra mentek annak érdekében, hogy az ország miniszterelnökének semmire ne kelljen válaszolnia.

Annyira nem kéne, hogy meglepjen, mennyire vigyáznak a miniszterelnökre, de azért mégis eszembe jutott, hogy

2006-ban ugyanez az ember Miskolcon még nagyjából két biztonsági őr kíséretében sétált fel a közönségen át a színpadra, hogy kezet fogjon a benne bízókkal, esetleg készüljön pár szelfi azokkal a gazdagokkal, akiknek 2006-ban már kamerás okostelefonja volt.

És 2006-ban volt ez az egész a helyén kezelve: lehet itt arról beszélni, hogy micsoda erő van Orbán kezében, és nagyon sokan valószínűleg tényleg örülnének neki, ha lámpavasra húzhatnák, de azt azért fontos kiemelni, hogy azért mégis csak Magyarországról beszélünk.

Amikor Vlagyimir Putyinról vagy Angela Merkelről, pláne Donald Trumpról van szó, az ember még megérti ezt a hajcihőt, hiszen ezek az emberek akkora hatalommal rendelkeznek, ami miatt érdemes rájuk kiemelten figyelni. De most Orbán Viktorról és Magyarországról van szó, egy tízmilliós közép-európai posztkommunista kis helyről, illetve annak miniszterelnökéről, akinek a tényleges befolyása leginkább attól függ, hogy milyen sikert érnek el azok a politikusok, akikkel éppen barátkozik.

Itt érdemes hozzátenni, hogy még Gyurcsány Ferenc is képes volt valamennyire kitenni a lábát az utcára a 2006-os tüntetések után miniszterelnökként, pedig őt akkor nem csak az ország fele, hanem tulajdonképpen mindenki felkoncolta volna első nekifutásból. Meg is dobálták néha, de ennyit igazán bírnia kell egy politikusnak.

A tegnap bemutatott műsor tökéletesen illeszkedik abba a Patyomkin-országba, amit évek óta építgetnek:

van egy kormányunk, aki annyira hangoztatja, hogy erősen kormányoznak, hogy közben már nem marad idő kormányzásra. Vannak hozzá elvileg minden szálat mozgató, valójában általában csak a kormány plakátjain létező főellenségek. Ez az erős kormányzás védi meg a főellenségektől azt az elképesztően magas életszínvonalat, amit a magyar emberek nap mint nap élnek annak ellenére is, hogy amúgy hullik a vakolat a kórházban, az ország jelentős része pedig továbbra sem nagyon jut el a Balatonig sem nyaralni.

Ennek az életszínvonalnak a záloga pedig az a miniszterelnök, aki most már nem is léphet ki az utcára a TEK biztosítása nélkül, hiszen különösen fontos ember. Igaz, hogy összesen három DK-s tüntetőtől kellett megvédeni, de a körítés miatt az ember mégis azt képzelhette, hogy itt most tényleg a világ egyik nagyhatalmú vezetőjét látják, hiszen nem vigyáznak mindenkire ennyire. Például azokra a DK-sokra nem, akikre a kormánypárti média aktuális hiperagya támadt rá, hiszen ők csak képviselők, nem egy szuperhatalom vezetői.

Nem mondom, jó kis műsor, de azért lassan érdemes lenne a fikciós univerzumot kicsit hozzáfésülni a valósághoz, mert ha így haladunk, vészesen hamar kelünk fel arra, hogy már migránsok, Soros és Brüsszel helyett orkokkal és gonosz varázslókkal kell küzdenünk a létezésünk új szintjének megtartásáért,

onnan pedig még kontrasztosabb lesz ráeszmélni, hogy már megint nekünk kell beküldeni a gyerekünk iskolájába a budipapírt.

Olvasnál még Fekő Ádámtól? Ide kell kattintanod!

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől
Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek