Az én művemnek is – mint családfő, mint magyar állampolgár és mint polgármester –Istennek kell szólnia. Nem emberek kényére-kedvére, hanem a személyes megbízatásomnak legjobb tudásom szerint eleget téve, a meggyőződésemnek megfelelően, folyamatosan hozzáigazítva álláspontomat a megértett bibliai kijelentésekhez, nem pedig igéket keresve a magam „igazának” igazolására.

Mire tanít meg minket a jogi kar az életről? Na és Istenről?

Mi azoknak is vezetői vagyunk, akik nem szavaztak ránk, akik nem szeretnek bennünket, akikkel nem jutunk egyről a kettőre. Így fogadjuk el őket. Ha viszont keresztények vagyunk, akkor éljünk is úgy.

Nem vagyok Kína-ellenes, és természetesen senkit nem beszélek le a világhírű és gazdag kínai konyháról, viszont ez a történet annak kapcsán jutott eszembe, hogy mostanság igencsak felértékelődtek a ki tudja, miket, milyen összetevőket és adalékokat tartalmazó kínai-magyar kapcsolatok.

Csak egy hétre akartunk kitörni a fojtogató magyar propagandából, de Orbán Viktor már a nyaralásunk első napján is ömlött ránk. Megtapasztalhattuk, miként zajlik a társadalom leszedálása az állami médiában. Mint egykoron Goebbels idejében.

A miniszterelnök nem is olyan régen még azt üzente: ki kell tartani a nyugatos Magyarország mellett, mert a szabadság mindig nyugatról érkezik. Mi történhetett azóta?

Bözsi néni fényképei az albumból nem számítottak a kereszténydemokrata ügyvédnek, elvégre neki csak a vagyontárgyak kellettek. A mi kis falunk megőrzött múltja az enyészeté lett. De így jár manapság minden, ami nem tehető pénzzé.

Ez a rendszer hiába hirdeti fennen a kereszténységet, nincsen benne semmi empátia, semmi szociális érzékenység, helyette emberi életeken gázol át, és az érték fokmérője a még több pénz és a még több hatalom.

Amióta polgármesterként és szakvizsgázott anyakönyvvezetőként magam is esketek, van egy visszatérő félelmem: egyszer véletlenül elfelejtek elmenni egy esküvőre.

Ha egy rendszer elembertelenedik, vele érzéketlenedik el a társadalom is. Akiből már nincs haszon, azon állam, társadalom és egyén egyaránt átlép. Így járt Laci, Béla és egy idős néni is – csak a mi segítségünk maradt nekik végül.