A miniszterelnök nem is olyan régen még azt üzente: ki kell tartani a nyugatos Magyarország mellett, mert a szabadság mindig nyugatról érkezik. Mi történhetett azóta?
Ez itt a Majomsziget. A Majomsziget Molnár Róbert jogász, a dél-alföldi Kübekháza polgármesterének október óta rendszeres, hétvégenként jelentkező rovata az Azonnalin. Jó olvasást kívánunk!
„Szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti,
hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában,
és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben,
ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának.”
(Orbán Viktor, 2014)
A Fudan körül is egyre jobban összekuszálódnak a dolgok. Éppen úgy, mint ebben az országban minden más körül is, amihez a kormány hozzányúl, vagy amire ráteszi a kezét. A múlt heti tüntetés nyomán – ismerve Orbánt voltak némi kétségeim – úgy tűnt, mégiscsak jegelik az egyetem ügyét, és valamikor talán népszavazás kiírására is hajlandók lesznek. Aztán lassan kiderült: semmi másról nincs szó ebben az esetben sem, csak a szokásos parasztvakításról, Orbán erény nélküli, erőből való politizálásáról.
Leválthatatlanná válni
Miközben Orbán Viktor a propagandagépezetével lassan tizenkét éve vakíttat bennünket, láthatóan ő maga is belevakult. Kontroll nélkülivé vált. Filozófiája középpontjában már nem a demokratikus szabadságjogok állnak, mint régen, hanem a pénz.
Több és több pénz, amelyet bármikor politikai hatalommá transzformálhat.
Ha pedig van hatalma, azzal bármikor tud pénzt csinálni. E gondolkodás mentén lett az ifjú demokratánkból mára ellentmondást nem tűrő fővámszedőnk.
Akik pedig nem simulnak be a rendszerébe – mert nem mindenki adja el a lelkét –, vessenek magukra. Ők pénz helyett trollokat, vagy akár kilövési parancsot kapnak. Látható, hogy pár év leforgása alatt, jogtipró törvénygyárrá és büntető „szabálysértési hatósággá” silányította az országgyűlést, miközben saját büntethetetlenségét szavatolóvá tette az ügyészi, bírói kart; sztárgázsis bértollnokok hadává a „közmédiának” nevezett hazugsággyárat. Nem kérdéses a célja: hatalmon maradni bármi áron, hatalomváltás esetére is életben tartani és büntethetetlenné tenni a politikai-gazdasági maffiarendszert.
A Mammon lett az istene
Orbán nem arról vált ismertté az utóbbi évtizedben, hogy ne merne 19-re lapot húzni, és arról sem, hogy egykönnyen lemondana bármiről, amit a fejébe vesz. Még az olyan kétes hírű,
a korrupció melegágyaként emlegetett megaberuházásai körüli botrányok sem zavarják,
mint például a hobbi-stadionjai, a Paks II, a Budapest-Belgrád vasútvonal, de ide sorolható a Fudan is, és e körben lehet említést tenni a túlárazottan vásárolt, raktárban porosodó lélegeztetőgépekről, vagy a megkérdőjelezhető hatékonyságú, házi közvetítőn keresztül extra drágán beszerzett kínai vakcinákról.
Ezekkel a beruházásokkal, beszerzésekkel viszonylag könnyen, sokmilliárdos profitra lehetett szert tenni, amelyekkel jól jár haveri oligarcha- és stróman-köre, ügyészségi védelme pedig minden olyan ügyre kiterjed, amire csak ő maga akarja. Orbánnak a pénzhatalom, a Mammon lett az istene. Az például, hogy miként élnek emberek az országban, vagy hogy romokban az egészségügy, kevésbé számít. Nála a „sikeres járványkezelés” 30 ezer áldozat.
A döglöttre nem lőnek
Keményen dolgoznak az emberei azon, hogy mélyaltatásban, félelemben, illetve közömbösségben tartsanak minél többeket, hogy az éterben még véletlenül se legyen propagandájukon kívül más hang. Kitiltanak újságírókat, ellehetetlenítenek médiafelületeket, és karaktergyilkolnak embereket, csoportokat.
Most még „csak” ezt teszik, de ki tudja, mikor élesedik a helyzet?
A diktatúrák ugyanis – láthatjuk a történelemből – nem műkedvelő amatőrökből állnak, noha kétségtelen, kicsiben kezdték mind, aztán egyre nagyobb teret hódítottak meg maguknak, ha pedig autoritásuk került végveszélybe, lecsaptak minden gyanús célpontra. Ahogy a vadászok nem foglalkoznak a földön fekvő döglöttel, úgy a diktátorok sem. Mihelyt azt érzik, hogy pozíciójuk, hatalmi hegemóniájuk veszélyben, lépnek. Isten mentse meg Orbán Viktort a hasonlóktól. „Aki nincs velünk, az ellenünk van” – így gondolkozott valaha Rákosi Mátyás, és tudjuk, mi lett belőle.
Én még emlékszem arra, hogy miket mondott Orbán Viktor ifjú demokrataként a hatalomról, a szabadságjogokról, az egyházról, és arra is, hogy miket Fidesz-elnökként és kormányfőként alig hét évvel ezelőtt. Mivel a klasszikusokat illik pontosan idézni, álljon itt a Mandiner, 2014. november 18-ai beszámolója:
„Mit tudunk mi üzenni innen a jövőnek, a nálunk fiatalabbaknak? Nos, hát először is azt, hogy mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. Tehát mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, meg a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon.
Azt üzenjük az utánunk jövő generációnak, hogy ne engedjék, hogy abból a demokráciából, amit a mi új nyugat nemzedékünk kiküzdött magának, abból most egész egyszerűen demokrácia nélküli többpártrendszert csináljon. Mert Magyarországon ma éppen a demokrácia lényege, a felelősség meg az elszámoltathatóság hiányzik. Ami maradt, azok az intézmények.
Ez egy demokrácia lényegét nélkülöző többpártrendszer, és nem kellene hagynunk, kedves fiatalok, hogy ez így legyen. És hasonlóképpen nem kellene megengedni az utánunk következő fiataloknak, hogy miután mi a szovjet rendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot. Ezek igenis fontos üzenetek a jövő számára.
Azt üzenjük innen egyfajta új nyugat-nemzedékként a fiatalabbaknak, hogy igen, továbbra is tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék.
Szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában, és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. A demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet.”
Mi hever a fiókok mélyén?
Azon gondolkodom, mikor és hol veszítettük el az ifjú-nyugatos, kommunista- és diktatúraellenes Orbán Viktort, aki a Hősök teréről üzenve hozott lázba minket. Eltelt bő harminc év, és odalett az egykori reformer, aki mára megkommunistásodva, keleti és ázsiai diktátorok kegyeiért ereszkedik térdre,
vagy ki tudja: lehet, hogy erre kényszerítik?
Nem tudhatjuk, hogy rejtenek-e valamit, és ha igen, mit, sötét orosz, kínai titkosszolgálati irodák fiókjai, vagy ha nem, hát mire fel ez a nagy kínai-, török-, oroszőrület, és az utódállamok diktátoraival való bratyizgatás?
Molnár Róbert jogász, Kübekháza polgármestere jó ideje minden hétvégén az Azonnalin jelentkezik rovatával, a Majomszigettel. Hozzászólnál, vitáznál vele? Írj!
NYITÓKÉP: Orbán Viktor 2017-es pekingi látogatásán mekoszorúzza a Tienanmen téri emlékművet. Szecsődi Balázs / Miniszterelnöki Sajtóiroda
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
