Számít az egy menekültnél, hogy Szíriából jött vagy a múltból?

Szerző: Fekő Ádám
2019.08.26. 17:00

Krimisorozatban próbálják megértetni a norvégok, mik is a legnagyobb problémák egy bevándorló életében. Ezek az emberek ráadásul nem más kulturális háttérrel rendelkeznek, csak korábbival: így akár tükörként is lehet értelmezni, ami mutatja, hogy mi sem voltunk mindig szigorúan késsel-villával étkező európai csúcslények.

Számít az egy menekültnél, hogy Szíriából jött vagy a múltból?

Na, most aztán kiderült, hogy tényleg igaza volt a kormánynak, hát az egész világot a menekültkérdés foglalkoztatja, sokkal inkább, mint a hülye tüzek, a rossz levegő vagy a populizmus! Nem viccelek én, hiszen mi más lehetne annak az oka, hogy az HBO Europe nem ezekről a blődli kérdésekről forgat augusztus vége óta nálunk is látható sorozatot, hanem a menekültkérdésről? Na ugye, most sivalkodjatok!

Komolyra fordítva a szót: Időbevándorlók címmel indult sorozat az HBO-n, a norvég produkció pedig egy elsőre elég hülyén hangzó ötleten alapul. Egy napon tömegével kezdenek a világunkba érkezni emberek a múltból. A részletekkel nem vesződtek sokat, maguk az érintettek sem tudják, miért ugrottak néha akár ezer évet is előre az időben napjaink Oslójába, a lényeg az alaphelyzet:

Norvégiának ezeket az embereket el kell látni attól függetlenül, hogy az őskorból jöttek, vagy vikingek, esetleg az 1800-as éveket képviselik.

A megérkező embereket értelemszerűen valahogy asszimilálni kell a modern társadalomba, ellátást kell nekik biztosítani, és ez hol jobban, hol rosszabbul sikerül: az első vágóképek fákon ülő, köveket dobáló férfiakat is mutatnak, de csúcspéldaként ott van Alfhildr Enginsdottir, aki nem sokkal korábban még kardot lóbáló nő volt valamikor 1000 körül, most viszont a rendőrség díszmenekültje lett, és első ügyeként korunkban született, kissé gyógyszerfüggő társával, Larsszal nyomoznak egy frissen a korunkba érkezett férfi megölésének ügyében.

A nyomozás során nagyszerűen mutatják be a körülményeket, amik várják a múltból érkező embereket, pár falfirkával azt is érzékeltetik, hogy a norvég társadalom egy része halálosan unja, amiért ennyit kell foglalkozni ezekkel a fura emberekkel,

de például a sajtó is nyomást gyakorol a rendőrségre, amiért a bevándorlókkal kapcsolatos bűncselekményeket kevesebb odafigyeléssel kezelik.

A megvalósítás több, mint oké: a skandinávok hagyományosan értenek ahhoz, hogy kellően rideg legyen minden náluk készült mozgókép, a filmes effektekkel sem kellett annyit vacakolni, hogy egyértelmű legyen a nem túl magas büdzsé, a nyomozás pedig pont annyira feszes, hogy a bemutatott világ részletein túl is érdeklődésben tartsa a nézőt.

A végeredmény legfontosabb része persze nem a sorozat, hanem hogy sikerült a bevándorlás kérdését úgy bemutatni, hogy nem kell a muszlim háttérrel, bőrszínnel és eredeti országgal foglalkozni, hanem csak az alanyok által érzett kulturális sokk áll középpontban, illetve az a gondolat, hogy önhibádon kívül kellett elhagynod azt, amit ismersz, és beilleszkedni valahogy valami teljesen újba.

Ez pedig egy olyan kérdés, ami így a sorozatból teljesen nyilvánvaló, de a Salvinik és Macronok összecsapásai miatt nincs szem előtt: a múltból érkezett bevándorlóknak megvannak a saját szokásaik, saját nyelvük, ezekhez még akkor is szeretnének minimálisan ragaszkodni, ha azok mai szemmel nézve röhejesnek tűnnek. Ez nem azt jelenti, hogy nem próbálnak beilleszkedni, egyszerűen csak megszoktak dolgokat, és ezek megtartása különösen fontos egy olyan világban, amiben neked bevándorlóként az égvilágon semmid nincs, ráadásul a társadalom nagyrésze akarva vagy akaratlanul, de lenéz.

Páran akár haza is küldenék őket, de hát otthonuk épp nincs is igazán.

Ez a háttér pedig semmiben nem változik attól, ha nem a múltból érkeztél Oslóba, hanem épp Szíriából: mindkét esetben problémának lesz tekintve a menekült, és akárhogy próbál beilleszkedni, mindig egy közösségbe fog tartozni azokkal is, akik egyáltalán nem próbálkoznak hasonlóval.

Érdemes abból a szemszögből is nézni, hogy ezek az emberek most nem más kulturális háttérrel rendelkeznek, csak korábbival: Norvégia összes menekültje norvég, vagy legalább is skandináv gyökerű, így akár egészen kiváló tükörként is lehet értelmezni, ami mutatja, mi sem voltunk mindig szigorúan késsel-villával étkező európai csúcslények.

Az Időbevándorlók emiatt akár egy klasszikus migrációs propagandafilm is lehetne, de nem az: az időbevándorlás a hétköznapok keretét adja, pontosan úgy, ahogy a valódi bevándorlás is a mindennapjaink része valahogy akkor is, ha Németországban élünk és akkor is, ha Magyarországon. Csak kicsit máshogy, de egyiktől sem különbözik annyira az a kitalált világ, amit az Időbevándorlók mutat be.

FOTÓK: HBO

Fekő Ádám
Fekő Ádám az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek