+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. június 27. szerda, 07:32
Hiába próbálná liberalizálni a HDZ-t a kormányfő és pártelnök Andrej Plenković, ha a köztársasági elnök közben folyton látványosan keresztbe tesz neki: Putyinnal parolázik, és szimbolikus ügyekben a keményvonalas egyházi lobbi mellé áll. A szintén HDZ-s Kolinda Grabar-Kitarović annyira kihúzta a gyufát, hogy pártja már azt fontolgatja, nem őt indítják a jövő évi elnökválasztáson.

Horvátországban egyre nyíltabb a hatalmi harc a kormányfő és az államfő között. Noha mindkét politikust a konzervatív kormánypárt adja, gyakorlatilag ők ketten testesítik meg ma a Horvátország előtt álló két lehetséges utat: a mélyebb európai integrációét vagy az orbanizációét.

 

Igen, ott nőtt fel – mutat Jasna az utca vége felé. Kolinda Grabar-Kitarović konzervatív horvát államfő ugyan a mélyvörös Fiumében született, de a közeli Lopača faluban nőtt fel. Ott, ahol Jasna is él. Az idős nő azonban nem kedveli faluja büszkeségét.

 

„Nem szeretem őt, nagyon nem“ – mondja lehalkítva a hangját, mert még a férje és a fia előtt se vállalná fel, hogy ő nem konzervatív. Míg mi a teraszon málnapálinkát kóstolunk, a két férfi a nappaliban focimeccset néz. A férj munkanélküli, a fia úgyszintén – mindketten horvát címeres pólóban ülnek, karukon nagy kereszt van tetoválva fegyverrel, alatta az usztasák jelmondatával: „Isten és a horvátok“.

 

Kolinda nem fiumei, sőt, pont annak ellentéte

 

Lopača alig félóra autóútnyira van a tengerparti Fiumétől – de egészen más világ már ez a hegyvidéki térség. Lent multikulturalizmus, még kis jugoszlavizmus és mindenképp igen vörös politikai irányultság. Fent a hegyekben már minden egyszerűbb és világosabb: mindenki katolikus és horvát. Jasna sokat jár le a városba: titkárnő az egyetemen, utána pedig „feketén“ takarítja németek vagy osztrákok után a nyaralókat. Férje és fia nem szeret lejárni Fiumébe. „Kommunisták“ – mondják a városiakról.

 

„Kolinda is ebből a primitív közegből jön, semmi köze a városunkhoz“

 

– ezt már Marija veti oda a fiumei színház előtt kávézva, amikor az államfőről kérdezzük. A helyi napilap fiatal munkatársa szerint Kolinda Grabar-Kitarović hiába született hivatalosan Fiumében, politikáját éppen mindannak ellentéte határozza meg, ami a horvát tengerparti várost jellemzi. Grabar-Kitarović a konzervatív Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) jobboldaláról jön: kemény antikommunizmus, klerikalizmus, nacionalizmus.

 

Az egykori diplomata 2015-ben mindenki meglepetésére legyőzte a regnáló szociáldemokrata államfőt, Ivo Josipović jogászprofesszort. Győzelmét „konzervatív forradalomként“ értelmezte – a tudjmani éveket követő baloldali és (szerinte) jugoszlavista szellemi, politikai és gazdasági dominancia végét hirdette meg. Ennek jegyében győzött a HDZ 2015 őszén, de a párt keményvonalas elnöke, Tomislav Karamarko nem csak nem tudta megszerezni a kormányfői posztot, de 2016 nyarára a pártelnökit is elvesztette.

 

A 2016 őszi választásokat ismét megnyerte a HDZ – de az új pártelnök, aki kormányfő is lett, Andrej Plenković éppen nem Grabar-Kitarović konzervatív forradalmát, hanem egyfajta mérsékelt szabadelvű konzervativizmust hirdet.

 

A két HDZ-s politikus kapcsolata ezért kezdettől feszült volt.

 

Grabar-Kitarović köztársasági elnökként maga köré gyűjtötte a HDZ belső ellenzékét, főleg nacionalista és klerikális politikusokat, akiket a pártelnök Plenković sikeresen szorított ki a pártból és a kormányból. Ahogy közeledik a jövő évi elnökválasztás, úgy távolodik egymástól Plenković és Grabar-Kitarović.

 

Mivel a szocdem és balliberális ellenzék padlón hever, a kormányellenzék szerepét lassan maga az államfő veszi át.

 

Számos olyan ügyben, ahol Plenković hatalma meginogni látszott, az államfő vagy nem állt mellé, vagy tudatosan az ellentábort támogatta.

 

A kisebbségeken veszik össze az államfő és a kormánypárt elnöke

 

Ez történt például idén tavasszal, amikor Plenković megpróbálta átverni a nők elleni és a családon belüli erőszak erősebb büntethetőségét célzó Isztambuli Egyezmény ratifikálását: a HDZ-n belüli és a HDZ-tól jobbra álló nacionalista-klerikális körök – teljes egyetértésben a horvát püspöki karral – tömegtüntetéseken és aláírásgyűjtéssel mobilizáltak a ratifikáció ellen.

 

A HDZ több vezető politikusa, így két egykori külügyminisztere – Davor Ivo Stier és Miro Kovač is – nyíltan szembefordult Plenković-tyal. A horvát sajtó már a kormány bukásáról, Plenković leváltásáról cikkezett.

 

Grabar-Kitarović nem állt nyíltan az ellentábor élére, de tüntetőleg találkozott annak vezetőivel. Zágrábban mindenki tudta, hogy ő mozgatja a szálakat a háttérben.

 

Plenković végül túlélte a belső mozgolódást, sőt, sikerült ratifikáltatnia az Isztambuli Egyezményt. A nacionalista-klerikális közélet, amelynek titkos vezetője az államfő, nem nyugodott meg. Tavasszal elkezdtek aláírást gyűjteni az Isztambuli Egyezmény és a kisebbségek parlamenti képviselete ellen. Mivel a katolikus papság a templomok előtt és a szószékről is agitált az ügy mellett – a legtöbb templom előtt alá lehetett írni az íveket –, összejött majdnem négyszázezer aláírás az alig négymilliós Horvátországban.

 

Ha népszavazás lesz, akkor nem csak az Isztambuli Egyezménynek és a kisebbségvédelemnek lőttek – de akár Plenkovićnak is, aki kitart amellett, hogy a kisebbségeknek igenis jár a parlamenti képviselet. Már csak azért is persze, mert saját kormánya többsége is a nyolc – köztük egy magyar – kisebbségi képviselőtől függ. Grabar-Kitarović a referendum kapcsán nem maradt a háttérben, hanem végig nagyon pozitívan viszonyult a kezdeményezéshez.

 

A horvát szélsőjobboldal szemében régóta szálka főleg a szerb és az olasz kisebbség, amelyeknek lapjai, képviselői, pártjai hagyományosan baloldaliak, jugoszlavisták. A horvátországi Magyar Narancsként leírható Novosti hetilap például hivatalosan a szerb kisebbség hetilapja – gyakorlatilag viszont a horvátországi balliberális, antiklerikális és titóista értelmiség fóruma. Az ő szájukat fogná be többek között a népszavazási kezdeményezés.

 

Orbán és Putyin a színpadon

 

Grabar-Kitarović és Plenković viszonya a külpolitikában is eltérő. Miközben a kormányfő teljes mértékben Emmanuel Macron és Angela Merkel mellett áll az Európai Unió jövőjét érintő vitákban, és a menekültkérdésben is konstruktív – a most vasárnapi brüsszeli minicsúcsra is elment –, addig az államfő Horvátországot a visegrádi államokhoz és Moszkvához közelítené.

 

Grabar-Kitarović gyakorlatilag orbáni irányba tolná el az egész HDZ-t – és egy horvátországi orbanizációnak megvannak a hívei.

 

Plenković viszont tudvalevőleg finoman szólva se kedveli a visegrádi államokat: ő Horvátországot nem az EU-n belüli lázadók között, hanem a mag-Európában képzelné el. Májusban éppen ezért vetette fel, hogy Horvátország két-három éven belül bevezetné az eurót. 

 

Plenković EU-pártisága meggyőződéses oroszellenességéből fakad: a politikus még európai parlamenti képviselőként utazott sokszor Ukrajnába, és az Oroszország elleni szankciók egyik fő támogatója. Ezzel szemben Grabar-Kitarović tavaly év októberében – Plenkovićot is meglepve – meglátogatta Vlagyimir Putyint Moszkvában, idén márciusban pedig – szintén nem egyeztetve a kormányfővel – szívélyesen gratulált Putyinnak a győzelméhez, és meghívta az orosz elnököt Horvátországba.

 

Az oroszbarátság Horvátországban azért is pikáns, mert sokan éppen Moszkvát sejtik az elmúlt évtized legnagyobb horvátországi cégcsődje mögött.

 

Tavaly beomlott a hatalmas agrár- és élelmiszeripari vállalat, az Agrokor: a csőd oka az volt, hogy az orosz Sperbank hirtelen benyújtotta a hitelekből fakadó követeléseit. Ezzel bedöntötte a horvát gazdaság legnagyobb szereplőjét. Az Agrokor-ügybe szintén majdnem belebukott Plenković. A horvát média szerint Moszkvának éppen ez is lehetett a célja. Az, hogy mindeközben Grabar-Kitarović Putyinnal telefonálgat, nyílt hadüzenet volt Plenković felé.

 

Plenkovićnak tehát kezd elege lenni az államfőből. A zágrábi baloldali Nacional hetilap legfrissebb száma úgy tudja, hogy a HDZ Plenković nyomására egyre inkább arra hajlik, hogy a konzervatív kormánypárt ne a jelenlegi államfőt támogassa jövőre, hanem indítson egy másik jelöltet. Noha Kolinda Grabar-Kitarović a jelenlegi felmérések szerint még nagy fölénnyel nyerné a választásokat – a vidéki, öreg és tanulatlan rétegek között a hetven százalékot is meghaladja a népszerűsége –, de Plenković abban bízik, hogy ha a HDZ logója nem szerepel a plakátjain, akkor Grabar-Kitarovićnek nem lesz már esélye.

 

Miközben jelenleg még nem tudni, hogy a romokban heverő baloldalon ki lesz a kihívó – Zoran Milanović volt szocdem kormányfő és Stipe Mesić egykori államfő neve forog közszájon –, Plenkovićnak még az is megérné, ha két jobboldali jelölt esetén egy baloldali költözhetne be nevető harmadikként a zágrábi elnöki palotába. Plenković ugyanis számos kérdésben egy balközép politikussal könnyebben együtt tudna dolgozni, mint egy szélsőjobboldalival.

 

Plenković terve, miszerint a HDZ-logó elég lesz ahhoz, hogy az ő jelöltje szorongassa meg az ez esetben függetlenként induló Grabar-Kitarovićot, nem feltétlenül lesz sikeres.

 

Tavaly Zágrábban például a HDZ egy mérsékelt politikust indított a főpolgármesteri székért – a fővárosban hagyományosan gyenge párt híveit azonban mind elvitte a HDZ-ből kizárt, az államfővel jó viszonyt ápoló iszlamo-fasiszta Zlatko Hasanbegović pártjának jelöltje. Hasonló történhet meg az elnökválasztáson is. Hiába indít a HDZ valaki mást, a hívei csak azért is maradnak a radikálisabb jelöltnél – főleg, ha Grabar-Kitarovićnak sikerül majd a horvátoknál óriási politikai és gazdasági hatalommal rendelkező katolikus egyházat is megnyernie.

 

Megszabadulnak Plenkovićtól, és importálják az orbánizmust?

 

Kolinda Grabar-Kitarović egyelőre még be se jelentette, hogy akar-e egyáltalán indulni az elnökválasztáson – de elég meglepő volna, ha nem akarna. És közben ő is szervezkedik. A HDZ „kolindista“ frakciója azt akarná elérni, hogy a horvát közélethez amúgy is túl nagyvilági, Brüsszelből hazatért Plenković menjen is vissza oda. Az öt nyelven kiválóan beszélő politikus neve felmerült már Jean-Claude Juncker utódaként is az Európai Bizottság élén is. Az Európai Néppárton belül éppen azon körök támogatnák Plenkovićot, akik a Fidesszel szemben felettébb kritikusak.

 

Plenković esetleges távozásával azonban Orbán Viktor és Habony Árpád Szlovénia mellett újabb országban próbálhatná meg bevezetni az orbánizmust.

 

Ráadásul ellentétben Szlovéniával – ahol a balliberális politikai, gazdasági és kulturális önvédelmi reflexek a mai napig nagyon erősek – Horvátországban adottak lehetnek a körülmények egy nacionalista fordulathoz.

 

FOTÓ: Bakó Bea, Zágráb / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Négy fürdőszoba, négy hálószoba, 418 ezer forint éjszakánként. Ráadásul elég eldugottnak számít Ibizán, és még úszómedencéje is van!

Egyke az osztrák alkancellár bukását okozó videón emlegetett orosz oligarcha, így unokahúga sem lehet, az FPÖ-sök mégis felültek az átverésnek.

A közép-ázsiai országban máig nagy gondot jelent, mit kezdjenek a terrorszervezethez csatlakozott állampolgáraikkal.

Az indiai választás 39 napon át tartott, amin akár 900 millió választópolgár is szavazhatott.

Lucy Jones vonósokkal mutatta meg, mennyire durva a változás azokhoz az időkhöz képest, amikor elkezdték figyelni a világ hőmérsékletét. Videó!

A hét kérdése

Az osztrákok Habonya? Sebastian Kurz? Egy titkosszolgálat? Egy művészcsoport? Néha az élet egészen egyszerű válaszokat ad: itt vannak az Azonnali tippjei!

Azért ide elnéznénk

2014 és 2018 között 426 esetet rögzítettek az ukrajnai magyarellenesség megnyilvánulásaiból. Filmpremier május 20-án.

Kötter Tamás a magyar Houellebecq szeretne lenni, május 21-én mutatja be új könyvét: Nem kijárat.

Kiosztjuk az Azonnali novellapályázatának díjait, és persze lesz egy jó beszélgetés is május 22-én az Aurórában.

Újabb globális klímasztrájkot hirdet a Fridays For Future mozgalom. Május 24-én Budapest belvárosában is!

Remélhetőleg az összes jó mátrai bort végigkóstolhatod május 24-én Budapesten.

Ezt is szerettétek

MSZP? Fidesz? LMP? Momentum? Mi Hazánk? Ha még nem tudod, kire szavazz a május 26-i EP-választáson, akkor a Vokskabin neked szól.

Milyen érzés jobbikosként szeretni az Uniót? Milyen rádió megy a kocsiban? És hogy jön ide Rogán Cecília? Ez, és még sok minden kiderül. Videó!

Volt, aki szerint a klímaváltozás ellen könnyebb tenni, hiszen ha meleg van, akkor nem kell kabátot venni, és kész. Videó!

Míg hosszú ideig Magyarország és a Fidesz volt a német uniópártok első számú partnere, a figyelem egyre inkább Zágráb felé fordul. Elmondjuk, miért.

Twitter megosztás Google+ megosztás