Október 4-i cikkünkben valótlan dolgokat állítottunk Bartók Csabáról, a szegedi Fidesz elnökéről, amiért ez úton is elnézést kérünk, a tévedést már másnap javítottuk.
Az én művemnek is – mint családfő, mint magyar állampolgár és mint polgármester –Istennek kell szólnia. Nem emberek kényére-kedvére, hanem a személyes megbízatásomnak legjobb tudásom szerint eleget téve, a meggyőződésemnek megfelelően, folyamatosan hozzáigazítva álláspontomat a megértett bibliai kijelentésekhez, nem pedig igéket keresve a magam „igazának” igazolására.
Mi azoknak is vezetői vagyunk, akik nem szavaztak ránk, akik nem szeretnek bennünket, akikkel nem jutunk egyről a kettőre. Így fogadjuk el őket. Ha viszont keresztények vagyunk, akkor éljünk is úgy.
Csak egy hétre akartunk kitörni a fojtogató magyar propagandából, de Orbán Viktor már a nyaralásunk első napján is ömlött ránk. Megtapasztalhattuk, miként zajlik a társadalom leszedálása az állami médiában. Mint egykoron Goebbels idejében.
A miniszterelnök nem is olyan régen még azt üzente: ki kell tartani a nyugatos Magyarország mellett, mert a szabadság mindig nyugatról érkezik. Mi történhetett azóta?
Bözsi néni fényképei az albumból nem számítottak a kereszténydemokrata ügyvédnek, elvégre neki csak a vagyontárgyak kellettek. A mi kis falunk megőrzött múltja az enyészeté lett. De így jár manapság minden, ami nem tehető pénzzé.
Ez a rendszer hiába hirdeti fennen a kereszténységet, nincsen benne semmi empátia, semmi szociális érzékenység, helyette emberi életeken gázol át, és az érték fokmérője a még több pénz és a még több hatalom.
Amióta polgármesterként és szakvizsgázott anyakönyvvezetőként magam is esketek, van egy visszatérő félelmem: egyszer véletlenül elfelejtek elmenni egy esküvőre.
Ha egy rendszer elembertelenedik, vele érzéketlenedik el a társadalom is. Akiből már nincs haszon, azon állam, társadalom és egyén egyaránt átlép. Így járt Laci, Béla és egy idős néni is – csak a mi segítségünk maradt nekik végül.