Az előválasztással az ellenzék tematizálni tudta a közéletet, megjelent a köztereken, mozgósította híveinek egy részét. Egy innovatív megoldással van dolgunk, amellyel a nyugat-európai pártok és mozgalmak is még csak most ismerkednek. Ha valóban mindenki tartja magát a megállapodásokhoz, akkor ma kiderülhet: ki fogja októberben elzavarni Tarlós Istvánt. Mert hogy el kell zavarni, az nem kérdéses.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A magyar ellenzéket szidalmazni lassan már unalmasabb téma, mint Mészáros Lőrinc vagyongyarapodásáról írni. A fideszes rablások ugyannyira a hétköznapok megszokott menetéhez tartoznak már, mint az ellenzék (néhol a tudatosságot sem mellőző) elmúlt kilenc éves szerencsétlenkedése.
Az ellenzék képtelen volt a Fidesszel szemben pozitív alternatívákat felmutatni.
Még ha igazuk is van a tagadásokban – elvégre valóban majdnem mindent tagadni lehet csak, amit a Fidesz tett kormányzati idejében –, ebből nem születik választási győzelem. Még a Pinochet ellen is az akkori chilei ellenzék úgy tudott csak népszavazást nyerni, hogy nem a diktátor diktátori mivoltát hangsúlyozta – hanem egy jó hangulatú, színes kampányban még akár a rendszer előnyeit is kész volt elismerni. Mindenki meglepetésére az ellenzék meg is tudta így verni Pinochetet. Bár persze az is igaz, hogy
Pinochetnek tényleg több érdeme van Chile kapcsán, mint Orbánnak Magyarország kapcsán.
Mindazonáltal az ellenzék nem tud úgy sikeres lenni, hogy este beül az egyetlen ellenzéki televízió stúdiójába, és ott elpanaszolja: mi volt aznap a baj, mit nem tudott aznap sem elérni a rezsim miatt.
Világos üzenetek és utcai jelenlét kell
A választási győzelemhez mindenképpen kell határozott, pozitív mondanivaló, helyi szervezettség, utcai jelenlét – és persze egy olyan együttműködési forma, amely a Fidesz felé teljesen lejtő választási rendszerben is (ami persze 2010-ig is borzalmas volt) képes legalább komolyan vehető alternatívaként megjelenni.
Tévéstúdiókban sápitozó, belső ügyeikről beszélgető, egymással szemben induló ellenzéki pártok még egy demokratikus rendszerben se lennének semmiféle kormánynak hiteles és elfogadható kihívói – nem hogy egy autoriter rezsimben, mint a magyarországi.
Noha tőlem sem áll távol az ellenzékostorozás könnyű műfaja – ha kell, igenis ismerjük el eredményeiket.
Ilyen eredmény volt az EP-választás is, amely minden fanyalgással, számítgatással és reflexszerű gyurcsányozással ellentétben megmutatta: ha vannak pártok, amelyek világos üzenetekbe állnak bele, és ahhoz tudnak még szerethetőként eladható arcokat is találni, sőt, reggeltől estig kint vannak az utcán, plakátolnak, szórólapoznak, fórumoznak – akkor el lehet érni valamiféle sikert.
A Demokratikus Koalíció és a Momentum ezt mutatta meg. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk e két pártról, ők tényleg nem az összofogósdival (MSZP-Párbeszéd), az absztrakciókkal (LMP) és a nagy semmivel (Jobbik) kampányoltak. Meg is lett a siker.
Ki lehet persze számolni, hogy csak az ellenzéki térfelet osztották csak újra. De az már önmagában siker, ha az ellenzéki térfelet erős és hatékony pártok uralják le – nem Tóth Bertalanok, Keresztes Lórántok és Sneider Tamások, akikre legfeljebb csak a Fidesznek lehetett eddig is nagy szüksége.
Azaz lettek ellenzéki pártok, amelyeknek van mondanivalójuk
– és nem csak a tévéstúdiókban ülnek. Akiknek nem tetszik, hogy balliberális (DK) és nemzeti liberális (Momentum) pártokról van szó, annak ezt nem publicisztikában kell kiőrjöngenie magából, ahogy az ellenzéki megmondóemberek rutinból tenni szokták – hanem lesz szíves még ütősebb jelszavakat találni, és még többet az utcán állni.
Előválasztási siker
Az előválasztás pedig most egy olyan ügy, amely a három elvárást (világos üzenet, tematizálási képesség, utcai jelenlét) képes egyesíteni.
A világos üzenet egyértelmű: Mi történt kilenc év alatt Bécsben, és mi Budapesten? Azaz
Tarlósnak még inkább mennie kell, mint Orbánnak.
Orbánnak legalább van víziója, vannak ügyei, vannak gondolatai, és a számára fontos ügyeket ki is tudja harcolni.
Tarlósnak azonban se gondolta, se víziója, se fontos ügyei nincsenek, és semmit se tud kiharcolni Orbánnal szemben. Egy konzervatív, tájidegen helytartó helyett, aki csak a vidék Magyarországának érdekeit képviseli Budapesttel szemben is, egy valódi főpolgármesterre van szükség, aki Budapest érdekeit, önkormányzatiságát akár utcai nyomással akarja és tudja visszavenni, megszerezni, megvédeni.
Ez egy nagyon is jól érhető üzenet. Minden budapestinek meg kell értenie, hogy ma a befizetett adóinak több, mint fele vidékre megy, azokból nem a saját városa – azaz saját élete – szépülhet, mert elveszik tőle.
Az előválasztás ötlevél sikerült a főpolgármester-választás tétjét politikailag is megjeleníteni.
Nem összefogósdi megy, hanem tényleges politikai vita pártok, jelöltek között. Ez pedig újszerű a magyar politikában. Az előválasztással az ellenzék sikeresen tudja tematizálni a közbeszédet,
ma ők az első hír, és csak második, hogy a szerencsétlen Tarlós mit nyammog hozzá.
Azzal pedig, hogy a választás az utcán zajlik, szó szerint a köztereket be tudta lakni az ellenzék. Az ottani jelenlét fontosabb, mint hogy ki ül az aznapi Egyenes beszédben.
Fanyalgások
Igen, lehet mondani, hogy nincs online szavazás rendesen, és ezt tényleg meg lehet oldani. De aki bízik abban, hogy a hívei majd a tényleges választáson is veszik a fáradságot, és elmennek egy szavazóhelyiségbe, annak talán erre hivatkozva mégsem kellett volna kiszállnia az előválasztásból.
Igen, közjogilag nem tisztázott, mi is zajlik ténylegesen jelenleg. De az a nyugat-európai országok előválasztásairól – például ez az olasz Demokrata Párt márciusi elnökválasztásáról – szintén elmondható: mégis tény, hogy az előválasztás mindenütt mozgósítani és népszerűbbé tenni tudott. Az előválasztása óta az olasz Demokrata Párt például felállt a tetszhalott állapotból.
És igen, lehet azon lovagolni, hogy Gyurcsány nem támogatja Karácsonyt.
De egyrészről ilyet egyetlen írásos megállapodásban sem ígért. Másrészről
ha mindenki Karácsony mellett állna, elég uncsi lenne ez az előválasztás,
éppen azért tud mozgósítani a voksolás, mert tényleg mindhárom jelölt esélyes, azaz a verseny nyitott.
Harmadrészt nem árt a politikai szempontokat a morális őrjöngésben észrevenni: amennyire Gyurcsánynak tényleg politikailag érdeke volt kihátrálni Karácsony Gergely mögül (azaz ne tessék jönni a morális érvekkel), ugyanúgy egyértelmű politikai érdeke lesz az, hogy bárki is lesz a jelölt, ő mögé álljon be. Nem morális okokból, hanem pőre politikai számításból.
Az előválasztás felrázta az ellenzéki közéletet, megmutatta, hogy a verseny jó, ha az utcán, tényleges programok között, és nem tévéstúdiókban háttérmegállapodások között zajlik. Ez a modell kiterjeszthető országosan is, kiterjeszthető akár a közös miniszterelnök-jelölt megtalálására is.
Azokra, akik nyöszörögnek, pedig nem kell hallgatni. Ugyanis nem az előválasztáson felfedezhető hibák, hanem
az ellenzéki megmondóemberek nyöszörgése vezetett az elmúlt kilenc év teljes szellemi és szervezeti tespedtségéhez.
Hajrá, előválasztás! Hajrá, előválasztás győztese!
Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
