Olcsó propaganda helyett új megoldás a migrációra

Az MTI-nél és a magyar sajtóban gyakorlatilag elsikkadt az a hír, ami a legjelentősebb fordulatot hozhatja migrációfronton Európában. Eddig mindenki csak beszélt róla mint súlyos problémáról és fenyegetésről, de valódi megoldás először most rajzolódik ki.

Áttörést jelenthet ugyanis, hogy kedden Párizsban Emmanuel Macron francia elnök összehozta a líbiai polgárháború két hadurát, akik eddig szóba sem álltak egymással. Most arra ráztak kezet, hogy választások lesznek jövő tavasszal.

Hogy ez miért jó Európának?

Mert a Kadhafi megdöntése után káoszba süllyedt Líbia vált az Afrika legszegényebb térségeiből érkező gazdasági migráció és az erre épülő emberkereskedelem, illetve az illegális migrációt szervező maffiák hídfőjévé. Ebben a polgárháborúban is nyakig sáros Európa – különösen a francia Sarkozy-kormány szorgalmazta a fegyveres beavatkozást Kadhafi megdöntésére, ami Líbiában hasonlóan katasztrofális következményekkel járt, mint Irakban vagy Afganisztánban. Szíriáról nem is beszélve.

Ehhez képest Orbán Viktor hasonló beavatkozást sürgetett és saját „bevált”, kemény módszereit propagálta, hogy akár katonai erővel állítsa meg Európa a líbiai migrációt. Szerencsére senki sem hallgatott rá.

Orbán a megválasztásakor lekicsinylően azt jósolta, hogy Macron majd feladja nagy ambícióit, ha belejön és megszokja az európai politika ócska kompromisszumait, amelyek miatt eddig kábé semmilyen komolyabb problémát nem sikerült megoldani. Szerencsére Macron nem adta fel és mégiscsak a határozott, de békés erődiplomácia útját választotta. Újabb bizonyságát adva annak, hogy az európai politikában ez lehet a siker kulcsa. Jó eséllyel nem is értesült Orbán ajánlkozásáról, hogy majd ő megoldja a líbiai migrációt is.

Vagy ha mondták is neki, csak mosolygott rajta.

+++

Persze az orbáni populista migránspropaganda felől nézve a migráció nem megoldandó probléma, hanem épp ellenkezőleg: egyfajta politikai manna – addig jó nekik, amíg van belőle és fatális lenne bármilyen valódi megoldása, mert akkor vajon milyen veszélyre hivatkozva lehetne hiszterizálni a közvéleményt és legitimálni a közben lopva nyomuló egyre autoriterebb rezsimet?

Ha valódi megoldást találnának a migrációra, akkor nekik már csak a nyílt antiszemitizmus, illetve a nyílt polgárháború, a kuláklistázás és hasonlók maradnának, amibe könnyen bele is bukhatnának, mert ezek kevésbé tűnnek alkalmasnak arra, hogy a többséget hiszterizálva maguk mellé állítsák. Persze felmerülhetne a valódi kormányzás lehetősége is, de ezzel az opcióval már korábban sem éltek és a mára végletesen kontraszelektált kormányapparátussal reális esélyük se lenne rá. A rátermett, tehetséges kádereket már mindenhonnan eltávolították.

A líbiai válság megoldása az élő példa tehát mi a különbség a migráció valódi megoldása és a veszélyével riogató propaganda között, illetve a sikeres európai külpolitika és a nacionál-szuverenista handabandázás, a valódi kérdésekre valódi megoldást kínáló kormányzás és az ennek szöges ellentétét jelentő populista demagógia között. Utóbbi csak akkor és addig működhet egy országban, amíg

Azt, amiért alkalmazzuk és közpénzből fizetjük őket. Legalább néha meg is dolgozhatnának érte.

+++

Itt jegyzem meg, hogy geostratégiai szempontból a magyar külpolitika legfontosabb prioritása (immár ezer éve) az lenne, hogy a Mag-Európához tartozzunk és ne kerüljünk egyre periférikusabb, elszigeteltebb és kiszolgáltatottabb helyzetbe. Ehhez pedig

hogy visegrádi különállásnak álcázva az orosz érdekeket képviseljük az EU-ban. Sürgető prioritás lenne kiegyezni és szoros szövetségesi viszonyt kialakítani az EU vezető katonai hatalmával és személy szerint Macronnal. A keddi hír is azt mutatja, hogy még az olaszok is nála lobbiztak az elsősorban őket sújtó líbiai válság megoldásáért.

Ilyen konfliktusokat csak egy nagyhatalom tud megoldani és a megoldást gazdaságilag éppúgy, mint katonailag kikényszeríteni, illetve garantálni. Ezt a szerepet a németek nem vehetik át, nemcsak a máig náluk „felejtett” amerikai katonák és támaszpontok miatt, hanem mert nem rendelkeznek atomhatalommal és nincsenek ott az ENSZ biztonsági tanácsában sem, a nagyhatalmi konfliktusok rendezésének fő fórumán. Ja, és eddigi történelmük során sosem tudták megszerezni a globális nagyhatalmi státuszt. Szóval nem kéne megint vakon bennük bízni és őket kiszolgálni.

Mert a németekkel szemben is akkor tudnánk hatékonyabban érvényesíteni az ország érdekeit, ha sokkal jobb kapcsolataink lennének Európa többi meghatározó gazdasági hatalmával, elsősorban Franciaországgal. Történelmünkben tragikusan ismétlődő hiba és vakság, hogy pontosan ennek az ellenkezőjére törekszik a mai magyar külpolitika.